Ezúttal a 37 éves Jérémy mesél róla, hogy miként szippantotta be a motorozás világa. A félig francia, félig magyar, jelenleg pedig Németországban élő motoros nemcsak egy új, izgalmas kalandra talált ezzel: hobbijának köszönhetően újra kreatívabbá vált és teljesebb lett az élete.
Elmondása szerint amióta rátalált a motorozásra, visszatért az íráshoz, fotózáshoz és a forgatáshoz. Kreatív vénájának valamilyen úton-módon jót tett, hogy megismerkedett ezzel a csodálatos hobbival – mesélte.
Hogy miként került kapcsolatba a motorozással? Nos, „főhősünk” egészen 2022-ig nem is tudott a Brixtonról mint márkáról, csupán tavaly találkozott vele először. A vállalatt nevével El Cotilloban, Spanyolországban ismerkedett meg, méghozzá egy Felsberg 125 XC formájában. A motort gyakorlás céljából bérelte ki, még jogosítványa megszerzése előtt, ugyanis a Fuerteventurán (spanyol sziget az Atlanti-óceánban) B-s vezetői engedéllyel kibérelhetőek a nyolcadliteres gépek. Azonnal megtetszett neki a Felsberg formaterve, és nyomban le is foglalta. Munkájából kifolyólag mindössze egy túrát tudott megejteni, de véleménye szerint zseniális volt, ráadásul itt tapasztalta meg először, milyen, amikor igazán fázik. Kalandja ugyanis éjszakába nyúlóra sikeredett, ettől függetlenül olyan benyomást tett rá a vas, ami nem múló szenvedélyt váltot ki belőle.
Jérémy jelenleg egy Brixton Crossfire 500 X-et hajt. Az már maga kalandos történet, hogy miért éppen ezt választotta, ugyanis anno Franciaországban egy hétre kibérelt egy Crossfire 500-at, majd úgy döntött, ezentúl minden nap ilyen vassal szeretne járni. Számára egy tökéletes motorkerékpár, kedvenc tulajdonsága a lenyűgöző hang, ami leginkább 30-40 km/órás sebességnél, alacsony fordulaton, a szűk utcákon cirkálva tör elő.
Elmondása szerint ez maga a zen állapot, semmi nem nyugtatja meg jobban a félliteres masina andalító duruzsolásánál.
A brixtosonok arról is faggatták hősünket, hogy a rövidke együtt töltött idő dacára volt-e már igazán felejthetetlen kalandja a Crossfire-rel? Elmesélte, hogy számára a tavalyi „transzkontinentális” túra volt az: Európát átszelő útján eljutott egészen a spanyol határ közelébe, ahol egyik ügyfelét látogatta meg.
Szintén a Brixton-interjúk sajátja, hogy arról faggatják a motorosokat: melyik a kedvenc helyük, ahol eddig jártak? Nos, Jérémy tétovázás nélkül vágta rá, hogy egy kis falu, Saint-Cirq-Lapopie, ami olyan, mintha csak a Gyűrűk Ura trilógia egyik epizódjának kedvéért építették volna.
Végül az interjú szokásos zárókérdése: ha egyszer beüt a krach és útközben kifogy a benzin, melyik az a hely, ahol szívesen várakoznál, amíg megérkezik az utánpótlás? Egy szerpentinen? Festői hegyek ölelésében? Jérémynek nem kell ezen gondolkodnia, ugyanis vele már megtörtént ez…
Méghozzá Franciaországban, a semmi közepén, ráadásul még telefonja is lemerült, elvágva őt mindenféle segítségkérési lehetőségtől. Megmentője négy óra keserves várakozást követően tűnt fel (ha már fentebb említette a Gyűrűk Urát) Gandalf Helm-szurdoki megjelenésére rákontrázva 70 éves édesapja jelent meg egy kanna benzinnel. Mégpedig igazán kalandos módon, ugyanis a sztrájk miatt nem tudott sehol üzemanyagot venni, szóval az otthoni fűnyírót csapolta meg, majd vezetett négy órát, hogy segítsen a fiának. Persze mindezt annak dacára, hogy Jérémy kifejezetten kérte: idős is, rosszul is lát, ne induljon el kocsival egy négyórás útra…
Jérémy beszámolója is jól mutatja, mennyivel színesebb lett az élete, miután – ismét – magával ragadta a motorozás szenvedélye, és azóta is, ha csak teheti, kétkeréken rója Európa útjait.
Kapcsolódó anyag: kipróbáltuk a Brixton félliteres retrógépét, az új 500 XC-t