“A napi legmagasabb tempó 101 km/h volt” – ez a rövidke üzenet állt a navigáció kijelzőjén, amikor visszaértünk a szállásunkra – Türnitz-be – az egésznapos kanyarvadászat után.
.
A fotót látva többen megjegyzést tettek a tempóra, mondván: miért vannak a csapatban 600-as, ezres és még nagyobb motorok – élen Bengával, alias ZZR1400-zal -, ha ilyen csigatempóban használják őket? Nos, ez pontosan olyan kérdés, mint az, hogy miért gyártanak alkoholt, gyógyszereket és drogokat, ha az emberek kórházba kerülnek vagy meghalnak tőlük?
A válasz természetesen az önkontroll, hiszen az erős motor is lehet a szórakozás eszköze, anélkül, hogy minden egyes nap az utolsó cseppig kifacsarnánk a benne rejtőző százötven vagy kétszáz lóerőt. Élvezhetjük a penge futóművet, ami élvezetessé teszi a szerpentinezést, a végtelen nyomatékot, amivel bármikor “robbanthatunk”, ha kedvünk tartja, és persze elveszhetünk a hangjában, ahogy kéjesen tör az egyre magasabb fordulatszámok felé. Ha pedig szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen az, amikor tiltásig gyorsítunk, hogy egy erős féktáv után lapon forduljunk a vassal, nos arra is bőven van – biztonságos – lehetőség, hiszen a hazai pályákon már 10-20 eurótól vehetünk bérletet, amivel a bőséges bukóterek között, a közút veszélyeitől mentesen csaphatunk a lovak közé.
Országúton pedig elég a száztíz – pláne, ha annyi kanyar vár, mint Mariazell környékén – és különben is: ha 15-16 motor összejön egy túrán, aligha az a cél, hogy az utolsónak városban is százhússzal kelljen vágtatnia, hogy tartsa a lépést a felvezetővel… (Bár tegyük hozzá: voltunk már ilyen összejövetelen is, ahol a “profi” felvezető a városhatár táblát egyfajta ajánlásként értelmezte – “lehet lassítani, de minek” alapon.)
Tegnap több motorbaleset is történt hazánk útjain, egyiknek mi is szemtanúi voltunk: egy ártatlannak tűnő íven sodródott le apa és a mögötte ülő fia – csak a szerencsén múlt, hogy nem valamelyik útmenti tereptárgyat találták el, hanem két fa között az egyetlen kiutat jelentő árokban landoltak. Forráskút közelében pedig egy mikrobuszba csapódott bele egy motorostársunk: a fotót látva a balra kanyarodó furgon vezetője hiába is akarta volna észrevenni a tükörből az érkező kétkerekűt, hisz’ lehetett vagy 100-150 kilométeres sebességkülönbség közöttük…
A meteorológusok jelentéseit (saccolásait) látva, még jó négy hétig élvezhetjük a kellemes, húsz fokos délutáni napsütést, vagyis bőven lesz lehetőségünk motorra pattanni a nyárutón. Vigyázzon mindenki magára, hiszen mindenkit hazavárnak: üljön akár motoron, vagy valamelyik közelében haladó autóban…
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK 👇
Nem mindegy, hogy kézzel vagy lábbal váltasz?
Heves vita alakult ki a Végsebesség csatorna friss videója alatt, amiben arról kérdezték a motorosokat: szívesen használnának-e olyan motort, amiben részben vagy teljesen automatizált a váltás?
Amikor a mátrai motorosok azt mondják: „Te inkább ne gyere ide!”
Mi a baj a Mátrában? Attila R1-gyel motorozik Mátraháza környékén, és keményen megmondta, hogy mi a baj a motorosokkal… és a többi közlekedővel
Tamás Kamocsai
Engem is szóltak már meg, hogy miért megyek csiga tempóban… (Ők gyakran 120 – 140-el lakott területen kívül főútvonalon, én pedig 90 – 100 között.) De még élek. És persze minek a 600-as sportmotor… Mert élvezem a hangját és tetszik az általa nyújtott motorozási élmény. Attól, hogy ott van a majd 130 lóerő, nem jelenti számomra sem, hogy ki kéne facsarni belőle az utolsó pacit is. Szoktam mondani, hogy a kozút nem versenypálya. De szokásosan le is ugatnak. Most mondanám, hogy kétféle motoros van: Akinek van felelősség érzete és akinek nincs. A cikk pedig jó lett Kutya úr! Kár, hogy pont azok nem fogják értékelni, akiknek valójában kéne, hogy szóljon a mondanivalója.
alvaro
Szinte csodálkozom, hogy közülük egy se írt még ide 😀
Ja, én is élek, pedig nálam lassabban szerintem csak a horgászcuccos simsonos taták mennek 😀
Tamás Kamocsai
Én is csak kezdő motoros vagyok. Sőt, az is maradok örök életemre. Majd 80 évesen, több 100 000 balesetmentesen levezetett km után mondhatom majd, hogy már nem vagyok kezdő. Addig mindig ott lesz az, hogy benézek valamit, vagy egy apró hiba miatt eltaknyolok. Láthatunk önmagukat profi rájdernek tituláló embereket, kik néha olyan “keződ” hibák miatt borulnak, mint pl. az oldalszender lentfelejtése, vagy éppen a támasztó nem megfelelő “lerúgása”. Kivel nem esett meg az ilyesmi? És kivel nem fog soha? Nah, erről van szó.
József Szamuráj Szilágyi
Ez a balra kanyarodás-dolog…… én is jártam úgy hogy szar teherautó harminccal-harmincöttel előttem, mondom mi az úristen kínja van ezekkel, miért nem mennek, elkezdek előzni, erre kiderül hogy egy ökör senyved elől, és láthatóan nem tudja mit akar: vélhetően balra nagy ívben bekanyarodni valahol, de se középre nem húzódik, se a nyomvonalat nem választja meg, mert akkor jobbról el lehetne tőle menni.Mázlim volt hogy nem állt elém keresztbe.