Szépen lassan, vagyis inkább rendkívül gyorsan gyűlnek a kilométerek a Metzeler új túraabroncsába – még a szezon felénél sem járunk, és máris több mint négyezret tekertem az eddig parádésan szereplő gumikba…
Igazán nehéz dolgom van most, amikor a Roadtec 01-ről kéne végre valós, hosszú távú tapasztalatok után véleményt mondanom. Az abroncs ugyanis észrevétlenül, de rendíthetetlen magabiztossággal teszi a dolgát, tökéletesen helytáll városban, jól tűri a közel negyven fokos kánikulában, hogy utassal, csomaggal, összesen bő négy mázsával száguld – és tényleg száguld – mindenféle autópályákon a cél felé, és mint az a korábbi részekből kiderült, hidegben, esőben is brillírozik.
Forszírozott kanyarok a Balaton-felvidéken? A határozott fékezések a fényesre kopott, poros, városi aszfaltzsungelben? Egyszerűen nem lehet kihozni a sodrából, sehol egy megingás, bizonytalanság, szépen követi a kiválasztott ívet, és nem hozza rám a frászt, amikor – ahogy mondani szokták – a kanyarokban nem gyorsan hajtok, hanem inkább alacsonyan repülök…
Azért egy dolog mégis csak szót érdemel, mégpedig a lenyűgöző kopáskép, elvégre egy ilyen erős és nehéz motoron, több mint négyezer kilométer és nem kevés autópályázás után már bizony meg-megjelenik a kissé kockás, nem tökéletes rádiuszú futófelület. Megjelenik, persze, de nem a Metzeleren: ennek az íve most is pont olyan lenyűgözően csúcsos, mint újkorában, ráadásul a tolómérő is azt mutatja, hogy ismét egy igazi hosszútávfutóval van dolgom… Másnak egy komplett szezonban jön össze ennyi kilométer, amit megtettem a Roadtec 01 társaságában, és lám, ilyen futásteljesítmény mellett is csaknem fél centis értéket olvashatok le a tolómérőről.
Hogy ezért cserében még mindig azt érzem, amit egyébként az első részben is hangsúlyoztam, hogy az igazán hűvös nyári reggeleken kicsit lassan melegszik be? Kérem, kinek mi a gyors? Aki rendszeresen használja ilyen körülmények között, például nyugisan ingázik hétköznaponként a munkahelyére, az aligha fogja a határokat feszegetni az első 4-5 kilométeren, cserében pedig élvezheti, hogy az egész éven át használt abroncson sem jelent meg az „autópályaél”. Ráadásul ez a menetbiztonságra semmilyen hatással nincs, mint az megtapasztalhattam néhány napja, amikor egy figyelmetlen autós a legváratlanabb pillanatban hajtott ki elém a mellékútról.
Akaratlanul is elemelkedett a Honda hátulja, pedig az XX nem az a pillekönnyű kis gép, és olyan hosszú, mint egy ebéd nélküli vasárnap… ABS ide vagy oda, a Roadtec 01 még egy rövidke fekete guminyomot is felkent az aszfaltra, ahogy az első köpeny szétterült a Honda tömege alatt. Akárhogy is, de végig irányítható maradt a motor, az egész tulajdonképpen utólag tűnt veszélyesebbnek – ott átélve csak annyit éreztem, hogy a fék és a gumi is teszi a dolgát, így az utóbbi idők legkeményebb vészfékezését is „lábon” kihordtam…
Gyorsan, ott helyben imába is foglaltam a Metzeler mérnökeinek nevét, mert nem kis költségtől és főleg fájdalomtól mentettek meg. Teljes hát a bizalom, ami jobbkor nem is jöhetett volna, mert néhány hét múlva kezdődik az idei szezon legnagyobb, öt országon átívelő túrája, ahol végleg kiderül, hogy mennyit is bír a Metzeler, ha igazán keményen kergetik. Tartsatok velünk – hamarosan beszámolunk az újabb eredményekről!