Nem túlzás a motorozás fellegvárának hívni a Pisától alig félórányira fekvő Pontederát, hiszen itt látnak napvilágot – többek között – a Vespa legújabb modelljei.
A Vespákat gyártó Piaggio a földrész egyik legpatinásabb márkája, hiszen az üzem már a negyvenes években ontotta magából az első robogókat, majd később újabb talján márkák kerültek a cégcsoportba. Persze jó esély van rá, hogy a Vespa is csak egy lett volna a megannyi olasz robogó közül, ám a stratégák jó ütemérzékkel lepaktáltak a filmesekkel, és miután tucatnyi moziban kapott „szerepet” a formás robogó, felkapott divatcikké és az utcakép meghatározó része vált.
Életképek a Museo Piaggio gazdag kiállításáról
Hogy mennyire fontos márka a Vespa, azt remekül példázza, hogy az utóbbi 80 évben közel 20 millió (!) robogó hagyta el a pontederai üzemet…
A Piaggio pontederai gyárának története
Kevesen tudják, hogy a korai Vespák meg sem érték a sorozatgyártást, ugyanis az örök elégedetlen tulajdonosok nemes egyszerűséggel sutba dobták az első prototípusokat. Jóllehet, Vittorio Casini és Renzo Spolti már 1944-ben előrukkolt a vázat és az erőforrást teljesen körülölelő, fémkarosszáriás robogóval, ám az MP5 (Moto Piaggio no. 5) karosszériája kissé ormótlan volt, felszálláskor magasra kellett lendíteni a lábat, ami gondot okozott volna az idősebb tulajdonosoknak, ezért Enrico Piaggio cégvezető félresöpörte az ötletet, és soha nem lett belőle sorozatgyártott változat:
A hibából okulva ezután az alapító Enrico Piaggio felkérte Corradino D’Ascanio repülőmérnököt, ám ő szó szerint azt mondta, hogy a „motorkerékpárok nagyok, nehezek, megbízhatatlanok és folyton tiszta olaj lesz az ember a nyeregben”, ezért utálja őket – nem foglalkozik velük… Tulajdonképpen ez a kritikus szemlélet segített, hogy a korabeli robogók minden hibáját, hiányosságát kiküszöbölje, és egy olyan formatervvel rukkoljon elő, mely évtizedeken át kortalan marad.
Korabeli reklámok, naptárak és illusztrációk a Piaggiótól
Első lépésként az erőforrást áthelyezte a hátsó felni mellé, a kerék pedig közvetlenül az erőátvitelhez kapcsolódott, így az első pontot máris kipipálhatta – lánc és lánckerék híján a vezető nadrágja soha nem lett olajos a motoron. Mi több, ezzel megoldódott a magas lábdeszka problémája is, mivel hátrakerült a motor, az ülés előtt lazán át lehetett lépni, majd megspékelte mindezt a különleges, egylengőkaros első felfüggesztéssel.
Amikor Enrico Piaggio meglátta az új prototípust, az elbeszélések szerint így kiáltott fel: „Sembra una vespa!” („Pont úgy fest, mint egy darázs!”)
Ezzel el is dőlt, hogy az újdonság nem Piaggio, hanem Vespa néven vonul be a motorozás történetébe…
Az első esztendőkben úgy tűnhetett, hogy végtelen sikertörténet indul el a Vespa robogókkal, és egészen a nyolcvanas évekig nem is volt ellenfele a talján gépeknek. Ekkor azonban – elsősorban – a japán márkák előrukkoltak saját, könnyű, takarékos és megbízható robogóikkal, ami jókora pofon volt a Piaggiónak. Elvégre korábban csak néhány olasz és spanyol riválissal kellett megküzdenie a cégnek, és az sem volt vérre menő viadal, most pedig három japán márka tucatnyi kiváló újdonsága húzta ki a talajt a cég alól…Kétfrontos támadással válaszolt a Piaggio, egyrészt a közkedvelt formatervet megőrizve továbbfejlesztette a Vespák műszaki alapjait, valamint igazi gyáróriás lett, miután bekebelezte az Apriliát, a Derbit és a Moto Guzzit. A kiváló üzleti döntések eredményeként ma már közel hatezer embernek ad munkát a Piaggio, és a vállalat bevétele tavaly megközelítette a kétmilliárd eurót (!), ami közel duplája a tíz évvel ezelőtti értéknek.
Hogyan készülnek a Vespák?
A gyárak általában hétpecsétes titokként őrzik a technológiai részleteket, és nincs ez másként a Vespánál sem, ám néhány kivételesen szerencsés stábot – szigorú feltételekkel – beengedtek az üzembe, hogy lássuk, miként születnek az új robogók:
Miként a cég munkatársaitól megtudtuk, évente 160-170 ezer motorkerékpár és robogó lát napvilágot a Piaggiónál, és úgy tervezik, hogy ez a szám 2030-ra megközelíti a 190 ezret. A társaság bevételének legnagyobb része, hozzávetőleg negyede természetesen a hazai eladásokból folyik be.
A Piaggio legnépszerűbb modelljei Magyarországon
A Datahouse adatai alapján az új és használt robogók között az alábbi Piaggiók viszik a prímet hazánkban. Egyértelműen a Vespa 300 GTS a sikermodell, ez a használt és az új motorok eladási versenyében is dobogós, majd jön a közkedvelt Liberty 125, a Beverly 125 és 300, a Nexus 500 és az X8.
Mivel tucatszámra érkeznek az ilyen motorok Magyarországra, az alkatrészellátásuk is biztosított, amire jó eséllyel szüksége is lesz a vevőnek. Ugyanis előfordulhat, hogy az előző olasz tulajdonos a tankolást tartotta a legfontosabb karbantartásnak, legalábbis erre utal néhány gép állapota, vagyis mindegy, hogy 5 vagy 15 éves a kinézett példány, érdemes egy alapos, mélyreható állapotfelméréssel kezdeni az átvizsgálást, hogy később ne érjen csalódás.
Ez az alaposság kettős előnnyel kecsegtet, hiszen így felkészülhetsz a várható kiadásokra, és a hibák ismeretében alkudhatsz is az árból. Mi a saját motorjainkat is szervizelő Cribmotót ajánljuk az átvizsgálásra – a Budafoki úton működő műhelyben felkészült szakemberek várják az állapotfelmérésre felsorakozó két- és négykerekűeket.
Mennyibe kerülnek az alkatrészek a Piaggio és a Vespa modellekhez?
Napjainkban már egyáltalán nem okoz gondot a megfizethető és minőségi alkatrészek beszerzése a talján robogókhoz, derült ki a rovat támogatójának ajánlatából.
A Motoralkatresz.eu-nál a közkedvelt Piaggio Liberty 125 összes változatához megtalálod a legfontosabb kopóalkatrészeket, legyen szó 15-20 éves vagy éppen nemrég készült vasakról. Az árak sem nevezhetőek túlzónak, például a zselés Landport akkumulátor (YTX-12BS) 17 950 forint, a gyárinál is megbízhatóbb, MOSFET-alapú feszültségszabályozó 29 000 forintba kerül, míg a korai Libertyk NGK gyújtógyertyája (CR9E) 3040 forintot kóstál. Emellett a Piaggio többi márkájához, például az Apriliához és a Derbihez is mindent megtalálsz a váchartyáni üzletben, beleértve a robogós és motoros ruhákat, felszereléseket is.
A Piaggio, az Aprilia, a Derbi és a Vespa története számokban
1946: Elkészül az első Vespa robogó
1956: Megszületik az egymilliomodik Vespa, és ez lesz Olaszország első tömeggyártott motoros járműve
1960: Hatványozottan nő a termelés, így az első tíz évben egymillió, míg utána négy év alatt négymillió (!) Vespa gördül ki az üzemből
1969: A Piaggio felvásárolja az 1909-ben alapított Gilerát
1996: Pontosan ötven éve gyártják a Vespákat, és nem ez az egyetlen jubileum, ugyanis éppen 1996-ban készül el a 15 milliomodik ilyen robogó
2000: Megnyílik a Museo Piaggio, ahol felsorakoznak a cégcsoport legfontosabb modelljei az első Vespától a spéci versenymotorokig
2001: A Piaggio felvásárolja a Derbi-Nacional Motor SA-t, és a gyár a Gilera márkával elhódítja a 125-ös világbajnoki címet – a pilóta Manuel Poggiali:
2009: Igazi úttörő lépés, hogy a Piaggio bemutatja a világ első hibridüzemű motorkerékpárját, a Piaggio Mp3 Hybridet
2014: Beérik a munka gyümölcse, a korábbi 50-60 ezer helyett immáron évente 180-190 ezer motorkerékpár és robogó születik a pontederai üzemben
Kapcsolódó anyag: a Legendás márkák és motorok cikksorozat eddig megjelent részei