Ha olyanokkal gurulsz együtt, akiket ismersz, tudod hogy közlekednek, tisztában vagy az erősségeikkel, gyengeségeikkel, akkor felejthetetlen túrákat tehettek meg együtt. A Sötét Oldal akkor bukkan fel, amikor valaki nem tud vagy akar beilleszkedni és kilóg a sorból. Ilyenkor hangzik el a „ha ő jön, én biztos nem megyek…”
Többféle jellemző magatartásformát megfigyeltünk már, ezen belül is első emberünk a „várj egy percet” fazon. Ugye hogy ismerős? Ő az a tag, aki elfelejtette, hova dugta a kulcsát, nagy sietségében nem húzza fel maszkját sisakja alá, nem szívta el cigarettáját, barátnője bevette az illemhelységet, pedig elmondták, hogy mindenki időben menjen el pipilni. Bár első hallásra nem tűnik nagy dolognak, azért gondoljunk bele: motoros ruhában feszítünk a napon, talpig beöltözve, amiben rendesen leizzadunk 30 fokban, és ha minden megállónál van egy-két ilyen ember, az egy nap alatt órákat rabol az időnkből.
Jómagam szerencsére még nem találkoztam sem az első, sem a második egyénnel, aki nevezetesen az önjelölt túravezető. A pilóta, aki szerint lebonyolítani egy túrát abból áll, hogy benyomja a navigációt és megy a nyíl után, mintha nem lenne holnap. Néha ez elég, de sok esetben fontos a helyismeret, hogy biztosan ott kössünk ki, ahová tartunk. Még az a legkisebb gond, ha nincs meg elsőre egy kilátóba vezető út és annak környékén csámborogtok, keresve a befelé vezető szakaszt, de sokkal rosszabb, ha teljesen máshová navigál a GPS vagy éppen éjjel, esőben keresitek a lefoglalt szállást, ami történetesen nagyon messze van onnan…
Ha összeállítasz egy brigádot, elengedhetetlen figyelembe venni a résztvevők és azok motorjainak képességeit. Például nem érdemes összerakni a helyi kanyarvadászt a „papás” motorossal, mert abból jó esetben csak utóbbi folyamatos lemaradása lesz, rosszabb esetben túlvállalja magát, hogy tartsa a lépést az elsőkkel, ami – mondanom sem kell – hatalmas kockázat.
Ebből már kanyarodunk is a következő kellemetlenségre, ami falkában túrázás közben adódhat. Hiszen, akadnak más résztvevői is a forgalomnak rajtunk kívül, így simán lehet, hogy nagy lemaradás esetén az autósok közénk furakodnak. Lehet őket szidni, hogy mégis milyen „munka” ez, de legyünk őszinték: végeredményben a mi hibánk.
Azért vannak előnyei is a csapatban motorozásnak…
Az sem egészséges, ha a motorod első indexe eszkimópuszit ad a másik vas hátsó irányjelzőjének, mert olyan közel mész hozzá. Érdemes azonos tempóval, pár másodperccel mögötte lemaradva, kanyarokat leszámítva cipzáralakzatban haladni, hogy ha baj van, legyen helyed kezelni a helyzetet. Egymás hátsófelében motorozva lehetetlen időben lereagálni egy vészfékezést, és mindketten rajtavesztenek.
Csüggedésre persze semmi ok, ugyanis a csoportos túrázás mellett szól, hogy az esték jó hangulatúak lesznek társaságban, baj esetén társaid tudnak segíteni, ráadásul amennyiben a csapat is összeszokott, élvezetes együtt menni, legyen szó hazai vagy transzkontinentális túráról. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik, hogy van egy helyi idegennyelvet beszélő a csapatban az nagyban megkönnyíti kommunikációt és persze a szállások is rendre olcsóbbak, ha nem egy vagy két főre, hanem egy egész társaságra foglaljátok.
Kapcsolódó anyag: hasznos és megtűrt, de szabálytalan a cipzáralakban motorozás