Nagyobb kényelemre vagy több szabadidőre vágysz? Íme, trükkök és megfizethető felszerelések, melyekkel könnyebb lesz a motoros túrázás.
Alaposan kiveséztük a legutóbb, hogy milyen buktatói vannak, ha az ember nagyobb csapattal vág neki a hosszabb túráknak. Jogos felvetés, és a hozzászólások között is említették, hogy a motorostúra pont attól szép, hogy már az indulás pillanatában “nyaralsz”, vagyis ha innen közelítjük meg, kár is lenne sietned bárhová.
Igen ám, de mi van akkor, ha egy távolabbi célpont felé sietsz? Az oda vezető utakat már ezerszer bejártad, most valami újra vágysz, ám ehhez előbb le kell gyűrnöd egy-kétezer kilométert, hogy belekóstolj a felfedezés édes izgalmába. Nincs mese, ha a szabadságkeret korlátozott – és általában az -, akkor az oda- és visszavezető úton kell spórolni, hogy minél több időt tölthess az új ország vagy tájegység bejárásával. Ehhez próbálok most segítséget nyújtani, az általunk is próbált technikákkal.
Ez nem a katonaság…
Alapvetően a szórakozásról szól egy túra, de ettől még bizonyos szabályokat be kell tartani és tartatni, ha messzebbre indul a csapat. Csupán felsorolás szerűen ezek:
– megbeszélt találkozóhelyek és időpontok tartása
– azonos időben/helyen tankolás, a motorok fogyasztásától és üzemanyagtartályának méretétől függetlenül
– útvonalvázlat, távolságok, nagyobb “mérföldkövek” ismertetése, hogy mindenki számolhasson a hátralévő távolsággal
– a motorozás közbeni étkezések több részre osztása, de egységes érvényesítése a csapat minden tagja számára.
Ez utóbbi a “legveszélyesebb” pontja az időhúzó tevékenységeknek, ezért érdemes a bőséges és nyugodt reggeli, illetve vacsora mellett szendvicsből és bőséges folyadékpótlásból álló tízórait, valamint uzsonnát betervezni. Így nem terheljük túl a gyomrot sem, és a motorozásból sem vesz el túl sok időt az éttermet megszálló tucatnyi tagú – és tucatnyi módon rendelő – brigád. Ilyen apróságokkal sokkal gördülékenyebbé tehető az utazás, és akár több motorból álló konvojjal is teljesíthető – kapkodás és száguldás nélkül – a távoli, akár 7-800 kilométerre eső célpontok elérése. és persze van az ellenpélda, ahol a tizenöt-húszfős alakulat tíz óra alatt tette meg (!) a 330 kilométeres távot, és akkor még kétszáz hátra volt a napi keretből… Hát ezt teszi, ha húszan húszféleképpen gondolkodnak az étkezésről, a tankolásról vagy akár csak magáról a motorozásról.
Mint a fotelben
Említettük már, hogy a hatótávot jócskán befolyásolja, hogy mennyi időnként kell kényszerpihenőkkel megszakítani az utazást. Zsibbadó hátsónk, görcsölő lábunk és fáradó csuklónk egyaránt megálljt parancsolhat, és persze az ilyen muszájból elkövetett boxkiállások nem a legszebb nemzeti parkok bejáratával szemben szoktak bejelentkezni…
Érdemes hát a motort személyre szabni, a kritikus pontokat kiváltani, hiszen a gyárból kiguruló masina már csak fizikai méretei miatt sem lehet egyformán jó egy 160 centis hölgynek, vagy a közel kétméteres kosaras alkatú motorosnak. Első körben a kezelőszerveket érdemes megnézni: a nyeregben lazán ülve fordítsd ki teljesen mindkét irányba a kormányt! Ha bármelyik karod feszül vagy a tankra kell hasalnod a mozdulathoz, biztosan nem jó a pozíció. Csutkakormányos vasnál egy átalakítóval építhetünk be kényelmesebb és könnyebb irányíthatóságot biztosító túrakormányt, klasszikus gépeken pedig ún. kiemelőkkel és másik rúd alkalmazásával nyerhetünk értékes centiket.
Ha ez megvan, jöhet a lábtartó. A fém tüskék ugyan jól mutatnak, de a közepesen kemény gumírozás segít kiszűrni a motor vibrációit, ezért túrázáshoz jobban megfelel. A lábtartó cseréjéhez nem feltétlenül kell drága utángyártott cuccot beszerezni, a Kawasakinál például a pár éves túrasport gépek (pl. Z1000SX) gumis lábtartói simán átszerelhetők a húszéves ZZR-ekre is.
A szélvédelem ugyanilyen fontos, pláne, ha a sietős etapokon autópályára kényszerülsz. Nézd át a sisakodat, ha a szivacsozás és a plexi stimmel, de így is zajos és huzatos az utazás, akkor próbálj egy magasabb vagy eltérő szögű plexit beszerezni. Jó vétel lehet – ha elérhető a motorodhoz – az ún. varioplexi, melyen állítható szögű a pluszban felszerelt silt.
Mindez már sokat segít, hogy komfortosabb legyen az utazás, de egy egész tanknyi üzemanyagot így sem biztos, hogy ki tudsz motorozni a gépből. Ehhez valószínűleg szükséged lesz a nyereg átalakítására is, s erre jó pár megoldás kínálkozik, a legegyszerűbb külső borításoktól egészen az újraépített nyergekig. A következő részben ezeket járjuk körbe, átnézve a legolcsóbb házi praktikákat, és bemutatva a hazai, illetve a nemzetközi gyártók legjobb megoldásait.
Folytatjuk.