Félve mondtam igent az R17 motorgumi-áruház meghívására, hogy részt vegyek az általuk szervezett teszten, mert jómagam afféle túrázó lennék, viszonylag kevés pálya-tapasztalattal. Persze visszagondolva örülök, hogy nem rezeltem be a kihívástól, hiszen pár órára profi tesztpilótának érezhettem magam, ráadásul egy remek hangulatú napot tölthettem motoros barátaimmal.
.
Június negyedik vasárnapjára invitáltak minket a szervezők a kecskeméti GoKart Stadionba, hogy megismerkedjünk az abroncsgyártók legújabb fejlesztéseivel. Kora délelőtt érkeztünk a helyszínre a két ZZR-rel, hogy ne csak kipróbálni tudjuk az újdonságokat, hanem össze is hasonlítsuk a teljesítményüket. Érkezésünkkor még csendes volt a csaknem egy kilométeres pálya, a boxokban azonban már nagy nyüzsgés fogadott minket.
Kezdődhet a móka!
Nem is nézelődhettünk sokáig, a tapasztalt szerelőgárda ugyanis pikk-pakk felszerelte az új Michelin Pilot Power3 abroncsokat a Kawasakimra. Izgatottan vártam az indulást, hiszen a Power3 elődjét nyüstöltem két évvel ezelőtt, ezért nagyon kíváncsi voltam az új verzióra. Az általam megszokott 190/50 méret helyett 190/55-ös hátsó gumit kaptam, mely fordulékonyabbá tette a motort, így még élvezetesebb lett a kanyargás.
Közel negyedórás élménymotorozás után vigyorogva gurultam vissza a szerelőállásokhoz. Már értem, miért kapott kiváló értékeléseket kap a Power3 a szupersportgumik összehasonlító tesztjein, hiszen remek irányíthatóság és a kemény kigyorsításoknál is megbízható tapadás jellemezte az abroncsokat. Ennek árát azonban – a túragépekre készült gumikhoz viszonyítva – intenzívebb kopással kell megfizetnünk, hiszen a kecskeméti ring különösen érdes aszfaltja, a közel negyven fokos hőség, valamint a gép – vezetővel együtt – háromszáz kilogramm feletti tömege igencsak igénybe vette a futófelületet.
Nagyon megszerettem ezeket az új papucsokat, de túrázáshoz maradok inkább a Pilot Road szériánál – nem tehetek róla, a rajongója vagyok, és a számomra oly’ fontos futásteljesítmény is a Road 3 mellett szól.
Valami elromlik, de azután minden jóra fordul
A meggyötört kerekek cseréjénél vették észre a szerelők, hogy az első fékbetéteim az utolsókat rúgják, ezért nem kellene tovább feszíteni a húrt és teljesen elkoptatni őket, hiszen lábon szeretném majd hazavinni a vasat. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a nap hátra lévő részét a biztonsági kordonon kívül fogom tölteni, ám az R17-es srácok nem hagyták, hogy sokáig szomorkodjak: mire felocsúdtam, máris saját tesztmotorjukat melegítették, egy Yamaha YZF-R6-ot, hogy azzal tegyem próbára a Dunlop Sportsmart2, majd a Continental ContiSportAttack 2 abroncsokat.
A hatszázas gépnek jobban is feküdtek a viszonylag szűk fordulók, mint a sporttúra ZZR-nek, így hát néhány kanyarba beletelt, mire áthangolódtam a jelentősen könnyebb Yamaha terelgetésére. Volt mihez hozzászoknom, hiszen elsőre kicsit sem volt komfortos a csutkakormány által rám kényszerített üléspozíció, valamint a Kawasaki után igencsak furcsának éreztem a közel hetven kilogrammal szerényebb saját tömeget.
Már az első körök után feltűnt, hogy a kisebb súlynak és a szerényebb teljesítménynek köszönhetően az R6 alatt kevésbé koptak, szemcsésedtek az abroncsok, mint korábban a ZZR-en, egyszer sem csúszott meg a motor, pedig végig első és második fokozatban nyüstöltem a pályán. Mindkét tesztalany jelesre vizsgázott nálam, ha a kettő közül választanom kellene mégis a Continentalra voksolnék, mert kanyarokban stabilabbnak éreztem a gépet és egyszerűbbnek tűnt az irányváltás is.
Míg mi pihentünk
A szakmai tesztek szüneteiben mi a tapasztaltakról beszélgetettünk vagy éppen vitatkoztunk, a szerelők pedig szinte megállás nélkül dolgoztak, hogy az előre regisztrált motorosok gépeire felszereljék az áhított újdonságokat. Nagy volt a tolongás, sokan voltak kíváncsiak a mi véleményünkre is, de a legtöbb résztvevő igencsak felkészülten érkezett, és már előre kigondolta, mely újdonságot szeretné kipróbálni. Az R17.hu minden munkatársa azon dolgozott, hogy a rendezvényre látogatók lehető legtöbb kívánságát teljesítsék. Helyet kaptak a neves abroncsgyártók pavilonjai is, ahol a márkák delegált szakemberei szívesen segítettek a megfelelő típus kiválasztásában, vagy éppen eligazodni a katalógusok kínálatában. A regisztráció nélkül érkezők sem unatkoztak, hiszen a tesztkörök szüneteiben szó szerint szabad volt a pálya, a kilátogató motorosok egymással versengve vették birtokba az aszfaltcsíkot. Aki nem merészkedett fel a ringre, az vezetéstechnikai gyakorlópályán fejleszthette tudását, ahol felkészült instruktorok várták a tanulni vágyókat és segítették őket a helyes motorkezelésben.
Remek napot töltöttünk Kecskeméten, amit ezúton is köszönünk az áldozatos és profi munkát végző szervezőknek. A siker kézzel fogható volt, hiszen késő délután egyre csak azt kérdezgették a motorosok, hogy mikor lesz a következő hasonló esemény? A dátum egyelőre titok, de látva a rendezvény népszerűségét, valamint a hatalmas érdeklődést, biztosak vagyunk benne, hogy lesz folytatás…