Több kérdés is érkezett a „15 motort vettem” írás alatt az egyik választottal, a Benellivel kapcsolatban. Most maga a szerző mesél róla: miért szavazott bizalmat a kínai/olasz márkának, és miért vált meg a TRK-tól mindössze néhány hónap után?
Aki esetleg lemaradt volna a Kesuti Motorcycles Adventures kiváló írásáról, itt megtalálja, most pedig jöjjön a sokakat érdeklő TRK702 – mi szól mellette és ellene? Lássuk az érveket pro és kontra a magyar piac egyik legnépszerűbb modelljéről!
Benelli TRK702 – vélemény és kritika 10 000 kilométer után
– Egészen pontosan 10 650 kilométer, öt hónap, sok közös élmény… és a búcsú. Ezt volt Nelli, a Benelli – vágott bele a szerző a tavaly vásárolt motor történetébe.
Május 22-én hozta el a szalonból, és rögtön utána sok-sok nagy túrát teljesítettek közösen, vagy ahogy a tulajdonos fogalmazott: voltunk nyugaton, keleten, délen és északon, mentünk hidegben, kánikulában, esőben, sárban. Emellett rögtön az elején leszögezte, hogy senki ne olvassa felületesen a beszámolóját:
ez nem a TRK 702X, ugyanis az túl magas volt az ő testalkatához, így kizárólag a „hagyományos”, alacsonyabb változat jöhetett szóba, ami szintén hasznos infó az átlagos, 175-177 centis vagy annál alacsonyabb motorosoknak.
– Nem rossz motor a TRK – folytatta –, ami 4,8 és 5,3 liter között fogyasztott száz kilométerenként, mégpedig attól függően, hogy egyedül vagy utassal és csomagokkal túrázott. Mivel autópályán három dobozzal, utassal is simán tartotta a 140-et, elég erős bármilyen világjáráshoz, igaz, azt kiemelte, hogy előzéskor muszáj visszakapcsolni, alaposan kipörgetni, hogy teljes terhelés mellett is dinamikus maradjon. Szintén a túraképességét fokozza, hogy a 13 órás, 700 kilométeres napon sem érezték kényelmetlennek, ami nem kis fegyvertény, mert a nyereg egyébként kifejezetten kemény, szokást igényel. Sokat elmond a tulajdonos vezetési stílusáról, hogy a gumik 10 000 kilométer után már teljesen elkoptak, de csak a széleken, ahol darálja a ledöntött motor, míg középen úgy két-háromezret elfutna még, már ha nem lenne határérték alatt a két széle…
Alapvetően egyébként az összeszerelési minőséget jónak találta, nem tört le vagy maradt el semmi a motorról az 5 hónap alatt. Talán csak a gyári kofferek lógnak ki a képből, ugyanis a furatok nem egyeznek a csomagtartó felfogatási pontjaival, ezért minden alkalommal erővel kell ráfeszegetni (ő más kifejezést használt…), hogy a helyére kerüljön. Végül ezt is a szakszervizben mutatták neki, hogy miként lehet fel- és leszerelni a kofferokat.
Miért adtam el a Benelli TRK-t 5 hónap után?
Innen már meséljen maga a tulajdonos, hogy milyen egyéb előnyei voltak a gépnek és hogy végül miért szakított a márkával, hogy az örök bestsellert, a Suzuki V-Strom 650-et vegye meg helyette:
– A Benelli szélvédelme az eredeti plexivel nekem (172 cm) elég volt, én semmit nem raktam rá pluszban, úgy használtam, ahogy gyárilag adták. Összességében, ár/érték arányban jó kis aszfaltos túramotor. Ettől még vannak negatívumai, például a gyári lánc 6000 kilométert bírt ki! Ez már önmagában is roppant kevés, főleg úgy, hogy gyakorlatilag újkorában (!) kapott egy Scottoiler láncolajozót! Az ok, hogy nincs kenőanyag a gyűrűknél, így az első esős idő után kezdenek belülről beragadni a szemek, és ezért megette közben ez első lánckereket is – cserélni kellett mindent. Erre nincs garancia, és amikor én cseréltem, csak a láncra volt jobb opció, lánckerekekre csak gyári (talán azóta a JT csinált már), és a gyári első lánckerék igen gyenge anyagminőségű…
További probléma, hogy az első féktárcsák ráztak már szinte újkorától, ha ráhúztam a féket, kattogott még a fejem is: jeleztem a szervizben, bevitték vizsgaállomásra, mert az importőrnek kell a vizsgálat, addig nem foglalkoznak vele. Annyira ráztak a tárcsák, hogy többszöri mérésre sem tudott a gép eredményt kiírni. Ezt videóra vették, elküldték az olasz importőrnek, mert a hazai nem hagyhat jóvá semmit, majd hosszú hetek után kaptam engedélyt a cserére… Már 6000 km felett jártunk ekkor, szezon közepe volt, tehát így kellett közlekednem vele saját felelősségre. Talán a hátsó fék a motor legviccesebb része, ugyanis forrósodik, befog. Nem kicsit forrósodik, mert végig befog kicsit, hanem nagyon, és a legtöbb tulaj ezt észre sem veszi. Én is a parkolóban szóltam egyik srácnak, amikor a szerviznél találkoztunk, hogy fogja meg a féktárcsát, és kesztyűben is égető érzés volt. Sistereg, kattog a hőtől, mint egy kazán. Jeleztem ezt is a szervizben, darabjaira szedték, nem találtak hibát, eladásáig nem is került javításra sajnos. Az importőr sem foglalkozott vele, pedig írtam e-mailt neki, és telefonon sosem értem el. Cseréltek benne fékfolyadékot magasabb forráspontúra, de ettől még forrósodott, nem oldotta meg a hibát.
Kereken 3 200 000-ért vettem névre írva, majd beadtam kereskedésbe, ahonnan elhoztam a Suzuki V-Stromot, a mostani motoromat. Buktam a TRK-n, de nem bántam meg – írja Kesuti a Facebook-oldalán, ahol részletesen mesél róla, hogy ezen felül milyen hibák vezettek oda, hogy 5 hónap után elváltak útjaik a Benellivel, és visszatért a S-Stromhoz. A teljes történetet itt találod – ha hasonló stílusú motort keresel, ajánlom, olvass bele, mert sok hasznos részlet kiderül a 10 ezer kilométert felölelő beszámolóból.