Bár az új év elérkezett, a szezonig még sajnos sok olyan hűvös, sötét reggel lesz, amikor ki kell húzni a kukát az utcára. Kérem, akik egész évben motoroznak, azok ne átkozzanak el olyan mondatokkal, hogy gyenge vagyok és azért nem motorozom télen, mert tisztában vagyok vele, sőt azzal is, hogy ilyenkor nemigen tapad egyik versenypálya aszfaltja sem. Persze ettől még van esély egy kis mókázásra…
Mint azt olvashattátok korábbi cikkemben, teljesen rá voltam pörögve a MotoGymkhanára, de sajnos az élet citromot adott – a sors keresztülhúzta a számításaimat. Bármennyire is próbálkoztam, egyik városban sem akartak beengedni privát helyekre gyakorolni, a bevásárlóközpont parkolóiban pedig nagy az autós forgalom, úgyhogy elengedtem a Gymkhanát és a zártpályás motorozásra adtam a fejem.
Mivel még kapcsolatban vagyok két japánban élő aktív Gymkhanással, a videók nézegetése közben felajánlotta a Youtube a lenti videót. Csupán annyit kérdeznék, hogy ezek a japánok valami földönkívüli lények, űrtechnológiájú abroncsokat használnak vagy csupán eleget gyakorolnak és idehaza van túlagyalva ez az egész gumi téma? Lehet, egyszerűen többet kellene motoroznunk trükkös, csúszós körülmények között?
Sokan szeretnénk száraz időben ilyen tempóval kis ívben megfordulni!
Tudom, mindannyian mennétek már motorozni, éppen ezért, ha előcsalogat titeket a napsütés, legyetek nagyon óvatosak! Ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – nem a hideg aszfalt az ellenségünk, sőt nem is lehet, hiszen napos, 10-12 fokos időben jellemzően 18-21 fokos a talaj. Sokkal veszélyesebb, hogy koszos, poros az út, ami a viszonylagos hideggel együtt már jelentősen csökkenti a tapadást. Illetve azt is érdemes észben tartani, hogy az árnyékos részeken nedves maradhat az út, azaz méterről méterre változhatnak a tapadási viszonyok.