Végre beköszöntött a szezon, így – ígéretünket betartva – tovább folytattuk a Dunlop sportabroncsának tesztjét, és ellátogattunk a legközelebbi pályára…
Kiszemeltünk a Kakucs-ring lett, ahol a szokottnál nagyobb tömeg és kifejezetten meleg idő fogadott minket. Az első kört – szokás szerint – óvatosan tettem meg, de tudtam, hogy ennél hidegebb időben sem volt gond a tapadással az első kilométereken sem, szóval tényleg csak az óvatosság vezérel.
A második körben aztán úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy kicsit jobban erőltetni a dolgokat, szabadjára engedni a lovakat, már amennyire ezen a kicsi, az XX-nek kimondottan szűk pályán lehetséges.
Új élmények a Dunlop SportSmarttal a Kakucs-ringen
Fura, de úgy érzem, most először sikerült fogást találni a SportSmarton, ugyanis a gyors balosban kigyorsítva egészen enyhe szitálást éreztem kemény kigyorsítás közben. Mégsem melegedett fel? Esetleg poros volt az aszfalt? Mire ezeket végiggondoltam, máris jött a következő ív, és megismétlődött a jelenség, vagyis a poros aszfaltot mint kifogást el is felejthettem…
Rendben, kicsit visszább veszek a tűzből, hagyok még egy-két kört a technikának. Úgy tűnik, ez hat, ugyanis a harmadik-negyedik körben akárhogy feszegetem, próbálgatom egyre bátrabban a kanyarokat, ismét ugyanaz a lenyűgözően magabiztos tapadás „köszönt”, amihez tavaly ősszel az Alpok szerpentinjein már hozzászoktam.
Tartósság és tapadás egyszerre? A Dunloppal ez is lehetséges…
Nincs mese, a Dunlop SportSmart 2 MAX teszi a dolgát, nem is akárhogy. Szépen terelem egyik ívről a másikra, de forszírozott tempónál sincs nyoma bizonytalanságnak, s a szitálás is teljesen megszűnt. Jöhetnek az egyre húzósabb féktávok, ahol csak akkor érzek minimális felegyenesedési hajlamot, ha az íven, hirtelen marok a fékkarba, de ez sem vészes, semmi olyan, ami belerondítana az élménybe.
Tanulságos délutánt töltöttünk a ringen, hiszen kiderült, hogy amíg utcán éppen a rendkívül gyors, csupán néhány másodperces bemelegedési fázis érdemel dicséretet, addig pályán, forszírozott tempónál igenis meg kell adni neki azt a 3-4 percet, amíg eléri az üzemi hőfokot, akkor viszont csukott szemmel megbízhatok benne. Az már csak hab a tortán, hogy ez a briliáns tapadás átlagon felüli futásteljesítménnyel társul, tudniillik, már közel 4400 kilométert megtettem a SportSmartokon, de a kivételesen laza túratempónak – és a sok kanyarnak – köszönhetően alig változott a mintamélység – hátul középen 3,85 mm-t mértünk, vagyis immáron szinte bizonyos, hogy egy újabb nyolc-tízezres futásteljesítményű abroncshoz van szerencsénk.
Már alig várom, hogy újra nekivágjunk a hegyeknek, és ismét az Alpok lankáin folytatódjon a teszt – ígérem, arról is részletesen beszámolok!