Rendhagyóan indult a szezon, de így is sikerült pár(ezer) kilométert gyűjteni a motorba, no meg a Michelin Road 5-be.
Sajnos a járvány miatt az idei év nem úgy kezdődött, ahogy szerettük volna vagy legalább, ahogy megszoktuk. Elég későn, május végén kezdtem túrázni, tesztelni, s közben kalandvágyból egy hétre motoros futárnak álltam a jó öreg XX-szel.
Michelin Road 5 – Jól állunk hatezer kilométer után
Bár a Honda nem éppen erre való, nem egy kimondott „városi motor”, így is kíváncsian vártam, milyen lesz egy ekkora géppel futárkodni. Az már csak hab a tortán, hogy az volt az első igazán meleg hét, kánikulában kezdtem a melót, majd jött a menetrendszerű hidegfront, eső, azaz igencsak változatosra sikerült. Miként az előző három részben írtam, jó időben, száraz, meleg és tiszta úton tapad-ragad a Michelin Road 5, már-már hihetetlen, hogy 10-15 ezer kilométeres futásteljesítményű köpenyről van szó, mégis ilyen tapadással büszkélkedhet. Persze ez csak annak újdonság, aki nem látta anno a Michelin mérnökeinek összehasonlítóját:
Gyanús is volt, hogy egyszerűen minden téren brillírozik, szinte vártam, hogy valahogy fogást találjak rajta. Ez el is jött, ugyanis esőben, a város kopottas, sima aszfaltján bizony a legváratlanabb helyzetekben indult meg gázra a hátulja, például a körforgalomból kifelé, 40-50-nél, negyedikben is megtáncoltatta a gyorsítás a motort. Ezután többször szándékosan kerestem a határait, és azt sikerült leszűrni, hogy esőben érzékenyebb az aszfalt minőségére, mint azt egy túragumitól várnánk, de – és most jön a meglepetés – csak gázadáskor.
Ugyanis kíváncsiságból megpróbáltam vészhelyzetet szimulálva erőteljesen fékezni, hirtelen irányt váltani vagy egy gázon, de viszonylag nagy tempóval kanyarodni, és mintha nem is ugyanaz a köpeny lett volna: megingathatatlanul követte az ívet és ABS nélkül sem csúszott meg a kerék. Lehet, hogy mégis por vagy más szennyeződés miatt táncolt a feneke? Már-már érthetetlen kettősség, de legalább megnyugtatja azokat, akik átlagos, 90-100 lovas motoron ülnek, hiszen nekik aligha lesz valaha gondjuk a Road 5-tel. Amíg nem az XX nyomatéka feszíti az abroncsot az eső áztatta aszfalton, addig kiszámíthatóan viselkedik, és a megcsúszás is lassan, kontrollálhatóan jelentkezik, amit simán kordában lehet tartani.
Ezután felbátorodva növeltem a tempót, de a legnagyobb nyomvályúkban, tócsákban sem jelentkezett „vízenfutás”, sem más bizonytalanság. Ez már csak azért is nagy szó, mert rendesen fogyott az eredeti mintázatból az elmúlt hatezer kilométer alatt, de mint a mérnökök is hangsúlyozták: a Road 5 spéci lamellarendszerének köszönhetően kopottan is remek marad a vízkiszorító képessége.
Ez lesz a legtartósabb Michelin Road abroncs?
Pontosan 6230 kilométernél járunk, és a hátsó mintamélység középen 4,16 mm az eredeti 6,06 helyett. Ha felszorozzuk – ami ugye sosem pontos –, akkor ez alapján 14-15 ezer kilométeres futásteljesítménnyel számolhatunk, de ebbe nem kalkuláltuk bele, hogy az élettartama végén felgyorsulhat a kopás, miként láttuk azt korábban több túraguminál.
Akárhogy is, ha nagy eső lesz, újra kimegyek, megnézek pár körforgalmat, hogy kiderüljön: tényleg érzékenyebb a Road 5 a sima, vizes aszfaltra, mint vártam, vagy egyszerűen csak annyira kifényesedtek, csúszósak a itthon körforgalmak, hogy arra hiába is tennék fel másik abroncsot. Folytatjuk tehát a tesztet – jöhet a következő hatezer kilométer.