Pár éve legfeljebb egymástól leshettük el a motorkezelés trükkjeit, bezzeg ma már iskolák és oktatóanyagok tucatjai csábítanak tanulásra. Lehet, hogy pont ez a baj?
Mielőtt félreértené bárki, hurrá, örülünk, ennél jobb dolog aligha történne a motorosokkal, mint hogy tapasztalt, rutinos öreg rókák segítik a nebulókat, élvezetesebbé és biztonságosabbá téve számukra a közlekedést.
A baj ott kezdődik, mikor az örök démon, a pénz bekúszik a jó gondolat mellé – mögé -, és talán némi büszkeségtől is vezérelve megjelennek az ÉN, ÉN, ÉN hangok. Hadd mondjak egy példát: az ÉN tanfolyamom jobb, az ÉN véleményem, hogy a másik rosszul tudja, az ÉN segítségemmel tanulsz meg motorozni, nem máséval.
Valóban csak egy igazság létezne? A világ több millió motorosa kizárólag egyféleképpen tudja helyesen és főleg élvezettel kezelni a vasát? Aligha… Először is fogadjuk hát el, hogy akik ugyanazért szállnak síkra – jelen esetben a hazai motorosok életben maradásáért, biztonságáért -, a saját túlélésük érdekében legalább mutassák azt, hogy tisztelik, becsülik egymást, hiszen tulajdonképpen egy hajóban eveznek, még ha egyesével is próbálnak görcsösen kapaszkodni a kormánylapátba.
De félre a metaforákkal, és lássuk a legújabb, több helyen bírált, kritizált vezetéstechnikai filmet, a Motorozz ésszel első két epizódját. Ha túllépünk azon, hogy egyes momentumai nem érvényesek MINDEN közlekedési helyzetre, és pláne nem minden egyes motortípusra, máris rájöhetünk, hogy egy alaposan összekalapált anyagról van szó, amibe igencsak sok munkát fektettek az alkotók, amit ezúton is köszönünk nekik, a többi motoros nevében is.
És ha kételyünk támadna a hallottakban, bátran próbáljuk ki másik tréner, egészen másfajta technikáját is, hiszen a filmben látható metódus szerint a kanyarban motorfék/gázadás kombinációjával tudjuk irányítani a vasat, amire a másik tábor azonnal rávágta, hogy nem, a kormánnyal! Bármelyik tévedés lenne? Aligha, de egy gyorsasági gépen nem valószínű, hogy pont a pici csutkák segítségével váltanánk ívet egy tempós kanyarban, s ugyanígy bolondság lenne egy ezres V2-esen becsukni a gázt egy szűk forduló közepén, hogy a brutális motorfék azonnal földre rántsa a gépet…
Mindeközben a rendőrmotorosok csak mosolyognak a sisak alatt, és a gázálláson mit sem változtatva, sőt a kormányt szinte nem is érintve motoroznak körbe mindenkit, hiszen ők pontosan tudják, hogy szűk kanyarban minden más fontosabb, mint a markolat görcsös szorítása…
Hogy hol az igazság? Próbáljuk elfogadni, hogy nincs olyan technika, ami minden egyes élethelyzetre és motortípusra tökéletesen ugyanúgy alkalmazható lenne. Menj hát el az ingyenes vagy fizetett képzésekre, válaszd ki azt, amitől a legjobban mennek a fordulók, és nem mellesleg legjobban érzed magad a nyeregben, s máris megérkeztél.
Legközelebb, mikor a korábban mumusként emlegetett alig kétsávos, meredeken emelkedő íven kell lendületből elfordulni, csak jóleső mosollyal nyugtázod, hogy jé, ez ilyen könnyű? Hát mitől paráztam én legutóbb? Hiszen ez a végső cél, hogy az utca motorosa magabiztosan érezze magát a nyeregben, tudatosan, felkészülten oldja meg a vészhelyzeteket, vagy mozdulataival akár meg is előzze azok kialakulását.
És hogy ehhez milyen út vezet? A haverokkal pályán/sárban megtett kilométerek ezrei, a nem éppen olcsó képzéseken szerzett tapasztalat vagy egy lelkes trénes ingyenes, ám annál többet érő tanácsai? Kit érdekel? A cél közös, amiért érdemes újra és újra síkra szállni, most éppen ezzel a kétrészes kisfilmmel:
Motorozz Ésszel – Második rész: A forgalomban.