Nincs ingyenebéd, és nincs ingyen székelés sem – ha neked ingyen van, más fizet (meg) érte, ez ilyen egyszerű…
Rutinosan benézek a benzinkút fotocellás ajtaján, de sehol egy piktogram, vagyis jó ÁFOR-os szokás szerint hátul, vagy oldalt lesz a mosdó – csak nyitva legyen… Lám, valóban, az épület mögött egyszerű, fehér ajtó, előtte kisasztal, rajta apró tányér, “Becsületkassza, 100 Ft” felirattal. Jó látni, hogy egyáltalán van még ilyen.
Néhány perc múlva fiatal lány halad arra felé, nyakig motorosruhában, s az ajtó mellett posztoló öreg már messziről kérdezi:
– A motoros fiatalemberrel érkezett?
– Igen, vele. Miért?
– Akkor hagyja csak a százast, rendben vagyunk, ő már fizetett. Különben is, a motorosok soha nem szoktak fizetni, mindig csak bemennek, én meg nem szólok nekik…
Fordítsd oda a másik orcád is! – ismerjük, ugye? No, az öreg is mondhatta volna, hogy na, végre egy “renitens”, aki jó előre bekészíti a fémpénzt, most legalább egy százassal több jut tisztítószerre – ami láthatóan bőséggel fogyott, hiszen makulátlanul csillogtak a tükrök és a fajanszok odabent.
De nem, ő értékelte a jó szándékot, s egyben jóságával adta a legnagyobb pofont, hisz’ a városban jaszkarizók után most a wc-használatot lejmoló társaink miatt kellett szemlesütve mondanunk: igen, mi is motorosok vagyunk…
kutya
ha láthatóan megdolgoznak a pénzért, az a minimum, h bedobom, már csak azért is, hogy maga a becsületkassza fogalma ne vesszen ki teljesen…
Marton Endre
Hát,ha tudnátok mi mindent kell a kutasnak kifizetni,-akinek ugye semmi köze a hatalmas árréshez-nem sajnálnátok azt a 100 ft.-ot!