Talán emlékeztek, az új vas vásárlásakor rengeteg tervem volt idénre: dédnagyapám nyomdokán végiggurulni a Piave melletti első világháborús harcszíntéren, feljutni a Monte Grappán fekvő emlékhelyre, körbemotorozni Lombardiát, Svájcot, majd családlátogatás Luxemburgban – micsoda terv! Alig vártam, hogy induljak…
Ahogy mindenki életét, az enyémet is átrendezte a járvány. Március 27-én hoztam el a motort téli pihenőjéről, és 28-án jelentették be a kijárási korlátozást – tökéletes időzítés… Szlovákia már egy héttel korábban bezárkózott, így az első napon már tudtam, hogy a Tátrára még várnunk kell, de bőven kárpótolt a Börzsöny az elmaradt Goral-tálért.
A hosszú kihagyás után volt bennem némi félsz, de a kilométerekkel lassan elkezdett visszajönni a rutin is – ezt tényleg nem lehet elfelejteni, csakúgy, mint a bringázást. Aggódtam, persze, hisz’ mégiscsak eltelt majdnem egy évtized motor nélkül.
Jó motort vettem vagy sem?
Mint tudjátok, ki sem próbáltam ezt a motort, és nem is mentem pont ilyennel korábban. Egyszerűen láttam a koncepción, hogy ezt nekem találták ki, így hát megvettem – bátor lépés volt, de bejött. Az már az első napokban kiderült, hogy alapvetően remekül kidolgozott, finom gép az F 800 R. Ami jelentős megszokást igényelt rajta az a gázreakció, ugyanis a régebbi, pláne karbis gépek után elég digitális a hangolása, noha még hagyományos gázbowdenen keresztül kapja a parancsokat. Kezdetben elég nehéz volt megtalálni azt a gázállást, amivel egy körforgalom vagy szűk, lassú kanyar is magabiztosan, gázelvétel nélkül letudható. A sorkettes blokk nem igazán szereti a kétezres fordulatszám alatti tartományt, de felette kisimul és gondolkodás nélkül, spontánul, egyenletesen gyorsul bármely fokozatban.
A kijárási korlátozást figyelembe véve a túrákat félre kellett tenni, így – jobb híján – az autóm szerepét vette át a motor. Munkába járás? Sima ügy. Diósjenőre leszállítani a tabletet? Maga a legális Börzsönyjárás. Levinni a szülőknek az ott nem kapható holmikat Pécsre? Mi az hogy, de szigorúan a 6-os úton – nem hiányzik az autópálya.
Kicsit sem torkos, de annál praktikusabb az F 800 R
Három tankolásom egyértelmű bizonyíték rá, összejött az első ezer kilométer. Költségek tekintetében a 4,5 literes fogyasztást számoltam a nyugták alapján és a fedélzeti számítógép szerint is – igazán nem túlzás. Viszont mint minden naked, ez sem a csomagszállítás bajnoka, a hátizsákos közlekedést pedig nem szeretem és a gerincterhelés miatt nem is ajánlom senkinek. Nem volt mit tenni, kapott egy 20 literes üléstásákát, amibe meglepően sok dolog fér, ha cuccolni kell, illetve pár apróság mellé, mint emelt fényerőjű izzók, láncspray, tárcsafékzár stb. Már-már beleszerettem, de azért ott motoszkált a fejemben, hogy milyen bizonytalanul mozgott a motor hátulja terhelésváltáskor a kissé poros, hűvös mecseki aszfalton. Nem ez az, amit érezni akar egy újrakezdő az első szerpentinezése során…
Bence barátunk a Cribmotónál hamar is rá is mutatott a bizonytalanság okára. A 2016-os Diablo Corsák elérték élettartamuk végét, hiába a műszakin még átcsúszó mintázat – elöregedett gumival nem olyan a tapadás, főleg nem most, az aszályos időtől poros aszfalton.
Felkerült a gumi, amíg dolgoztam
Munkámban éppen mindent csúcsra járat a válság: igyekszünk mindent megtenni ügyfeleink talpon maradásáért, amit csak tudunk, így viszont nem jut időm efféle úri huncutságokra, mint a gumishoz szaladgálás. Hiába csak két-három óra szereléssel, oda- és visszajutással együtt, egy ilyen időszakban nem fér bele napközben. Szerencsére ekkor jött szembe a „mentőangyal”, a Cribmotós srácok hozom-viszem szolgáltatása. Így fel sem kellett állnom az íróasztaltól, nem húztam fel magam azon, hogy most is tömegben araszolok a belvárosban – tiszta nyereség. Arról nem beszélve, hogy még aznap felkerült Michelin Road 5 páros, ráadásul profin, manuálisan centrírozva. Ennél egyszerűbben és könnyebben aligha lehet megoldani karbantartásokat, mi több, feldobta a napom, hogy amíg melóztam, sorra érkeztek a képek a műhelyből – végignézhettem, hogy készül a motorom. Az odafigyelés mélységét mutatja a markolatvédő fólia használata és a gumicserénél látható részek alapos átvizsgálása – itt tényleg minden részletre figyelnek. Jó szívvel ajánlom őket, ha Te is új abroncsot vennél vagy leszervizeltetnéd a motort a nyári szezon előtt.
Szerencsére a rákövetkező hétvégén éppen Verőcére kellett mennem, így kipróbálhattam új felállást. Azt kell mondjam, most tényleg tökéletes lett a gép: végtelenül precíz, mindenféle izgalom nélkül fut a kinézett íven, legyen szó szűk visszafordítóról vagy tempósabb kanyarról. Persze nem lenne teljes az első ezresről szóló beszámoló a negatívumok nélkül, mert ilyen is akadt.
Az első rögtön rám is hozta a szívbajt, mert alapjáraton fémes zörej hallatszott a motor mellett állva. Lelki szemeim előtt megjelent a zörgő kuplungkosár és a megfáradt vezérműlánc-feszítő, de szerencsére sokkal profánabb apróságról volt szó. Simán lelazult csavar a kuplungkaron, és az zörgött – miután beazonosítottam, úgy tíz másodperc volt elhárítani a zajt. A másik pedig, a napi számláló, mely 999 kilométer után nullázza magát. Apróság, igen, de mindig ezzel követtem a szervizintervallum alakulását, mármint a korábbi motorjaimon – itt valami mást kell kitalálnom rá.
Szóval összességében azt kaptam, amit vártam, meg egy picit többet, azaz ma sem választanék másként. A motor tehát rendben, sikerült nekem is újra rátalálni az öreg, rozsdás reflexekre – már csak azt várom, hogy a világ is helyrerázódjon, és tényleg belevághassak a túrába a Piave melletti utakon…