Napjainkban már olyan kedvező árú és könnyen elérhető a sisakbeszélő, hogy lassan a motorozás természetes, alapvető felszerelésévé válik. Összeállításunkkal azoknak segítünk, akik szívesen vennének ilyen eszközt, de nem tudnak eligazodni a megannyi készülék tengerében…
Kár abból „vallást” csinálni, hogy szükség van-e sisakbeszélőre a túrákon. Jómagam is sokáig úgy gondoltam, csak nagyon ritkán venném hasznát, ám ahogy egyre több ismeretlen országot, tájat fedeztünk fel közösen, de két motorral, úgy vált egyre égetőbbé a sisakbeszélő vásárlása. Mint annyian, mi is a kínai, filléres készülékekkel kezdtük, majd miután meguntuk, hogy muszáj lelassítani, hogy értsük egymást, és a hatótáv sem volt valami parádés, szinten léptünk.
Hogyan válassz és építs be sisakbeszélőt?
A megkérdezett motorosok közül sokan ódzkodtak attól, hogy maguk szedjék szét a sisakot és építsék be az eszközt, holott ma már a legtöbb fejvédőben ott az előkészítés, vagyis pofonegyszerű dolgod lesz. Rendben, ha régebbi bukód van, és ezért úgy kel dremellel lyukat fúrni az EPS-héjba, az már macerásabb, de tapasztalatból mondom, hogy az is csak elsőre tűnik bonyolultnak… Szóval ha a te sisakodban már megvan az előkészítés, akkor ne aggódj a beépítés miatt, viszont a készülék kiválasztása is okozhat némi fejtörést – ezért most tapasztalatainkkal segítjük azokat, akik csak ismerkednek a sisakbeszélőkkel.
1. Nincsenek kőbe vésett szabályok, de az biztos, hogy ha az átbeszélő gombjai túl kicsik, akkor kesztyűben esélytelen lesz menetközben kezelned. Ez komoly gyakorlati hátrány, vagyis ha ilyen készüléket látsz, az hiába olcsó, használati értékben nem veheti fel a versenyt a legjobbakkal.
2. Az sem mindegy, hogy mekkora felületű a készülék háza, ugyanis a túl nagy és szögletes tárgyakba belekap a szél, és kényelmetlen lesz úgy órákon át autópályázni a motorral, hogy közben a sisak egyik irányba feszíti a fejed. Válassz hát formatervezett, kisméretű típust, de csak akkor, ha annak is elég nagy az aksija a kompakt méret dacára…
3. A telep ugyanis rendszeres időközönként töltésre szorul, de nem mindegy, hogy ez a pillanat a nap végén jön el, amikor éppen hazafelé tartasz, és esélyed sincs tölteni, vagy csak otthon, amikor ráérsz visszatölteni az elhasznált ampereket. Mivel a többség (aktívan) legfeljebb napi 5-9 órát motorozik, a 10 óra feletti üzemidejű típusok, mint például az Interphone termékei bizonyosan kiszolgálják az egésznapos túrákat.
4. Nincs két egyforma motor és sisak sem, ezért hiába kérsz tanácsot a Facebook-csoportokban, hogy „Nektek melyik sisakbeszélő vált be?”, hiszen ami X sisakban még 140-nél is hallható, az Y-ban már 100-nál sem, miként tök egyforma fejvédőben is nagy különbség lehet, ha például idomos túragépen vagy egy endurón próbálsz útközben beszélgetni. Ezért mások tapasztalatai alapján aligha mehetsz biztosra, de azt leszögezhetjük, hogy a neves gyártók felsőpolcos típusai – mint például a SENA-k – kevésbé érzékenyek a zajos sisakokra és a turbulenciát keltő plexikre.
5. Az is lényeges szempont, hogy csak az utasoddal vagy más motorosokkal is szeretnél-e beszélgetni. Előbbire gyakorlatilag bármilyen sisakbeszélő megteszi, már ami a hatótávot illeti, hiszen centikre ültök egymástól, sőt vannak kimondottan vezető-utas készülékpárosok, mint a Nolan N-Com, viszont a csoportos dumcsizáshoz már több száz méter hatótávra lesz szükség. Ma már az 1500-1600 méteres távolság sem áthidalhatatlan, ha többen kapcsolódtok egymáshoz, így akkor is tarthatod a kapcsolatot a többiekkel, ha egyébként a város forgatagában vagy a kanyargós szerpentinen nem látod őket.
Ha nem szeretnél külön akciókamerával bajlódni, akkor neked találták ki a Sena 50C-t, ami csúcsminőségű sisakbeszélő és kamera egyben
Válaszd bármelyiket is a több száz, látszólag hasonló készülék közül, ha tudatosan döntesz, hogy melyik típus a legjobb neked, akkor a sisakbeszélő sokat hozzáad majd a motorozás élményéhez. Ráadásul ma már nem is nagy költség, hiszen az akciós darabok 30-35 000 forintért elérhetőek, és éveken keresztül megbízhatóan szolgálnak téged.