Vontathatsz motorral is, de speciális szabályok vonatkoznak rá. Sőt, bizonyos esetekben csak hátránnyal jár a nagy szerelvény…
Sziasztok!
Egy klasszikus géphez szeretnék kis motorkulit venni. Valaki használt már közületek ilyet? Milyen problémákra kell számítanom a használata során?
Köszi és széles utat nektek!
Tamás
Kedves Tamás!
Az első probléma megfelelő pótkocsit találni, ugyanis a magyar Motorkulik (így nagybetűvel, hiszen márkanév), ha csak nincsenek gondosan felújítva, néha elég siralmas állapotban vannak. Ezen felül a szinte rugózatlan kialakítás is probléma lehet, a terheletlen utánfutó bizony el-elpattoghat rossz minőségű úton. És végezetül a sebességkorlátozás: mivel vontatsz, az autókkal megegyező szigor vár rád, vagyis autópályán is csak nyolcvannal andaloghatsz, ami nem éppen életbiztosítás a kamionok tömegében… Nem akarlak lebeszélni a vételről, de gondold át alaposan: a nagyjából harminckilós és ugyanennyivel terhelhető lemezbőrönd látványos, ugyanakkor kissé bajos megoldás, s ennyi csomagot két nagyobb táskába vagy három klasszikus dobozba is bepakolhatsz. A témával egyébként foglalkoztunk már korábban, rámutatva, hogy a hazai szabályozás szépen lassan módosításra szorulna ebben a tekintetben is:
Utánfutó. Ahogy a kisflex – vagy bolti nevén sarokcsiszoló -, úgy az utánfutó is a férfiúi identitás alapvető része a vidéki forgatagban. Elbírja a betonkeverőt, ráfér a 750 kilósra is vagy másfél tonna sóder, és a Lehel hűtőt is – lehetőleg kikötözés nélkül – szállíthatjuk vele a nagymamához Nyékládházára. A motoroknál már más a helyzet, az utánfutó – leánykori nevén Motorkuli – szinte teljesen kiveszett a köznapi forgalomból, pedig a hetvenes években a Pannoniák-Csepelek elfogadott és használt kiegészítője volt az egyetlen keréken guruló szerkezet.
Pedig hasznos lenne, akár napi bevásárlásnál is, hiszen a robogók szegényes helykínálata egyből egy törpeautó csomagterével megegyező méretűre nőne – újabb plusz pont (lenne), ami az “autóból-robogóra” folyamatot sikeresen felgyorsíthatná. Itthon ez egyelőre várat magára, ugyanis tilos robogóval, pontosabban segédmotoros-kerékpárral vontatmányt cipelni, hiszen a dinamikája nem elegendő hozzá, áll a törvényi indoklásban.
Ezt meg is érteném, hiszen a törvényt a Jawa-Babetták és erőtlen Mustangok korában alkották, s valóban visszagurult volna a gyengécske kétkerekű a vontatmányával a pincesoron, ha egyáltalán nekiugrott volna ennek a lehetetlen küldetésnek a svájcisapkát és kék munkásköpenyt viselő hajtója.
Ma már, amikor az ötvenes robogók is a törvényes limitet áthágva hatvan-hetven kilométeres sebességre képesek, igazán át lehetne gondolni a dolgot. Főleg, hogy a dinamikára vonatkozó tiltást egyetlen, nagyon plasztikus példával meg tudja cáfolni bárki, aki látott már kerékpárost, félmázsás utánfutóval a drótszamár mögött… Mert milyen meglepő, neki megengedett az efféle úri huncutság, pedig tekerés közben aligha egyszerű sztori egyenesben tartani a két-három méteres szerelvényt.