Brixton Crossfire 125-teszt – Jól áll neki a farkasbőr

Hogy is szól a híres evolúciós mondás? Nem a legerősebbek maradnak életben, hanem azok, akik a legjobban alkalmazkodnak? Ha ez igaz a motorokra is, akkor a Brixton valódi túlélő, és minden esélye megvan rá, hogy ismét piacvezető legyen…

Jóllehet, a fenti mondást csak a köznyelvben emlegetik – tévesen – Darwin-idézetként, valójában Leon C. Megginson professzor 1963-as beszédéből származik, de ettől még igaz és találó. Talán nem meglepő, hogy ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a teszt végén lemostam, és újra körbejártam a Brixton újdonságát, a Crossfire 125-öt. Akik követnek minket, jól tudják, hogy számos Brixton-tesztmotor járt már nálunk, sőt többet személyesen teszteltem, és ez alapján egyértelmű, hogy évről évre egyre jobb gépek készülnek az osztrák márkánál.

Stílustiszta klasszikus lett a Brixton Crossfire 125

A márka legújabb modellje az A1-es motorok táborát erősíti, így természetesen 11 kW alatti csúcsteljesítményű, hogy már 16 éves kortól vezethessék az ifjú pilóták vagy örökifjú újrakezdők. A formaterve is egyszerre szólítja meg a fiatalabb és idősebb korosztályt, hiszen az úgynevezett neoretró stílus egyaránt bejön a mai tiniknek, valamint a hetvenes-nyolcvanas évek gépein felnőtt korosztálynak.

A formaterv részleteiben és egészében is letisztult, minőségi benyomást keltenek a felhasznált alkatrészek, sőt néhány részlet a nagyobb, drágább motorokon is megállná a helyét. Így aztán szépen illeszkedik a márkára jellemző, míves LED-fényszóró a hurkás varrásokkal díszített caféracer-nyereghez, míg a kipufogórendszer pont azért lett ilyen összetett, több részre osztott, hogy megfeleljen az Euro 5 szabályainak, de a formája passzoljon a klasszikus stílushoz.

Az üléshelyzet kényelmesebb, mint elsőre gondolná az ember a puritán gépet elnézve. A nyereg széles, vastagon párnázott, a kormány szerencsére nem „csutka”, így a városi araszolás sem kényelmetlen a 14 lovas géppel. Persze az utas priccse már keskenyebb és kapaszkodót is hiába keresnénk, hiszen a nyereg egyszerűen a hátsó lámpában végződik, miként azt a cacé racer stílus íratlan szabályai megkívánják.

A hasidom mögé rejtett, jókora középső dobból sejthető volt, hogy visszafogott hangon duruzsol majd a kis Brixton, és valóban: az önindító gombját megnyomva halkan kezd duruzsolni a motor, alapjárat közelében olyan jólnevelt a hangja, hogy ezzel garantáltan nem haragítod magadra a szomszédot, ha reggel a ház előtt melegíted a gépet.

Nem erőgép, de így is jóval száz felett suhan az új Crossfire 125

Meglepően halkan kattan egyesbe a váltó, ahogy elindulok vele, és bár tudom, hogy próbáltam már ezt a blokkot – ugyanez dolgozott a formás Malaguti Drakonban –, valahogy dinamikusabbnak érződik a Brixtonban. Márpedig hasonló tömegű a két motor, ezért azt gondoltam, hogy az áttételezéssel csaltak, hogy izmosabbnak tűnjön az osztrákok 125-öse.

Nos, ebben tévedtem, ugyanis a gyárilag megadott, 99 km/órás végsebességet szinte ötödikben is eléri, és ha nincs nagyobb emelkedő vagy viharos erejű szembeszél, akkor az átlagosnál jóval testesebb pilóta alatt is csak 112-114 km/óránál ér véget a gyorsulás. Ha száz kiló feletti tömeggel terheljük, akkor 110 felett egyszerűen elfogy az erő hatodikban, mint bármelyik 125-ösön, szólóban utazva viszont egyszerűen leszabályoz az elektronika, ahogy hatban is a piros zónába szalad a fordulatszámmérő…

Jóllehet, a sok kellemes meglepetés mellett akadnak olyan részletek is, melyek – szerintem – fejlesztésre szorulnak. Ilyen például az érthetetlenül hosszú úton járó gázmarkolat, amin jókorát kell csavarni a két végállás között. Lássuk be, ez egy kis 125-ös, és abból is a jó értelemben vett simulékony, megbocsátó fajta, tehát bátran rá lehet tenni egy Domino gyorsgázt: attól sem válik hektikussá, viszont úgy még fürgébbnek érződik majd.

Ezzel szemben a fékrendszer és a felfüggesztés egy apróságot leszámítva úgy jó, ahogy van – ha ilyen motorom lenne, biztosan nem nyúlnék hozzá. A kéttárcsás, radiális első nyeregre épülő fék adagolhatósága tökéletes lesz a kezdő, félénkebb motorosoknak is, de kifárasztani sem lehet, ha szerpentinen dolgoztatjuk meg a betéteket.

Természetesen ABS óv az elcsúszástól, ami szintén jópont egy alapvetően kezdőknek tervezett gépen, míg a rutinosabb motorosok annak örülhetnek, hogy a blokkolásgátló igazán megengedő, tényleg csak akkor avatkozik közbe, ha a kerekek csúszása már veszélyezteti a stabilitást, de ehhez száraz aszfalton rendesen meg kell dolgozni a fékeket. Ugyanígy tökéletes választás volt a masszív, fordított első villa és a hozzá hangolt központi rugóstag, hiszen lassú és gyors kanyarokban is példásan stabillá teszi a motort, mégsem rázza ki a lelket a vezetőből, ha a város macskaköves vagy kátyús útjain halad a motorral. Csupán az árnyalja a képet, hogy örültünk volna egy kicsit nagyobb mozgástérnek, ami a kormányszöget illeti, ugyanis a kormány – mint oly sok mai nakeden – viszonylag hamar nekikoccan az ütközőnek, ha például rutinozunk vagy a zsúfolt kocsisorok között szlalomozunk előre.

A prémium minőségű műszaki tartalmat megkoronázza a más Brixtonokról ismerős, kerek műszeregység, mely remek választás volt a klasszikus megjelenésű vashoz. Talán a fordulatszámmérő lehetne látványosabb, hiszen a tempós haladáshoz érdemes hat- és kilencezer között tartani a fordulatot, de némi ismerkedés után az ember ráérez hang alapján is, hogy hol érdemes fel- és visszaváltania, hogy gázadásra  mindig tempósan lőjön ki a motor.

Miből lesz a cserebogár?

Ha megengedtek egy kis kitérőt, muszáj a márkáról is pár szót ejteni, hiszen láthatóan az egyik legsikeresebb fiatal gyártóval van dolgunk. Először is kétségtelen, hogy ez már a sokadik olyan Brixton, ami azt mutatja, hogy az osztrák cég nem köt kompromisszumot a motorok tervezésekor. Hiába kerül többe a Crossfire 125, mint házon belüli ellenfelei, minősége és vonzó formaterve sikerre ítéli, miként a márka is egyre sikeresebb Európában.

Mondjuk nem is meglepő a népszerűség, hiszen a vállalat a 2015-ös indulás óta már 15 (!) új modellel rukkolt elő, és mérnökeik olyannyira jól eltalálták, hogy mire van szükség a folyamatosan változó piacon, hogy hazájukban piacvezetők lettek a nyolcadliteresek között, ami nem kis teljesítmény egy ilyen fiatal márkától.

Crossfire, a farkasbőrbe bújt bárány

Jól tették a Brixton mérnökei, hogy ezt az utat választották, azaz hogy a valós hengerűrtartalomnál és teljesítménynél jóval nagyobbnak, erősebbnek láttatják a márka új 125-ösét. A masszív felfüggesztést és a vagány formatervet látva simán hihető lenne, hogy ez minimum kétszer-háromszor nagyobb motor, miközben a gép viselkedése igazán jámbor, nem hoz frászt a suliból nemrég kikerült, friss jogsis kezdőkre sem.

Kialakítása révén egyszerre látványos praktikus és egész kényelmes üléshelyzetű, átlagos ingázómotor, és szinte benzinpárával elpöfög, ami szintén nem mellékes azoknak, akik nap mint nap használják a gépet. Szinte hihetetlen, hogy ilyen filigrán tankkal több mint 400 kilométer a hatótávja (!), ami főként a szerény, 2,6 l/100 km-es hatótávból fakad. Gyorsan kiszámolható, hogy ilyen fogyasztásátlaggal olcsóbb a Brixtonnal munkába járni, mint BKV-bérletre költeni, hiszen ezzel a takarékos vassal

6-700 kilométert motorozhatsz 9500 forintból, és ez messze több, mint amennyit az átlagos ingázók megtesznek egy hónap alatt.

Ha Te is kipróbálnád, a hazai forgalmazónál élőben megcsodálhatod a Brixton kétféle fényezéssel készülő üdvöskéjét, mely egyszerre stílusos és praktikus, így a motorosok széles tömegét szólíthatja meg.

Műszaki adatok:

Erőforrás: Négyütemű, folyadékhűtésű, egyhengeres
Összlökettérfogat (cm³): 124,8
Csúcsteljesítmény (kW(LE)/f.perc): 10/13,6/9500
Max. forgatónyomaték (Nm/f.perc): 11,4/7500
Keverékképzés: Elektronikus üzemanyag-befecskendező
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Első felfüggesztés: Fordított villa
Hátsó felfüggesztés: Központi rugóstag
Abroncs mérete (elöl/hátul): 120/70-18/140/70-17
Tömeg (kg): 149
Gyári végsebesség: 99 km/h, mért végsebesség (óra szerint): 114 km/h
Vételár (regisztrációs adó nélkül): 1 999 990 Ft

Galéria – Brixton Crossfire 125

Kapcsolódó cikkek