A kérdés maga összetettebb, mint először gondolnánk, ezért érdemes több oldalról is körbejárni: lesz-e forradalom az utakon, és ha igen, mikor?
A legtöbb vád, mikor elektromos motorról szóló cikk jelenik meg, hogy „nem hangos”, „maradok a benzinnél”, „az aksi vacak, nem bírja sokáig”, „nem igazi motorok”, vagy csak az egyszerű, és minden további vitát lezáró, emésztési végtermék négybetűs, vulgárisabb változata hangzik el ellenük.
Mikor vehetik át az elektromos motorok a benzinesek helyét?
Persze, legutóbbival nem is érdemes foglalkozni, viszont a többi állítás, ami elhangzik a villanycirkálók ellen, csak az érem egyik oldala, pedig a másik is figyelemre érdemes.
Az, miszerint egy elektromos motor nem hangos, részben igaz, részben nem. Nyilván mindenki szereti alapjáraton hallgatni a motorját, ahogyan dorombol, de egy bizonyos tempó felett már teljesen lényegtelen, hogy egy benzin vagy egy áramzabáló van a hátsónk alatt. A menetszél, a turbulencia úgysem enged semmit hallani abból a teremtményből, amivel megéljük a szabadságunkat. Jobb esetben pedig az ember többet megy a motorjával, mint amennyit alapjáraton hallgatja.
Természetesen jó, ha visszadurrog, jó, mikor húzatjuk, és visít a motor, de ezek mind a benzines kétkerekűek jellemzői. Az elektromos motorok például tudnak olyat, amit benzines vetélytársaik nem. Gondolok itt azokra a rettenetes nyomatékhegyekre, amiket ezek a villanymotorok leadni képesek. Már a 2020-ban debütált NIU NQi GT Pro „szerény” 52 Nm forgatónyomaték leadására képes, ami jóval több, mint például a ZXR400-é! Ez azonban még nem is a legdurvább jellemzője, hiszen ez a villanyrobogó A1-es jogsival vezethető, ergo szép szóval is elküldi melegebb éghajlatra a vetélytársakat. Pedig „csak” egy alsóbb kategóriás motorról beszélünk, nem is egy csúcsmodell szörnyetegről. Ha nagyon a végletekbe szeretnénk menni, akkor beszélhetnénk a Verge TS-ről, ami 1000 Nm-es forgatónyomatékot képes leadni.
A benzint sokan az illatáért szeretik, ami szerintem is kifejezetten kellemes megfelelő távolságban, ennek ellenére úgy vélem, a legtöbb kétkerékszerető inkább a motorozáshoz kötődő szeretete miatt kedveli a benyaillatot. Megszoktuk, szeretjük, de igazából nem más, mint egy káros anyag, amit a saját szórakozásunkra pusztítunk el. Tudom, bár az akkuk előállítása sem környezetbarát, hosszútávon megtérül a befektetett energia. Például, egy nagyobb elektromos autóba elég 44 000 km-t belehajtani, hogy a legyártása elkezdjen megtérülni környezetvédelmi szempontból, a töltés módjának függvényében. Arról nem is beszélve, hogy elektromos motort „tankolni” sokkal olcsóbb. Például: a fent említett NIU-nál maradva 250-300 km nagyjából 2-300 forintos „üzemanyagköltségre” jön ki. Igaz, gyorstöltés esetén is várni kell 2,5-4 órát, de ki ne akarna szó szerint fillérekből utazgatni, főleg, ha éjszaka vagy a munkahelyén is töltheti a gépet?
Az állítás, miszerint az akkumulátorok nem bírják sokáig, csak egy hipotézis, amit talán az is eredményez, hogy sokan nem igazán vannak tisztában az elektromos járművekkel, úgy általánosságban. A tudatlanság pedig téves gondolatokat szülhet, az akkukapacitás csökkenése pedig pont egy ilyen eset. Továbbra is a NIU NQi Pro marad a példaállat a cikk során. Eme villanyrobogó esetében kétezer töltési ciklus során pusztán 70%-ra csökken az akksikapacitás. Ez átmatekozva 280 000 km-t jelent, ergo ekkora távot tehetünk meg akkucsere nélkül. Brutális, nem?
Ha nincs hangja, már nem is motor?!
Következő nézőpont, miszerint nem is igazi motorok az elektromos mocik. Nem kell berúgni őket (sic!), és nincs benzin- vagy olajszaguk. Találkoztam olyan motorossal, aki szerint az ETZ-k és a Pannóniák voltak az igazi vasak, hiszen azok nem voltak tele mindenféle elektronikával, vagy „az még motor volt” se több, se kevesebb. Gondolom, írnom sem kell, nem egy korombéli suhanc tette ezt a kijelentést, hanem egy olyan kolléga, aki korban bőven túltesz rajtam, egy teljesen másik generációt képvisel. Ebből következik, hogy minden motoros generációnak megvan a maga „igazija”. A régieknek az öreg szocimotorok, a maiaknak napjaink gépjei, a következő generációnak pedig lehet, az elektromos motorok lesznek az „igaziak”. Ez a gondolkodásmód megfigyelhető a zenei ízlésekben, az autóknál és az élet megannyi területén.
Ezzel pedig elérkeztünk volna a következő aspektushoz, ami pedig maga a fejlődés. A világban semmi nem stagnál, számtalan minden, ami ma a jelen, valaminek a felmenője. Így tekintek én is a benzines járművekre. Szépek, jók, szeretjük őket, de ez csak egy állomás az emberiség fejlődésében, ami már nagyon régóta velünk van, de eljön az ideje, amikor már a múlt lesz. A múltat pedig mindig nehéz elengedni, továbblépni. Talán ezért is szidják sokan a villanymotorokat, mert nem a fejlődés következő szakaszát látják benne, hanem az ellenséget, és csak a hátrányokat mantrázzák. Pedig nem szabad csak a hátrányoknál megmaradni, amik szerintem nem is nevezhetők hátránynak, pusztán különbségnek.
Van mit csiszolni ezeken a gépeken, de az első benzines motor sem olyan volt, mint egy mai gép. Ez pedig a fejlődés legizgalmasabb része, nem tudhatjuk, mit hoz egy következő koncepció, egy próbálkozás. Zsigerből elutasítani valamit, amiről azt sem tudjuk micsoda, nem vélemény, hanem részben szűklátókörűség. Feltűnt már más területeken is, hogy az új dolgoktól sokan tartanak, sokan kapásból elutasítóak, negatívan viselkednek velük szemben. Ráadásul legtöbbször olyanok szidják hangosan az e-motorokat, akik még ki sem próbáltak egyet sem – ez így nem kritika, csak félelem az ismeretlentől és meleg levegő…
Azt mondom hát, keressünk inkább olyan „véleményvezéreket”, akiknek megalapozottak az állításai. Dr. Kováts Miklós, a Pannónia H modellek és a Tünde robogók tervezője már a ’60-as években azt nyilatkozta, hogy a benzines technika egy kőolajra épülő, rossz kapocs, ami összeköti majd az 1900 és 1910 között már teljesen jól használható, 50-60 km-es hatótávú elektromos járműveket a XXI. században megjelenő elektromos autókkal… Napjaink trendjeit elnézve kezd beigazolódni a motortervező zseni állítása.
Mégis mikor jöhet el a belsőégésű korszak vége? Ha a villanyjárművek ára kedvezőbb lesz, vagy éppen a benzines modellek drágulnak, máris megfordulhat az arány, s ha megjelennek a pillanatok alatt tölthető szilárdtest-akkumulátorok, az újabb hataémas lökést adhat az e-közlekedésnek. Megannyi ország készül 2030 után beszüntetni a belsőégésű motorral felszerelt járművek forgalmazását, sőt a Honda 2040-től kizárólag elektromos motorokat kíván gyártani és valószínűleg ezt a tendenciát több nagy gyártó is követni fogja
Összességében nézve még inkább úgy tűnik, hogy az elektromos járművekhez csak egy kitérő a benzines korszak, tehát élvezzük ki a csodaszép hangú motorokat, amíg lehet, de közben fél szemmel kövessük az e-motorok fejlődését is.
Mert tetszik vagy sem, a bírálók kommentjeitől függetlenül egyre több hangtalan motort adnak el Európában, mégpedig évente százezres mennyiségben.
A változás tehát elkezdődött, és nem dolgunk megállítani, sőt nem is tudnánk. Miként Norvégiában már több elektromos autót adnak el, mint benzines-dízelt összesen, a motoroknál is eljön majd az idő, amikor az új vasak többségén már nem kell olajat cserélni, szelephézagot állítani vagy tankolni, csak egyszerűen motorozni vele.