Tele van a Facebook egymással vitázó motorosokkal, pedig semmi okunk a másik torkának ugrani. Egyelőre szabad motorozni, de tény, hogy jobb ötlet otthon maradni – ez utóbbiban próbálok most segítséget nyújtani motoros sorstársaimnak.
Általános iskola harmadikban az osztályfőnökünk, Ildikó néni megtiltotta, hogy a padsor elé kihelyezett székre üljünk a szünetben. Magától értetődő volt, az elkövetkező hetekben szinte mindenki azt a széket akarta. Gondolom sejtitek, miről jutott eszembe a sztori… „Nehogy már pont egy motorost korlátozzanak!”, „Csak azért se maradok otthon!” – olvasom a csoportokban.
„Én óvatos vagyok!”, „Ne mond meg, hogy mit csináljak!” „Kit érdekel a rendőrség?” – sorolták tovább.
Mi történik eközben külföldön?
Barátnőm néhány órája beszélt az édesapjával, aki Olaszországban dolgozik. Mivel a háztartásokban ugrásszerűen megugrott a vízigény, az általuk kezelt víztározót muszáj megépíteniük, s mint azt a médiából tudjuk, eközben odakint átlagosan 700-an halnak meg naponta a vírus miatt. Apósjelölt és kollégái ott tartanak, hogy hétfőig dolgoznak, és utána behúzódnak a lakhelyükre, hiszen félnek. Gondolhatjátok, hogy páromnak se könnyű, hiszen aggódik az édesapjáért. Másik jóbarátom – aki valódi világjáró motoros -, a belga haditengerészetnél szolgál, és egy hónappal hamarabb kikötött, ugyanis a személyzet egyik tagjánál pozitív lett a teszt, úgyhogy most két hét házi karantént rendeltek el a teljes legénységnek.
Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy még a haditengerészek számára se tudtak elég tesztet biztosítani, úgyhogy jóbarátom, Joeri is reménykedik, hogy minden rendben lesz – ennyit arról, hogy nyugaton kolbászból van a kerítés… Összeteszem a két kezemet, hogy nálunk (még) nem öltött ilyen méreteket a járvány.
Próbálok segíteni, ha hagyod
Egyszerűen bicskanyitogató némely ember megnyilvánulása a közösségi médiában. Számtalan profilképen ki van írva a #maradjotthon, alatta meg büszkén reklámozza, hogy hány (száz) kilométert gurult aznap, mert szerinte (!) belefér a sporttevékenységbe a motorozás vagy szimplán csak azért, hogy kitűnjön a tömegből.
Értem én, hogy el vagy szigetelve a sisakban, ez tök jó, viszont ha valami bajod esik? Csak a múlt hétvégén öt motorbaleset történt, és szerintem ők sem azért indultak el, hogy összetörjék magukat… Szóval biztos, hogy most akarsz bekerülni az SBO-ra? Látod, én sem…
Egészséges ember és félkész motoros – rossz kombináció
Tudom, óvatosan mész és körültekintő leszel, de be vagy rozsdásodva ember! Még ha a szezon közepén lennénk a vezetéstechnikai tréningek, pályázások stb. után, akkor se biztos, hogy ki tudnál kerülni minden váratlan akadályt! Nem leszek álszent, igen, én is ültem motoron idén. A mozgásom darabos volt, a figyelmem elkalandozott, pedig nap mint nap vezetek autót, de mégsem ugyanaz. „Örömmotorozásom” alatt találkoztam kanyart levágó autóssal, gázolajjal fellocsolt körforgalommal, fejem mellett elrepülő fácánnal, út mellett rám bámuló kutyával, a szürkületben helyzetjelzővel közlekedő Skoda Felíciáról nem is beszélve…
Azóta a garázsban parkol a motorom, mert azon kívül, hogy szinte nincs hova menni, belépni sincs kedvem egyetlen kórház területére sem. Tudom, egyesek egy hónap alatt nem találkoznak ennyi esettel összesen, mint én ötven kilométer alatt, de ez nem rajtad vagy rajtam múlik, ugye tudod? Szerintem a fórumokon olvasható lázításokkal és kiruccanásos posztokkal semmi mást nem fognak elérni a motorosok, a csavargó 65 év felettiekkel karöltve, hogy az intézkedéseket megszigorítják – ha nem megy szép szóval, meg tucatnyi figyelmeztetéssel a héregi szerpentinen, akkor majd hat a bírság és a szigor. Higgyétek el én is nagyon mennék már, hiszen szívesebben húzgálnám a térdemet az aszfalton Chrobák Janival az oktatásokon vagy túráznék Ausztriában, mert bizony nekem is hosszú volt a tél.
Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!
Nem kifejezés, hogy tűkön ülve vártam az idei szezont, hiszen tervek százaival voltam tele, de ezek most várólistára kerültek. Ez idő alatt igyekszem hasznosan tölteni az itthonlétet, úgyhogy takarítok, edzek és olvasok, így egy időben nem csak új dolgokat tanulok, hanem azért is teszek, hogy ne fertőzzek meg mást, ha véletlenül egy boltban, a melóban vagy bárhol benyeltem ezt a kórságot, de a hosszú lappangás miatt még nem tudok róla. Szeretnék erre az időszakra úgy visszagondolni, hogy bár ne történt volna meg, ám mégis sikerült hasznosan tölteni.
Mi lenne, ha Ti is kihasználnátok az időt, és elolvasnátok néhány könyvet vagy átnéznétek a motorjaitokat, esetleg megtanulnátok valami finomat főzni, amivel majd leveszitek a csajokat a lábukról (és persze fordítva!)? Remélem, hamar eljön a mi időnk, és újra önfeledten integethetünk egymásnak az utakon, szelfizhetünk a dobogókői parkolóban vagy pacsizhatunk a Garda-tónál. Hogy könnyebben teljen az idő, a következő hetekben csupa olyan cikkel készülök, ami segíthet eltölteni a délutánokat, estéket.
Lesz itt minden: unaloműző – virtuális – programok, tanácsok és ingyen elérhető, hasznos segítségek túraszervezéshez,
szóval csupa olyan, ami segít átvészelni a kényszerpihenőt.
Tartsatok velünk – próbálunk segíteni, hogy mindenki egy kicsit jobban érezze magát a bőrében, és legalább lélekben elkezdje a 2020-as túrákat.