Lvneng NCE-S-teszt: közel a teljes értékű megoldáshoz

Lvneng NCE-S-teszt: közel a teljes értékű megoldáshoz

              - Címkék |Kiemelt cikk, Tesztek

Mire használja egy átlagember a benzines nagyrobogóját? A többség ingázik vele napi 10-20 kilométert, néha pedig elugrik vele a telekre vagy a rokonokhoz, barátokhoz, de csak akkor, ha nincs túl messze és nem kell sokat autópályázni. Nos, erre ma már hatékonyabb megoldás egy elektromos motor, főleg ha ilyen gyors és nagy hatótávú, mint a Lvneng…

Észrevétlenül lettek az utcakép részei az elektromos robogók, ami nem is csoda, hiszen immáron több százezres tömegről beszélhetünk, sőt a becslések szerint rollerből is 60-80 ezer fut Magyarország útjain. Ezzel együtt megjelentek a géposztály nagy teljesítményű, rendszámos modelljei, melyek nem csak városon belül válthatják ki a belső égésű motorokat, hanem hosszabb, akár megyéken átívelő túrákra is alkalmasak. A kategória egyik legnagyobb hatótávú, legfürgébb modellje 6,6 kW-os csúcsteljesítményű és 90 km/óra feletti végsebességű Lvneng NCE-S.

Száraz úton nem lehet panasz a gyári abroncsokra, de esőben viszonylag könnyű megcsúsztatni őket. Mindenesetre a fékerőelosztó sokat segít, hogy ez minél ritkábban történjen meg, ugyanis bármelyik kart húzod meg, mindkét féknyereg egyszerre lép működésbe, és segít kivédeni a csak első vagy csak hátsó fék használatából fakadó elcsúszásokat

A kétszemélyes, valamint együléses, nagy csomagtartós kivitelben is elérhető NCE-S főként azzal tűnik ki a tömegből, hogy az e-robogók között nagynak számító, 14 colos kerekeken fut, és tengelytávja megközelíti a 140 cm-t, vagyis alig rövidebb egy Yamaha MT-10-nél. Ugyanakkor a nagy tengelytáv dacára az együléses, futárváltozat csak úgy 185 centis testmagasságig kényelmes, aki magasabbra nőtt, annak a nyereg hátsó részére kell ülni, hogy elférjen a térde, s a 45-ös csizmát viselő tesztelők sem voltak maradéktalanul elégedettek a lábdeszka méretével. Aki tehát ennél nagyobbra nőtt, annak a „civil”, kétszemélyes NCE-S lesz a jó választás, akkor is, ha soha nem tervezi, hogy utast visz vele.

Éppen befért a zárt sisakom és a két kesztyűm a kétszemélyes kivitel nyerge alá, pedig viszonylag nagy, ráadásul felnyitható állrészű modell. Mondjuk egy endurós bukóval már meg sem próbáltam volna, és a sisakbeszélővel kiegészített sisakkal is szűkösen adná ki a csomagtartó

Tagadhatatlan, hogy az elektromos járművek nem a szépségükről híresek, de a Lvneng ilyen tekintetben is kivétel, legalábbis a fotózás közben odasereglő érdeklődők szerint. Főként a faridomot és a hátsó lámpa kialakítását dicsérték, s nem ok nélkül – valóban szép, ötletes megoldás az U-alakú, oldalidomra is lefutó lámpatest, arról nem beszélve, hogy a láthatóságot is nagyban javítja. Egyébként is összességében minőségi benyomást kelt a motor, csupán néhány illesztési hézagba tudnánk belekötni, de mivel egy korábbi teszten már eldőltek vele, vélhetően ennek eredménye a burkolatok pontatlan találkozása.

Ez a kép úgy 30-40 perc alatt készült el, annyian jöttek oda a lakóparkból, hogy megcsodálják a motort és alaposan kifaggassanak róla. Kétségtelenül a hátsó lámpa kapta a legtöbb elismerő szót a formaterv kapcsán…

Egyébként sem az idomzat, a „köret”, hanem a műszaki alap a Lvneng legfontosabb erénye, ugyanis párját ritkítóan nagy hatótávú motorról van szó, és ezúttal nem elméleti hatótávról beszélünk… Amíg csak lakott területen járkáltam a motorral, a forgalom tempóját felvéve is simán kijött a száz kilométer feletti kör egy töltéssel, s a szabályokat pontosan betartva ezt tovább fokozhattam volna. Persze ahogy a benzineseknél, a tempó növelésével itt is hatványozottan nőtt a fogyasztás, de nem olyan mértékben, ahogy vártam.

Az egyszemélyes, futárkivitel 185 centis magasság alatt kényelmes, de a hagyományos, kétüléses verzión a magasabb pilóták is megtalálják a helyüket

Beszédes, hogy a legsietősebb körökön is maradt szufla a két 72 V-os, 34 Ah-s LG akkumulátorban az első 70-80 kilométer után, sőt vegyes használatban sikerült úgy megtenni 80 kilométert, hogy még további negyvenre elegendő ampert jelzett a színes, TFT-műszeregység. Hogy miként zajlott a hatótávteszt és milyen tapasztalatokat szereztünk a robogóval a gyorsforgalmi utakon, arról korábbi bemutatónkban olvashattok részletesen.

Elképesztően hatékony, 28 000 cd fényerejű LED-es fényszórót építettek a letisztult orridomba

A robogók takarékosságát és a motorozás élményét ötvözi az új Lvneng NCE-S

Persze mit sem ér a nagy hatótáv, ha közben elunod az életed a nyeregben, de szerencsére itt szó sincs erről. A remek súlypontnak, a már említett nagy tengelytávnak és a visszafogott méretű, elöl-hátul 120/70-14-es abroncsoknak köszönhetően remek egyenesfutású, tempós kanyarokban is stabil motor az NCE. Viselkedése nyomokban sem emlékeztet a kiskerekű riválisok esetlen billegésére, 80-90-es tempónál is szépen követi az ívet, már ha elég sima az aszfalt.

Az üzemmódkapcsolóval három fokozatban módosítható a teljesítményleadás. A gyorsulás mindháromban hasonló, így a leggyengébb, egyes szinten is lazán lenyomtam az autókat a lámpáknál, de a végsebesség 60 km/óra körül alakult, míg feljebb kapcsolva 75-nél, illetve 90-nél vetett véget az elektronika a „száguldásnak”

A remek stabilitásért és ívtartásért ugyanis azzal „fizetünk”, hogy a nálunk járt, előszériás modell és a később kipróbált, továbbfejlesztett utód első felfüggesztése is kimondottan feszes, sőt mondjuk ki, kemény volt, így igazán hitvány minőségű aszfalton ösztönösen lassítottam a motorral, tudva, hogy a nagyobb kátyúk és úthibák a kormányon is igencsak érezhetőek. Valamit valamiért, ugye, mindenesetre motorosként élveztem, hogy mekkora élmény a nap végi ingázás a városon át, főként, ha tudatosan kerültem az elhanyagolt utcákat, és minél több kanyargós, trükkös kanyart fűztem csokorba az úton.

Egyszerű, könnyen áttekinthető a műszeregység, kár is lenne jobban bonyolítani. Az íves sáv természetesen nem fordulatszámmérő, hanem a pillanatnyi teljesítményt mutatja

A legfontosabb mégsem ez, hanem az, hogy az együtt töltött napok alatt teljesen elmúlt a „hatótávpara”, amit valószínűleg mindenki átél, aki benzines autóból-motorról ül át elektromosra. Minél többet mentem vele, annál kevesebbszer pillantottam a töltöttségjelzőre, egyben a vezetési stílusom is formálódott. A kanyarokba „motorfékkel” engedtem be a gépet, nem pocsékoltam az ampereket felesleges gyorsítás-fékezés kombókra, eközben pedig végtelenül élveztem, hogy például a parti úton haladva nem vertem fel a természet csendjét, ahogy az esti órákban hazafelé tartottam a motorral.

A kapcsolók távolsága és elhelyezése tanulást igényel, ezért az első napokban néhányszor sikerült indexelni dudálás helyett és persze fordítva, amíg meg nem szoktam a sajátos kialakítást

Lám, kezdetben azt hittem, hogy a meglepően csekély, 2-3 forintos kilométerköltség lesz a legerősebb érv a Lvneng mellett, de a teszt végén bátran mondhatom, hogy az csak ráadás. Sokkal fontosabb a könnyű kezelhetőség, a remek gyorsulás és az élményfaktor, már ha az említett, jó minőségű utakon használjuk a motort. Ilyenformán az NCE szinte teljes értékű megoldás a benzines robogóról vagy motorról átülőknek, hiszen a kemény futóművet és a kosarasalkatúaknak kényelmetlen üléshelyzetet leszámítva igazi célszerszám, ami több tekintetben is köröket ver az A1-es, belső égésű motorral felszerelt vetélytársakra.

A motorod a saját telemetriás szakembered? Megannyi hasznos adat kinyerhető az ingyenes gyári alkalmazásból

Messze jobban gyorsul a 125-ösöknél, sőt a gyengébb 250-eseknél is, ráadásul olyan gazdag felszereltségű, ami egyáltalán nem jellemző a hagyományos nyolcadliteresekre. Jópont jár a gyári lopásgátlóért és telefontöltőért, különösen, hogy ezesetben elektronikus és fizikai gátja is van a motor elkötésének. Ha megpróbálják eltolni, a hátsó kerék automatikusan ellenkező irányba kezd forogni, alaposan megnehezítve a tolvaj dolgát. S ha mégis sikerülne neki, az ingyenes Lvneng-alkalmazással akkor is láthatod, hol rejtegetik a motort, ami – mondanunk sem kell – nagyban megkönnyíti az előkerítését.

Elöl az NCE „polgári”, kétszemélyes változata, háttérben pedig a futároknak fejlesztett, nagy csomagtartós kivitel

A Lvneng NCE-S 1 890 000 forintos árával kicsit sem mondható drágának az elektromos A1-esek között, sőt fejből tudunk mondani több 125-ös, benzines robogót is, ami lényegesen többe kerül, viszont gyorsulás terén nem veheti fel a versenyt a géppel. Teljesítménye bőven elég utasszállításra is, így két személy 2-3 ezer forintból egész hónapban ingázhat vele, ami még a BKV-bérlettel összevetve is nevetséges összeg, a gyorsabb motorozás révén megspórolt órákról nem is beszélve.

Dupla LG akkumulátor biztosítja a – több mint száz kilométerre elegendő – energiát

Azt már csak tényleg halkan teszem hozzá, mielőtt megvádolnak, hogy „reklámozom” a motort, hogy a zöld rendszám révén megannyi adó és illeték alól mentesül a Lvneng tulajdonosa, aki pedig munkavégzésre használja, még az ÁFA-t is visszaigényelheti a motor árából és fenntartási költségeiből.

Műszaki adatok – Lvneng NCE-S

Méretek (H*Sz*M mm) – 1960 x 725 x 1195
Tengelytáv (mm) – 1370
Tömeg (akkumulátorral, kg) – kb. 140
Gumiméret (elöl-hátul) – 120/70-14
Felfüggesztés (elöl/hátul) – hagyományos fordított teleszkóppár/lengőkarhoz kapcsolódó rugóstag
Fékrendszer – kéttárcsás, hidraulikus, fékerőelosztóval kiegészített
Műszeregység – 7 colos, színes TFT
Erőforrás – 6,6 kW-os névleges teljesítményű villanymotor
Akkumulátorkapacitás – Két darab 72V-os, 34 Ah-s LG akkumulátor (4,896 kWh összkapacitás)
Töltési idő – 3,5-7 óra

Kizárólagos hazai forgalmazó: Elektrobiker

Galéria –Lvneng NCE-S