Lenézett elektromos robogók, megfizethetetlen és korlátozott hatótávú prototípus gépek – nagyjából ennyi jut eszünkbe az meghajtású motorkerékpár hallatán.
A Green Autoblog egy különös statisztikát mutatott be az elmúlt napokban. A kutatás lényege, hogy a villamos energia tárolására szolgáló akkumulátorok folyamatosan fejlődnek, és a technikai forradalom ellenére az áruk is csökken (USD/KWH arányokat tekintve), miközben a kőolaj már aggasztó mértékben, a becslések szerint egy éven belül nagyjából 200 dollár/hordó árszintre drágul. A lítium-ion akkuk terén figyelték meg a legnagyobb változást, egyes típusok közel 30 százalékkal lettek olcsóbbak 2009 óta.
Az elemzők szerint a folyamat három, legfeljebb négy éven belül áttörést hozhat az elektromos meghajtású motorkerékpárok gyártásában, hiszen a hatótáv növekedése és a versenyképes fenntartási költségek valódi vetélytárssá teszik majd a hangtalanul suhanó amperzabálókat az egyre drágábban tankolható benzinesekkel szemben. A hazai közlekedésben egyelőre elhanyagolható százalékban vannak jelen a nullemissziós kétkerekűek, az általunk tesztelt Velox is inkább érdekes műszaki megoldásai, mintsem praktikuma miatt volt emlékezetes.
Hegylakók különvélemény: az elemzés sajnálatos módon megfeledkezik az egyik legfontosabb tényezőről, miszerint az ólomakkumulátorok alapanyaga folyamatosan drágul. A legjobb példa erre az egyszerű személygépkocsi telepek árszintje: négy éve nagyjából 20 euróba került egy kiskocsi 35 Ah-s akksija, ma ez az összeg az előállításhoz szükséges nyersanyagot is alig fedezi… Vagyis az “egyre olcsóbb” megállapítás inkább a speciális, kimondottan nagy teljesítményű és kis nyersanyag-szükségletű telepekre vonatkozik, a mindennapokban használt energiatárolók – rövid távon – inkább drágulni fognak. Másik probléma a megállapítással, hogy a motorok újratöltését alig sújtják adók, míg a robbanómotoros gépek tankolásakor minden tízezer forintból öt-hatezret költünk adóterhekre, és csak a fennmaradó részt a valós tartalomra, vagyis az árelőny nem a villamosenergia gazdaságossága, hanem az adórendszer révén, mesterségesen jött létre.
alvaro
Az ólom ára itt lényegtelen, tisztességes hatótávot kezelhető súly mellett ólomakkukkal egyszerűen lehetetlen elérni.
Ergo vagy csinálnak elérhető árú, teljesen más anyagokból álló akkukat, vagy folytatódik a szerencsétlenkedés a li-ion és hasonló cuccokkal.
Ezek után már “csak” a megfelelő sebességű töltést kell megoldani. Meg a megfelelő kapacitású hálózatot kiépíteni. Meg megtermelni az energiát, amire igény lesz… csupa apróság. Aztán már csak az adórendszert hozzá, mert ezt a lócitromot úgyse hagyják ki a verebeink, kár is arról álmodni.
Tehát senki ne várja, hogy olcsóbb lesz az elektromos hajtás. Viszont óriási sikernek könyvelem el, ha – lesz. Elektromosságot legalább lehet csinálni másból is, nem csak kőolajból… ami nem viccből lesz egyre drágább.
alvaro
Naná, hogy van infláció, de ez nem ok, hanem következmény.
Az pedig, hogy amíg van olaj, nem lehet jobb alternatíva az elektromosság, egész egyszerűen nem igaz: az olajnak természetszerűen a könnyen kitermelhető végét fogtuk meg, és ahogy haladunk előre a készletekkel (az új mezők felfedezése már egy-két évtizede a béka segge alatt van), úgy fanyalodunk rá újabb meg újabb technikával az egyre nehezebben kitermelhető mezőkre (már a mélytengeri olajnál és az olajhomoknál tartunk), amivel egyre emelkedik a kitermelés költsége, nem is beszélve az energiaigényéről. Ha ez utóbbi megközelíti az olajból kinyerhető energiát (azért itt még nem tartunk, de a régi, akár 100-as EROEI már csak szép emlék, asszem már 10 alatt vagyunk), akkor jobb is, ha lent hagyjuk a francba a maradékot, és kitalálunk valami mást…
Ezzel együtt jár, hogy a nehezebb kitermelés volumene is csökken (szerencsés “egybeesés”, ha a válság a keresletet is csökkenti), természetes következmény a hiány és az alacsony rugalmasságú kereslet miatti meredek áremelkedés.
És itt környezetszennyezésről szó se esett. Ez valami egész más.
SEIZON SENRYAKU!!!
alvaro
Ekkorka (párszoros) árelőnyt hiányban hetek-hónapok kérdése ám ledolgozni.
Egyébként a motorok nagy-nagy rákfenéje a légellenállás. Hiába kisebbek, a hülye alakjuk miatt (főleg vezetővel együtt, pláne ha nem hasalsz, márpedig hasaljon egy túrán, akinek hat anyja van) rosszabbak ebben, mint egy autó, márpedig országúti sebességeknél az összes veszteség közül a légellenállás dominál.
Ha ehhez hozzávesszük az általában “élményre” hegyezett blokkokat, hamar eljutunk ehhez a siralmas eredményhez. Mondjuk én nem véletlenül utazok fogyasztásra (és nem véletlenül választottam olyan motort, amilyet), az előző postomból láthatod az érdeklődési köröm ezen részét 😀 Azzal együtt is, hogy tudom, ha egy durvább forgatókönyv jön össze, tökéletesen b@sz6om a 3 literes fogyasztást, pontosan ugyanolyan megfizethetetlen lesz, mint a 20 literes 😀 És lesz komolyabb okom is sírni, mint az, hogy nem tudok motorozni (bár ez is zavarna, az tény).
És könyörgöm, mindenki: értelmezzétek a szöveget… épp azt írtam, hogy persze, hogy _van_ olaj, tényleg lesz még évtizedekig. De a termelés leszálló ágba került, és most majd jól megnézhetjük a haranggörbe másik oldalát. Persze, hogy lesz, de egyre kevesebb, és pl. a mai iparosodott mezőgazdaság (aminek 7 milliárd embert kell etetni!) partra vetett bálna lesz mondjuk egy 1970-es kitermelési szinttel. A globalizáció is az energiabőség torz gyermeke, majd jól beszopjuk, hogy mindent Kínában gyártanak, itt meg leépült minden. (Bár kell majd a munkás kéz pótolni a gépeket 😀 Persze nem olyan bérért, amit ma “európainak” nevezünk. Ne is áltassuk magunkat, azt mi soha nem érjük el, legföljebb Európa süllyed vissza hozzánk.)
Tehát egyértelmű, hogy ez így nem mehet tovább, az olajból már neki kellett volna állni kiszállni, mert nem fenntartható, és ez nem csak divatos frázis, hanem kőkemény valóság. Csak az emberek szeretik a homokba dugni a fejüket. Én meg valahogy, ezen az egy területen, próbálom kiélvezni, ami pici még hátravan. Aztán legrosszabb (na jó, legjobb) esetben lehet, hogy harmincszor megyek el még idén utoljára nyaralni. Az nem rossz azért 😀