„Egy tökéletes világban minden A2-es motor ilyen lenne!” – hangzott el a Fantic-teszt végén, és mit tagadjam, nem volt alaptalan a dicséret.
Régóta szemeztem már a Fantic klasszikusaival. A teljes egészében olasz gyártás, a minőségi kidolgozás és a feltűnően csekély tömeg egyaránt csábítja a magamfajta motorost, a régies formavilágról nem is beszélve. Idén nyáron végre eljött a pillanat, megkaptam a hazai forgalmazótól a Caballero 500 Rally kulcsait, és egyből a Csepel-sziget felé vettem az irányt, ahol végtelen földutak és mélyhomokos csapások várják a terepezésre éhes endurósokat.

Útközben, a Duna-parton megállva még egyszer körbejártam a Rallyt, s amíg a fotózásra vártam, utánajártam, hogyan is született a modell. Megannyi sikeres típus látott már napvilágot az éppen 55 évvel ezelőtt alapított Fanticnál, mely kezdetben a Minarelli erőforrásai köré épített pillekönnyű terepgépeket. A két vállalat kapcsolata olyan szorossá vált, hogy két éve meg is vásárolta a Fantic a Minarellit, időközben pedig új beszállítókkal is tárgyalt, hogy még nagyobb, erősebb típusokat dobhasson piacra. A Yamaha-Minarelli-kapcsolat mindenki előtt ismert, így adta magát az ötlet, hogy a japán gyár legyen az egyik partner – a Fantic endurói ma is WR-blokkra épülnek, míg a csúcsmodell, a Caballero 700 az MT-07 némileg tuningolt, 75 lóerős sorkettesével készül.

Ha valaki emlékszik a Bimota-történetre, könnyen felfedezheti a hasonlóságot a két márka között, és mindkettőre igaz, hogy csodálatos vasak a köszönhetünk az olasz-japán frigynek. Olyannyira hatékony volt ez a recept, hogy a Yamaha egyes modelljeit is így fejlesztették: a Tracer 700-at például teljes egészében a római K+F központ készítette az MT-07-ből, a végeredmény pedig egy meglepően sokoldalú crossover lett.

A Caballero 500 Rally is „kölcsönzött” hajtóművel fut, 449 köbcentis Zonghsen egyhengeres dohog a króm-molibdén csővázban, ami kimondottan jó hír, mivel a kínai gyártó már számos területen bizonyította, hogy tartós, megbízható erőforrásokat szállít a gyáraknak. Ráadásul ezúttal csak részben igaz a kiszervezett gyártás: a Rally összeszerelése teljes egészében Olaszországban zajlik, beleértve a – Mahle alkatrészekkel erősített – négyszelepes összeállítását is. Így született meg a 2018-as EICMA-n leleplezett Fantic Caballero 500, melyet egy műszaki alappal, de rögtön háromféle változatban dobtak piacra – ez volt a Flat Track, a Scrambler és tesztünk főszereplője, a Rally.

Már-már dilemmát okoz, hogy a reggeli napsütésben még egy kicsit gyönyörködjek a részletekben, élen a míves villahíddal, lábtartóval és kipufogóval, vagy helyet foglaljak a lapos, keskeny, mégis elég kényelmes nyeregben, és induljon a kaland. Nagyítóval kell keresni az ilyen modelleket, amiket az utolsó csavarig a szépség és a funkció tökéletes harmóniája jellemez, sőt manapság kifejezetten ritka a Mechanical Art megközelítés, azaz hogy a nem formai elemként szolgáló alkatrészek és az idomtól nem látható pontok is művészi igényességgel kidolgozottak.

Rendben, szép motorokat láttunk már, de mit tud a Caballero a gyakorlatban? Nos, nem véletlenül jegyezték meg viccesen a próba végén, hogy a Nescafé elhappolta a Fantic elől a „három az egyben” szlogent, holott erre sokkal jobban illene.
Amíg a vízből-porból kotyvasztott, zavaros ital jórészt illúzió, és nem azt adja, mint a 20-22 baron, gondosan készített kávé, addig a Fantic mindhárom területen többet nyújt, mint amit mutat. Élvezetes terepmotor, ügyes kanyarvadász és a városi közlekedés egyik legviccesebb módja.
Ilyen szempontból leginkább Soichiro Honda Joy of buying elvét követi, azaz hogy a vásárló utólag, használat közben döbben rá, mennyire jól járt, hogy éppen ezt a járművet választotta.

A Caballero ugyanis terepmotornak tűnik, de valójában sokkal több ennél. Nem véletlen, hogy a gyárilag Michelin Anakee abroncsokon futó Rallyról a budapesti üzletben levették az eredeti gumikat, és inkább aszfaltra alkalmas Dunlopok kerültek a 19-es első és 17-es hátsó kerékre. Jó döntés volt, mivel az átlagos vásárló nem az Erzbergen – sőt, nem is Piliscséven – használja napjaink klasszikus és modern enduróit.
Futómű a javából
Sokkal inkább a sanszra van szüksége, hogy ha megtetszik neki egy földúton megközelíthető kilátó, tópart vagy mint jómagam, lenézne a mély sóderrel borított Duna-partra, ne a gép legyen a gátja. Márpedig a Caballero nem gátol semmiben, hiszen mint említettem, mindhárom területen – terep, város és túra – brillírozik.

Miként Barbi – úgy is, mint Africa Twin-tulajdonos – találóan megjegyezte, a Rally tulajdonképpen ugyanazt nyújtja a félliteresek mezőnyében, mint a CRF1000L a literesek között. Fölényes magabiztosságot terepen és aszfalton, amire kevés motor képes, elvégre teljesen mást követelnek meg a murvás, kátyús ösvények, mint a tükörsima szerpentinek. Ráadásul ehhez állítgatni sem kell a 43 mm-es csúszószár-átmérőjű fordított villát, illetve a központi rugóstagot, mert a 74 kilós és a mázsa fölötti pilóták is elsőként a felfüggesztést dicsérték tesztünkön, holott semmit nem tekergettek az igényes kidolgozású, aranyszínű telókon.

Nem hiszed el, hogy csak 40 lóerős a Caballero…
Tudom, a marketingesek kedvenc frázisa a „méreteit meghazudtolóan erős” és hasonló jelzők, de a 449 köbcentis Zongshen erőforrás tényleg maga a meglepetés. Hasonló motort használok a mindennapokban is, saját Pegasóm 160 kilós száraztömegű 50 lovas csúcsteljesítmény mellett, míg a Fantic 150 kg/40 LE adatokkal száll ringbe, szinte pariban van a kettő. Mégis ég és föld a két motor – a jó öreg Rotax nem kelhet versenyre a lelkesen pörgő Zongshennel, mivel érzetre és a mérések alapján is sokkal fürgébb a Fantic újdonsága.

Százig nincs is ellenfele a Rallynak, a végsebessége 150 felett van, bár ezt elég nehéz tesztelni, mert 130 felett már szinte megnyúlnak az alkarok, ahogy a pilóta a széles kormányba kapaszkodik. Ráadásul olyan vehemensen ropog a dupla csőben végződő Arrow rendszer, hogy attól még izmosabbnak tűnik, mint amilyen valójában – kész élmény az Euro 5 korában ilyen mély basszust hallani. Mivel a Brembótól származó, Bybre néven futó, ATE blokkolásgátlóval megspékelt fékrendszer is hasonlóan fáradhatatlan, mint az erőforrás és a futómű, tökéletesen illik a Rallyhoz, főként, hogy az ABS tetszés szerint kikapcsolható.

Korábban néhányan a túlárazott jelzőt emlegették a Fantic kapcsán, bár jobban megnézve ez csak a szokásos alma-körte összehasonlítás eredménye volt. A vetélytársak ugyanis sokat drágultak az utóbbi időben, ezért a sokkal szerényebb felfüggesztéssel készülő, dögnehéz riválisok is hárommillió forint körüli összegbe kerülnek, míg a Caballero 500 Rally 3 170 000 forintot kóstál.

Cserébe elképesztően szerény, 150 kilós tömeget, minőségi felfüggesztést és tisztán európai gyártást kínál cserébe, ami jó ajánlatnak tűnik a közel kétmázsás ellenfelekkel szemben. Tipikusan az a gép, amit muszáj kipróbálnod, mert sokkal többet nyújt, mint ránézésre sejtenéd. Ha Te hasonló motort keresel, itt jelentkezhetsz tesztvezetésre – ígérem, nem fogsz csalódni.

Műszaki adatok – Fantic Caballero 500 Rally
Motorkonstrukció: egyhengeres, folyadékhűtésű
Összlökettérfogat (cm3): 449
Hengerek száma: 1
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 29,5/40,1/7500
Max. forgatónyomaték: 43/6000
Váz: króm-molibdén csőváz
Első felfüggesztés: 43 mm-es csúszószár-átmérőjű fordított teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: központi rugóstag
Rugóút elöl-hátul: 200 mm
Gumiméret elöl/hátul: 110/80 R19/140/80 R17
Fékrendszer elöl: 320 mm-es tárcsa és radiálisan rögzített Bybre féknyereg
Fékrendszer hátul: 230 mm-es tárcsa, hagyományos rögzítésű féknyereg
Blokkolásgátló: ATE???
Méretek és árak
Teljes hossz (mm): 2080
Ülésmagasság (mm): 860
Gyári fogyasztásátlag: 4,2 L/100 km
Száraztömeg: 150 kg
Vételár: 3 170 000 Ft
Forgalmazó: Fantic Magyarország
























