Egy egészen rendhagyó és szívhez szóló levél landolt ma reggel a postaládánkban… Kivételesen nem mi adunk tanácsot, hanem az olvasókra bízzuk, az ő segítségüket kérjük a nem mindennapi kérdésben.
„Szerencsére egyre több hölgynek inthetünk vissza motorozás közben, akik saját géppel űzik ezt a csodás hobbit. Jómagam is ebbe a körbe tartozom – 2006 óta ülök a nyeregben. Úgy gondolom, elég megfontoltan közlekedünk egyébként: ketten, két motorral motorozunk a párommal. Adunk a passzív biztonságra, láthatósági mellényt és neonfényezésű sisakot viselünk. Az aktív biztonság a rendszeres, évenkénti minimum egy vezetéstechnikai tréningben valósul meg.
Váratlan fordulat
Eddig tehát megvolnánk, de most viszont úgy néz ki, egy eddig nem tapasztalt élethelyzet állít kérdés elé minket, ugyanis bővül a család: babát várok.
Szóval egyébként felelősen közlekedő motorosként érdekelne (és talán nem csak engem) az olvasók véleménye a várandósan, illetve később a családanyaként való motorozásról. Meddig szabad, érdemes nyeregbe pattanni, mikor kezdhetek újra kacérkodni a motorozás gondolatával és egyáltalán: hogy egyeztethető össze az anyaság és a motorozás? Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!”
Kedves Olvasók! Várjuk hát a személyes élményeket, tapasztalatokat a témában, egyben nagyon sok boldogságot, illetve jó egészséget kívánunk a babának és a motoros kismamának!
No related posts found...
gordon_gekkko
Érezni fogod..
Marietta
Nekünk holnapután érkezik az új családtag, nagy azbizgalom! A motorom árából babaszoba lett…. de ami késik nem múlik. Én szülés után is biztosan visszaülök, amikor már nagyobb lesz Zoé baba, valamelyik mama biztosan örömmel vigyáz majd rá egy-egy délután! 😉
Miska
Haliho
Kedvesemmel egeszen addig motoroztunk, ameddig nem érezte kényelmetlennek, illetve barmi fajdalmat vagy discomfortot. Az orvos is akkor emlitette, hogy be kellene lassan fejezni mikor mar 5km-enkent megalltunk 🙂
Mondanom sem kell, babóca akkor is alszik amikor a VFR-t beindizom, egyszeruen nem zavarja 🙂
Szoval hajra!
Tavasszal ujra indul a szezon nekunk de csak óvatosan
akos
Szia. Én ugyan férfi vagyok, de van 2 kicsi gyerekem és nincs nap, hogy nem jutna eszembe, mi legyen a motorozással. De mindig arra jutok, hogy abbahagyhatom arra hivatkozva, hogy fel kell nevelnem a gyerekeim, stb, de akkor egy szürke hétköznapi életet élő papucsállatka leszek, aki feladta az álmát egy olyan fiktív dologért, hogy “mi lesz ha”. Vagy motorozom tovább, ésszel, és a srácoknak lesz egy vidám apjuk, akire felnézhetnek és lesz benne valami izgalmas, mesehős szerű a gyerek számára. Én sajnos elvesztettem édesapámat 13 éves koromban egy autóbalesetben, pedig ő vigyázott magára, sportolt, egészségesen élt és nem vállalt plusz kockázatot, vétlen volt. Szóval így is-úgy is meghalunk, kérdés, hogy mennyit élünk előtte és a “mi lesz ha” dolog miatt lemondani erről az örömforrásról szerintem nem jó ötlet.
Erki Patrik
Apuka megkéri a Motek-et vagy a trupteq-et vagy a ruko-t vagy a gespannservice-t vagy az EML-vagy az EZS-t vagy a bode-t, esetleg a daytona-t hogy dobjon fel egy szép nagy oldalkocsit, álítson az utánfutáson és máris tud szaladni az egész család, mamával, gyerekekkel. Az utas kabint gondosan beponyvázva a kicsik még huzatot se kapnak 😉
lbx
Szerintem itt két oldalról szól a kérdés:
1: várandósan meddig nem gond motorozni. Szerintem egészen addig nyugodtan lehet motorozni, amíg biztonsággal tudja kezelni a motort, amíg a pocak, vagy egyéb kísérő jelenségek nem korlátozzák – pl. a lábak fájdalma, fáradékonyság, vagy a baba elvonja a figyelmet a vezetéstől, esetleg érzékeny részeket nyom a gyermek, stb.
2: anyaként, szülőként hogy álljon a motorozáshoz. Szerintem éppen úgy, mint előtte. Ha már a babát át tudja adni valaki felügyeletére (pl. már nem kell szoptatni), simán el lehet, és ha igény van rá, el is kell menni motorozni. A gyermek felelősség, de a szülő nem azért létezik, hogy a gyerek kiszipolyozza. Ha a gyerek úgy van nevelve, hogy a szülőknek is van saját idejük, akkor természetesnek veszi, hogy pl. a nagyival van időnként pár órát, nagyobb korában egy-két napot. Arról nem is beszélve, ha a szülőnek van magára is ideje, és így kiegyensúlyozottabb, az a gyermeknek is jó, az a gyerekre is pozitívan hat.
Hogy baleset esetén árva maradhat a gyerek? Igen. De baleset történhet strandon is, oda mégis mindenki elmegy családostul.
Ranger
Az elsővel egyetértek, a másodikkal nem annyira. Írod, hogy a gyermek felelősség. Így is van, ezért ez lemondásokkal jár(hat). Egy strand kockázata azért nem teljesen összehasonlítható egy motorozással ráadásul úgy, hogy mind a két szülő elmegy motorozni. Amennyire lehet, azért csökkenteni kell a kockázatokat. Szerintem majd ha anyaként érezni fogja, hogy megéri-e vagy sem.
Mina
Motoros barátnéim a törpék 2-3 éves kora körül ültek vissza. Volt aki kihúzta 5 éves koráig, de csak mert jött a tesó… 🙂
Borbála Kovácsné Sz
Teljesen egyetértek Ákossal, az előttem szólóval!
Nálunk a férjem álma a motorozás, illetve most már közös álom.
A kisebbik gyerkőcöm kétéves volt, amikor elkezdtem a motoros jogsit, és azóta anyaként külön motoron motorozom a férjem oldalán.
A jövőre vonatkozólag simán el tudom képzelni, hogy újabb gyerkőccel bővüljön a család, és a születése után visszaüljek.
Mi az első túráinkat érdekesen oldottuk meg: az autóban ültek a gyerekek és a kutya, mi pedig az én motorommal felváltva kísértük az autót. Így mindkettőnknek volt egy kis motorozásban része, és emellett együtt kirándult a család.
Néha jót tesz, ha a szülő is ki tudja szellőztetni a fejét. 🙂
Anyaként több mint valószínű, hogy ösztönből még óvatosabb leszel, de a motorozást biztos, hogy így is fogod tudni élvezni.
Sok örömet az anyasághoz!
edina
Hello. 10 eve motorozom. Ket gyermekem van. A motorozast kb 3 eve mellozom, amiota megszuletett az elso gyermekem. Varandossag allatt a 4-ik honapig motoroztam, majd atvaltottam biciklire meg masfel honapra. Itt megjegyznem hogy csak a teljesen problema mentes terhesseg allatt ajanlott peldaul biciklizni is, azt is addig amig jol esik. Szules utan kb 1 evre sikerult motorra szallni, de csak par alkalommal, mivel szoptattam nem tudtam 2-3 oranal tovabb tavol maradni. Masodik gyermekem most 1 eves, amiota megszuletett nem ultem motorra. Szinten hasonlo okok miatt. Szerintem, amig a gyerek nem tanul meg teljesen onallo lenni (egyedul iskolaba menni es haza jonni) addig napi szinten nem lehetseges motorozni.
lbx
Valóban, amennyire lehet csökkenteni kell a kockázatot, de ez nem jelenti azt, hogy elhagysz valamit az életedből a gyerek miatt, ami szeretsz. Persze ez nem igaz, elég sok dologról lemond az ember a gyerek miatt, de van egy határ. Mi rendszeresen megyünk a párommal motorozni, pedig két gyerekünk van. Felmerült már bennünk, hogy mi van, ha… Ennél fogva még inkább ésszel vezetek, de nem mondok le a motorozásról a két gyerek miatt, csak azért, hogy mi van ha…
Valóban a strand kockázata nem hasonlítható a motorozáshoz; motoron ritkán kapsz pl. bőrgombát.
A párom emlegeti néha egy gyerekkori élményét: anyjával mentek haza télen, előttük egy házaspár. A férfi megcsúszott a letaposott havon, hanyatt esett, ott helyben meg is halt. A felesége zokogott, hogy mi lesz most vele és a gyerekekkel. Pedig nem kockáztattak.
smice
Szia! Leginkább én is csak megerősíteni tudom a többiek által elmondottakat. Azt, hogy várandósság alatt meddig lehet motorozni, azt leginkább Te érzed. A feleségem szerintem max. 2. hónapban volt, mikor abbahagyta, nem akart semmi kockázatot. De láttam olyan tánctanárt pl., aki még borzasztó nagy hassal, az utolsó hónapban is intenzív táncórát tartott, én rosszul lettem volna, hogy biztos valami baja történik a kicsinek, úgy dobálta magát, de mégse lett semmi gond belőle. Az anya érezte.
A második, hogy a gyerek miatt abba kell-e hagyni a motorozást… Tulajdonképp ez is olyan, hogy majd érzed. Ha félsz tőle, nem tudod élvezni, akkor ne csináld csak azért, hogy pl. a férjednek vagy magadnak bizonyíts, annyit nem ér. De ha jól érzed magad motoron, van rá igényed, akkor mindenképp! Nincs olyan, hogy kötelező valamit csinálni/nem csinálni, ha már szülő lettél.
A feleségem sajnos az első gyerek óta nem nagyon ült motoron (párszor kimentünk gyakorolni parkolóba), mert szoptatás, aztán gyorsan jött a második, és mi is úgy vagyunk, mint itt írta valaki, hogy nincs kire hagyni a gyerekeket, egyedül vagyunk teljesen. Szóval az a terv nálunk is, hogy ha már mind a három iskolába/óvodába jár, akkor napközben eljárunk majd motorozni párszor, mert a feleségemnek is nagyon hiányzik.
A saját tapasztalatom meg az, hogy a baleseteim (szerencsére egyik sem volt nagy) kivétel nélkül akkor történtek, amikor feszegettem a határokat, talán egy kivétellel. Magyarul ha “csak” motorozok, és úgy közlekedek, ahogy pl. autóval tenném, akkor szerintem nem veszélyesebb a motor, mint az autó. Sőt, volt olyan vészhelyzet, amit autóval nem tudtam volna kivédeni, de motorral sikerült, pont a másabb dinamikája, kis helyigénye miatt, könnyebb vele megtalálni a menekülési lehetőséget. Úgyhogy 3 gyerek mellett sem akarom abbahagyni a motorozást, bízom magamban, és nem tartom felelőtlenségnek.
És végül még egy javaslat: pályanapok. A lányok nem szokták annyira szeretni, de szerintem a legtöbben ki sem próbálják, pedig érdemes egy esélyt adni neki. Mióta szülő vagyok, többet járok pályázni, és sehol nem érzem magam olyan biztonságban, mint ott. Nincsenek váratlan útviszonyok, az út vonalvezetését ismered, nem bukkan fel a sávodban szembe jövő román kamionos, nincs az út szélén fasor meg szalagkorlát, a többiek figyelnek rád stb. Ez hatalmas biztonságélményt nyújt, és sokkal jobban esik a pályán rosszalkodni, határokat feszegetni, mint közúton, így közúton már nincs is annyira ingere erre az embernek. Szóval én csak javasolni tudom, ha valaki tuti biztonságban szeretne motorozni. Ott is egyébként nem egy apukával találkoztam, akik teljesen átálltak pályázásra, közúton már nem is mennek.
Szóval hajrá, ne add fel – de csak addig csináld, amíg jól esik.