Szokatlanul hosszú és gondolatébresztő hozzászólás érkezett a korábban megjelent, téli motormelegítésről szóló cikkünk alá. Bár továbbra sem javasoljuk, hogy a motort havonta, hosszú percekig alapjáraton járasd, hiszen csak ártasz vele, de István véleménye olyan műszaki szempontokat vet fel, amelyeket – extrém esetekben – érdemes lehet megfontolni. Ezért közreadjuk a véleményét, és mindenki döntse el maga, hogy melyik a jó megoldás…
Korábban alaposan körbejártuk a témát, és arra jutottunk, hogy Európa több országában nem véletlenül büntetik a hosszas melegítést, mivel az feleslegesen terheli a technikát és a környezetet. Ráadásul egy ADAC-teszt szerint hideg reggelen négy perc alapjáraton pöfögés után mindössze 3 fokkal emelkedik az olaj hőmérséklete, vagyis a motor lényegében hideg kenőanyaggal üzemel, és ekkor szenvedi el a legnagyobb kopást.
Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy pusztán azért beindítani a gépet a garázsban, hogy „halld a hangját” és hogy „feltöltse az aksit”, igazából nem sok értelme van, sőt gyakorlatilag semmi. A csúszós, párás utak miatt ilyenkor úgysem motorozunk, álló helyzetben pedig az erőforrás jóval lassabban melegszik fel, mint terhelés alatt. Végül pedig azt is érdemes leszögezni, hogy egy három-négy hónapos téli pihenő a fagymentes garázsban önmagában nem árt a motornak, sem az akkunak, vagyis tök felesleges a hideg motort, hideg motorolajjal kínozni, csak hogy újra halld a hangját. Most a korábbi olvasói levelet elevenítjük fel, hiszen a téma továbbra is aktuális, és tanulságos tévhitek sorakoznak a válaszban.
„Fél év alatt nem megy tönkre a motor, de attól még muszáj elindítani a hidegben!”
– Azért én egy cseppet vitatkoznék a (járatás) feleslegességéről – írja, – mert ugye egy erőforrást bizonyos időközönként járatni kell, legyen az motorban, sportkocsiban vagy éppen egy tankban. Például a komoly sportkocsigyűjtők erre a célra külön embereket tartanak, talán nem véletlenül és persze nem csak nyári idénymunkaként… Nézzük, hogy miért is van ez így:
– A télen-nyáron kérdés csak emberi érzékelés! A motor alapvetően hőmérséklet-különbséggel, kompresszióval, illesztésekkel, kenőanyaggal, üzemanyaggal, levegővel meg egy kis isteni szikrával működik. Ha ezek az üzemeltetési körülményekhez vannak igazítva, akkor ő köszöni szépen, kiválóan érzi magát! A megfelelő kenőanyagok használata esetén nem a téli indítás fog kopást okozni, mivel a hengerek hőmérséklet-különbségből származó mikron körüli méretváltozás jóval kisebb, mint az illesztési hézag. Ebből a szempontból sokkal nagyobb szerepe van a kopásban az érintkező alkatrészek felületéről eltávozó olajfilmnek, ami a hosszú idejű állás miatt következik be. Mondjuk ennek belátása talán senkinek nem okoz problémát…
– Ha már itt tartunk, akkor egy szakszerű indítási módszer hosszú idejű állás után: gyertyák ki, kis olaj a hengerekbe, önindítózás, gyertyák vissza, aztán hagy szóljon! Persze az olajosflakonon lévő jelölések sem csak a sorminta miatt vannak rajta, nyilván a kenőanyagoknál is alapvető a hőmérsékleti határok betartása.
– Továbbá nem árt tudni valamit a motor belső szerkezetéről is. A járatás fontossága egyrészt a rendszeres olajfilm létrehozásában rejlik, ami indításnál is fontos súrlódáscsökkentő tényező. További szerepe még a melegben tartott motoroknál is jelentős, ugyanis mindenhol a hideg vas lesz a páralecsapódás központja. Ha a motor bármelyik szelepe nyitva van, márpedig sanszos, hogy valamelyik mindig nyitva van, akkor a párás levegő a hosszú állásban megtalálja magának az utat akár a motor belsejébe is.
Persze ez nem fél év alatt fogja tönkre vágni a gépet és nem egy befecskendezős motornál, főleg ha nem tengerpart közelében lakunk, vagyis a 4 hónapos téli pihenő alatt felesleges elindítani.
de hát a tapasztalat mégis csak azt mutatja, hogy egy motort hosszú távon rendszeresen járatni és olajozni kell.
– Már csak azért is, mert nem kell a párás levegőnek bejutnia egy motorba ahhoz, hogy a motor álló helyzetben tönkremenjen! A járatás fontossága ebben az esetben az érintkező fémfelületek tartós érintkezésének a megszüntetésében rejlik, ugyanis a fémes alkatrészek “összerohadásában” a különböző vagy akár az azonos anyagminőségű felületek közt létrejövő elektromos feszültségkülönbség játssza a főszerepet! Na ennek megértéséhez már egy kicsit mélyebben bele kell menni a fizikába!
– Ezt a feszültségkülönbséget ugyanis nem lehet megszüntetni egyszerű földeléssel, ami egyébként jó módszer nemcsak a statikus fémszerkezetek, hanem a járművek külső (!) felületi korrodálásának a megelőzésére is. A belső fémalkatrészek közti feszültségkülönbségeket ugyanis egyrészt a világűrből érkező részecskezápor folyamatosan fenntartja, másrészt a fémek felületén létrejövő oxid/olajréteg el is szigeteli a környezettől pl. a blokkháztól. Ezért a tartósan érintkező fémfelületek korrodálni fognak, ezt a motorban csak az érintkezés rendszeres megszüntetésével, azaz a járatással lehet kiküszöbölni. Az olaj ebben a jelenségben kifejezetten káros szerepet játszik, viszont a motor működéséhez elengedhetetlen ugye…
– Azért egy megjegyzést az aksi kérdéshez is tennék, mert igaz ugyan, hogy normál töltésnél legalább egy óra kell az aksi veszteségének a pótlásához (önindítós motornál), ha viszont levesszük a töltőfeszültséget 13,2 V-ra, akkor az aksinkat a kapacitásának megfelelő áram többszörösével is tölthetjük, így pár perc (!) alatt visszatöltődik a veszteség. Ez egyébként a gyorstöltés háttere. Arról már nem is szólva, hogy télen úgyis ki van szedve az aksi, és rendszeresen töltésre van téve, már legalábbis jobb helyeken…
– A kondenzvíz csak akkor okoz problémát, ha nem melegszik fel eléggé a kipufogórendszer. Mondjuk nálam még ez se okozna gondot, mert valaki már leszerelte a dobot a gépről…
– Elég durva tévedés viszont a motor bemelegedését (!) és a leadott teljesítményét ebben a vonatkozásban összekapcsolni! A bemelegedés a felmelegítendő tömegek (fém, víz, olaj) hőkapacitásától függ, azaz fordulatszám függő, míg a teljesítmény a hőelvezető képességtől, ami anyagminőség és áramlási sebesség függő, lásd a termosztát és a hűtő szerkezetét és működését. Ezért bemelegítést célszerű álló helyzetben végezni, főleg téli időszakban. Olyan Darwin-díjas megmozdulásokra, hogy valaki zárt térben járatja a motort, azt hiszem teljesen felesleges reagálni.
– Mindezeket és persze a világban eddig összegyűlt több évtizedes üzemeltetési tapasztalatokat figyelembe véve én határozottan javaslom a rendszeres időközönkénti indítást, és az üzemi hőfokig tartó bemelegítést függetlenül attól, hogy éppen melyik évszakban vagyunk – írja István hozzászólásában.
A lényeg: a tartós állás nem tesz jót, de 2-4 hónap pihenő még nem az…
Köszönjük Istvánnak a kivételes hozzászólást, és tulajdonképpen egyetértünk vele, mármint abban, hogy hosszú állás után nem érdemes egyből önindítózni, amíg be nem olajoztuk a hengereket a gyertyanyíláson át, illetve valós veszély, hogy „összerohadnak” a fémalkatrészek, csakúgy, mint az említett sportkocsiknál, melyeket személyzet hajt meg rendszeres időközönként. (Fene az irigylésre méltó munkájukat…)
A különbség csupán annyi, hogy itt nem egy- vagy többéves állásról beszélünk. Novemberben még húsz fokot mértünk, március elején pedig újra elő lehet venni a vasakat. Ez három-négy hónap – ennyit simán kibír a motor felesleges melegítés nélkül, már ha egyébként nem motoroznál vele. Szóval csak nyugi: ősszel mosd le, alaposan szárítsd meg, tegyél stabilizálót az üzemanyagba és adj a csepptöltővel az aksinak. Ha gondosan jártál el, tavasszal pöccre indul majd, csakúgy, mint saját, tizenéves vasaink minden egyes tél után, pedig soha nincsenek piszkálva.
Ha pedig nem a gépnek, hanem a lelkednek fontos, hogy pár hetente halld a hangját, akkor csak mondd ki:
fenébe a hideg olajjal, megőrülök a motorom nélkül, és jólesik néha beröffenteni!
Hidd el, megértjük, semmi baj vele. Mindenki úgy szórakoztatja magát, ahogy akarja, de kár azzal indokolni a felesleges járatást, hogy ezzel „jót teszek a motornak”.
Nyitókép: Honda X-ADV-menetpróba Spanyolországban – Hegylakók Motoros Magazin/Pulai László