“A napi legmagasabb tempó 101 km/h volt” – ez a rövidke üzenet állt a navigáció kijelzőjén, amikor visszaértünk a szállásunkra – Türnitz-be – az egésznapos kanyarvadászat után.
.
A fotót látva többen megjegyzést tettek a tempóra, mondván: miért vannak a csapatban 600-as, ezres és még nagyobb motorok – élen Bengával, alias ZZR1400-zal -, ha ilyen csigatempóban használják őket? Nos, ez pontosan olyan kérdés, mint az, hogy miért gyártanak alkoholt, gyógyszereket és drogokat, ha az emberek kórházba kerülnek vagy meghalnak tőlük?
A válasz természetesen az önkontroll, hiszen az erős motor is lehet a szórakozás eszköze, anélkül, hogy minden egyes nap az utolsó cseppig kifacsarnánk a benne rejtőző százötven vagy kétszáz lóerőt. Élvezhetjük a penge futóművet, ami élvezetessé teszi a szerpentinezést, a végtelen nyomatékot, amivel bármikor “robbanthatunk”, ha kedvünk tartja, és persze elveszhetünk a hangjában, ahogy kéjesen tör az egyre magasabb fordulatszámok felé. Ha pedig szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen az, amikor tiltásig gyorsítunk, hogy egy erős féktáv után lapon forduljunk a vassal, nos arra is bőven van – biztonságos – lehetőség, hiszen a hazai pályákon már 10-20 eurótól vehetünk bérletet, amivel a bőséges bukóterek között, a közút veszélyeitől mentesen csaphatunk a lovak közé.
Országúton pedig elég a száztíz – pláne, ha annyi kanyar vár, mint Mariazell környékén – és különben is: ha 15-16 motor összejön egy túrán, aligha az a cél, hogy az utolsónak városban is százhússzal kelljen vágtatnia, hogy tartsa a lépést a felvezetővel… (Bár tegyük hozzá: voltunk már ilyen összejövetelen is, ahol a “profi” felvezető a városhatár táblát egyfajta ajánlásként értelmezte – “lehet lassítani, de minek” alapon.)
Tegnap több motorbaleset is történt hazánk útjain, egyiknek mi is szemtanúi voltunk: egy ártatlannak tűnő íven sodródott le apa és a mögötte ülő fia – csak a szerencsén múlt, hogy nem valamelyik útmenti tereptárgyat találták el, hanem két fa között az egyetlen kiutat jelentő árokban landoltak. Forráskút közelében pedig egy mikrobuszba csapódott bele egy motorostársunk: a fotót látva a balra kanyarodó furgon vezetője hiába is akarta volna észrevenni a tükörből az érkező kétkerekűt, hisz’ lehetett vagy 100-150 kilométeres sebességkülönbség közöttük…
A meteorológusok jelentéseit (saccolásait) látva, még jó négy hétig élvezhetjük a kellemes, húsz fokos délutáni napsütést, vagyis bőven lesz lehetőségünk motorra pattanni a nyárutón. Vigyázzon mindenki magára, hiszen mindenkit hazavárnak: üljön akár motoron, vagy valamelyik közelében haladó autóban…