Egy A2-vel vezethető enduró, ami olcsóbb a 125-ös robogóknál? A siker garantált.
Hivatalosan is közzétették a régóta várt klasszikus, a Royal Enfield Himalayan vételárát. A retrogépben egy 410 köbcentis, 28 lóerős motor dolgozik, melynek teljesítménye ötfokozatú váltón és lánchajtáson keresztül jut el a hátsó kerékre, vagyis nem egy “nagy durranás”, de közlekedni, szólóban túrázni és hétvégenként kicsit terepezni éppen elég.
Főként, hogy a szaksajtó által eredetileg 3-4000 dollárra (azaz bő 900 ezer forintra saccolt) vételár erősen túlzó volt, ugyanis a Himalayan első példányait 155 545 rúpiás, azaz átszámítva 644 ezer forintos (!) áron kínálják. Jóllehet, az európai és tengerentúli piacon ezt még plusz adó és a kötelező biztonsági felszerelések felára terheli, de a végösszeg a számítások szerint akkor is 1,1-1,3 millió forint körül alakul majd, ami igencsak ütőképes ajánlat.
Powerslave
Kissé szkeptikus vagyok.
Érdekes, hogy a nem túl meggyőző műszaki tartalmat a “retro” kifejezéssel próbálják kompenzálni. Jó kérdés, hogy bejön-e, az erőltetett hírveréssel egyetemben.
Árban tényleg erős, a 250-esekkel felveheti a versenyt, de teljesítményben épp csak egy hajszálnyival tud többet. Tömegre, fogyasztásra jóeséllyel alulmarad, ráadásul az egésznek van egy amolyan teszkósbicaj-utánérzése, így a nagyobb hengerűrtartalmon esetlegesen nyert presztízs itt el is úszik.
Kíváncsi volnék, mennyire jó ötlet erre bökni egy szerény étvágyú, magas minőségű kis vidámságbombával szemben, arról nem is beszélve, hogy A2-vel az emberek jellemzően 15-20 lóerővel feljebb keresgélnek.
Nyilván csak az idő fogja megmondani, mi lesz ennek az eredménye, de egyelőre nem érzem magam meggyőzve.
A gyártási minőségtől és a felhasznált anyagoktól függően tuningalapnak, vagy futármotornak jó lehet.
smice
Hasonlóan vélekedek, kétlem, hogy ez lenne az a sikermotor, amire mindenki várt. Igazából én a Suzuki DRZ400 utódját vártam, mert szerintem ez ma egy borzasztóan hiányzó kategória, ami tartós, megbízható, nincs kihegyezve, könnyű, kezelhető, de egy 250-esnél mégis többet tud teljesítményben, így több a mókafaktor, és mindenesként is jobb, pl. akár hosszabb túrák is kényelmesebben bevállalhatók. Ezen szempontok szerint a DRZ-nek még ma sincs igazán alternatívája. Van egy-két kisszériás motor, mint a CCM GP450, de az meg aránytalanul drága. Szóval én valahol ebben reménykedtem, hogy egy DRZ szerű motor tér vissza…
Ehelyett tényleg a 250-esekkel vetekszik a teljesítménye, miközben azoknál jóval nehezebb és műszakilag hatalmas a lemaradás. Az 1,1-1,3 millió forintos ár meg még lehet alá is van becsülve. És akkor itt jöhetne, hogy “OK, jó hogy primitív, de legalább tartós” – de egyrészt az még sok idő, amíg ezt bizonyítja, másrészt ennek az érvelésnek már alaposan alávágtak a lábtartóleszakadós gyári videóval. Úgyhogy szerintem a futárok sem fognak kapkodni érte.
Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy ne egy KLX250-et, vagy CRF250-t vagy valami hasonlót vegyek ehelyett. Árban, teljesítményben kb. ugyanott vannak (a nagyobb köbcentis blokknak talán a legalsó tartományokban lehet némi előnye), miközben a 250-esek könnyebbek 40-50 kilóval (!!!), kiforrottak, megbízhatók, jó a fogyasztásuk, korszerűek, van kiépített márkaszervízhálózatuk és alkatrészellátásuk az egész világon… Nem tudok rájönni, mi szólna a Royal Enfield mellett.
Powerslave
Egyetlen szó jut eszembee: BINGO! Bővebben: Nagyon BINGO!
Török Gábor
Gyakran elfelejtjük, hogy a gyárak magasról tesznek Európára. Hány motort adnak el itt? Termelésük 2-5 %-át? Az RE azért lesz sikeres, mert ott árulják 650-ért, ahol CRF250L és hasonlók nem is elérhetők.
Nekünk csak egy bónusz, hogy egyáltalán vették a fáradtságot, feltették az ABS-t, hogy a félsznob brit vevő azt mondhassa: icmájnyú royőlenfild, well.