Érdekes cikk jelent meg ma reggel az Indexen „Nem lopja a motorkerékpárt, aki csak tolja” címmel. Persze ezt sem eszik olyan forrón: nagyon nem mindegy, hogy milyen motort is tolnak éppen a rosszfiúk…
A kimondottan hosszú és részletes írásban arra szerettek volna rávilágítani, hogy milyen különbség van – minősítés és büntetés szempontjából – az önkényes elvétel és a lopás között.
Nem tolvaj, ha „csak” eltolja a ház elől a motoromat?
A példatörténet röviden: megpróbáltak ellopni egy segédmotoros kerékpárt, amit a tulajdonos észrevett, és a tolvaj nyomába eredt. Erre az – mivel beindítani nem tudta – eldobta a robogót és elfutott. Őt előbb jármű önkényes elvétele miatt ítélték el, majd másodfokon csak „kísérletnek” minősítették az esetet, mivel nem tudta elindítani, használni a gépet. Végül a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy nincs értelme tovább csűrni-csavarni: a tolvaj elvitte a motort, amiről nem tudott a tulajdonos, tehát az elvétel megvalósult, hiába nem ment vele egy métert sem.
Ezt olvastad már? Szinte megszűnt itthon az autó- és motorlopás, de egy régi márka még mindig kapós…
A minősítés azért perdöntő, mert
a korábbi Btk. szerint ugyanis a jármű önkényes elvétele miatt legfeljebb kétévi szabadságvesztést lehetett kapni. Ezzel szemben a lopás büntetése az elvett dolog értékének arányában emelkedett: ha a lopást jelentős értékre nézve követték el, a büntetés egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha pedig különösen nagy értékre, akár nyolc évi börtön is kinézett az tolvajnak – írja az Index.
Ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy jogász szakértőnk, Valmont cikkéből kiderült: a motorkerékpárt toló személy is vezető, tehát ha nem robogóról van szó, akkor a tolvaj már abban a pillanatban „vezeti” az ellopott motort, amikor eltolja a parkolóból.
Kapcsolódó anyag: GPS-es nyomkövető buktatta le a VIII. kerületi motortolvajokat