Lassan el sem hiszem már, hogy egy év kevés lesz lezárni egy ilyen “roppant bonyolult” ügyet…
Olyan régen történt már – úgy nagyjából egy éve -, hogy köteles vagyok újra feleleveníteni a történetet a motorosról, aki szabályosan parkolt, mégis feljelentették. Nem egyszerű, öncélú helykitöltés az ismétlés oka, hanem a tény, hogy továbbra sem láttam viszont az akkor – igen, 2012-ben – befizetett összeget…
“Kedves gyerekek, a mesébe illő trilógia záró epizódjához érkezett: a feljelentés, fellebbezés, reakció trióból íme az utolsó, ugyanis a minap (vagyis 2012 nyarán) válaszra méltattak Szombathelyről.
Persze ettől még az ötezer forint illetékbélyeg, az elcseszett fél nap az utánajárásra, levélírás, tértivevényes feladás stb. továbbra is az én saram, az idegről nem is beszélve, ami az elmúlt egy hónapban dolgozott bennem, a “mi lesz ha…” kérdéskörben.
Természetesen a válaszlevélben szó nem esik róla, hogy elnézését kérjük, amiért fogalma sem volt az intézkedő rendőrnek a hatályos KRESZ-ről, helyette a kiadott 16 MRD forintos beszedési parancs lebegett a szeme előtt, és az a 40 százalék, amit eddig teljesítettek az éves keretből… Jön a második félév, lesz még itt bajság feleim.
Szóval sehol egy elnézést, hogy azt sem értjük, miként tudja kezelni a bírság alapjául szolgáló fényképezőt egy ekkora elme, aki a saját munkájához szükséges jogszabályokkal sincs tisztában… Nem, egyszerűen visszavonjuk a határozatot, mert maga nem akadályozta a forgalmat a hetven centi széles motorral a nyolcméteres járdán. Nahát.
A legszebb a végén a rendelkezés, miszerint az ötezer forintos illetékbélyeg költségét, amit fel tetszett nyalni az A4-esre, azt majd jól visszatérítjük. Érted, majd. Most egy határozatra futja, amiben megígérjük – abban erősek vagyunk.
Az ügy megoldódott, de tanulság akad bőven. Mostantól ott fog lapulni a KRESZ kiskönyv a motorban, és ilyen esetben legközelebb nem ordítok a rendőrrel, hogy rosszul tudja azt, amiért fizetik. Egyszerűen csak felmutatom a megfelelő bekezdést – hadd tanuljon valamit ő is. Addig is az ülésen hagyom ezt a felmentő határozatot, átlátszó fóliába csomagolva – hátha legközelebb beleolvas kattintás előtt a jóember, így megelőzve a mostanihoz hasonló felesleges köröket.
Itt a vége, és elmondhatjuk, hogy Magyarország továbbra is jó hely: itt továbbra sem kell fizetned az el nem követett bűnökért, igaz, első körben azért csekket küldenek róla, hátha…”
(a sorozat korábbi epizódjai ezen linken elérhetők!)
S jöjjön a friss, ropogós aktualitás: csak féltucat telefonba került, hogy végre megtiszteljenek egy válasszal, amiben természetesen szó nincs késedelmi kamatról – hisz’ most nem én tartozom… -, csupán annyi áll, hogy 2013 márciusában úgy határoztak, visszautalják a fellebbezésre felküldött összeget. Értitek, márciusban. Holnapután június, és erről most írnak. ÍRNAK, nem pénzt küldenek… Ugyanis előbb megvizsgálják, nincs-e köztartozásom, az még harminc nap, várjak türelemmel.
Szóval várok, esetleg még ötször telefonálok, ha mégsem sikerülne az a fránya utalás. De addig is bízva bízom, hogy mégiscsak rendben van a láncolat, hiszen alig egy év alatt felfedezte valaki, hogy a kedves állampolgár feleslegesen csengette be a pénzét. Hurrá.