Tartósteszt: Bridgestone T31 – II. rész

Tettünk pár kört a Pilisben, majd – ne ítéljetek el – futóra pakoltuk a gépeket, és megcéloztuk Szardínia gyönyörű szigetét, hogy ott faggassuk tovább idei tesztguminkat, a Bridgestone T31-et.

Mielőtt elsöpör a népharag, gyorsan leszögezem: kifejezetten jó ötlet volt utánfutón cipelni a gépeket Livornóig. Jöhet a papírkutya jelző, meg a „nem is vagytok igazi túrázók”, de vállalom, hogy ez volt a legjobb megoldás – egy külön cikkben el is meséltem, hogy miért.

De vissza a lényegre, a frissen felszerelt Bridgestone T31-re, melynek elődje finoman szólva sem lett a kedvencem. Igen, a T30 futásteljesítmény és tapadás terén is alulmaradt az aktuális favorittal, a Michelin PR4-gyel szemben, de a japán mérnökök elmondása alapján a T31 már egészen más tészta, és állja majd a sarat… Hiszem, ha látom!

Üdvözletem a Brigestone-mérnököknek!

Talán megbocsájtjátok, hogy egyből a konklúzióra ugrom, azt is elárulom, miért. Muszáj meghajolnom a japán szakemberek előtt, a T31 tényleg más világ, mint elődje: a motorozás minden pillanatában érződik az a sok-sok munka, amit az újdonság fejlesztésére áldoztak.

Innen üzenem, hogy おめでとう, azaz gratulálok – így kell visszanyerni a vásárlók bizalmát!

Ha mindenképpen kötözködni kell – márpedig azt muszáj -, akkor gyorsan lejegyzem, hogy a csípős, fagypont közeli reggeleken nem árt óvatosan bánni a gázzal, amíg be nem melegszik az abroncs, de úgy két-három kilométer után már nyugodtan ráadhatjuk a tüzet, szóval ez is inkább tulajdonság, mintsem hiba.

Bridgestone T31: ez tényleg egy túragumi?

Ezt leszámítva eddig csupa pozitívum szerepel a listámon, úgymint – az elődre is jellemző – rendíthetetlen stabilitás a gyors nyújtott kanyarokban, a bőséges visszajelzésről és a nehezen elmelegedő anyagkeverékről nem is beszélve.

Rendben, a vállrészeken látni némi rendellenes kopást, de ez a nem mindennapi körülményekre is visszavezethető. A sziget déli részén volt olyan nap, amikor a megtett 270 kilométer legalább fele kőkemény szerpentin volt, itthon nyomokban sem látható aszfalton, ahol csak – szó szerint – döntés kérdése, hogy leér-e a lábtartó. Szándékosan túl nagy gázzal ki a kanyarból, esetleg vészfékezve beesni az ívre? Köszöni szépen, a T31 bírja a gyűrődést! Az ABS a korábbiaknál is ritkábban avatkozik közbe, s ha a 154 Nm meg is csúsztatja néha a 190-es Bridgestone-t, a reakció soha nem ijesztő, sőt inkább vicces, ahogy vastag, fekete csíkot rajzol az aszfaltra.

Így telt hát az első 1500 kilométer, mely alatt a T31 sikeresen eloszlatta a T30-teszt óta bennem élő sztereotípiát, így a Bridgestone újra tiszta lappal indul nálam. Mi több, viselkedése alapján érik a meglepetés – lehet, hogy új kedvenc lesz az eddig csalódást keltő abroncsból?

A folytatásban jön az újabb 1500 kilométer, megnézzük, mit szól a japán papucs a kifejezetten rossz minőségű, nyomvályús és néhol fagyos szlovák és lengyel utakhoz! Féltávnál, azaz háromezer kilométernél megnézzük a mintamélységet is, és kiderül, hogy miként szerepel a T31 az új kihívóval, a Continental RoadAttack 3-mal szemben. Tartsatok velünk akkor is!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK 👇