Mivel napjainkban szinte csak radiális szerkezetű abroncsokat tudunk vásárolni a nagyobb, erősebb motorokra, kialakult egy olyan vélemény, hogy a radiál egyszerűen jobb a diagonálnál – de vajon tényleg így van? Maguk a motorgumikat tervező mérnökök mesélnek az eltérő övszerkezetek előnyeiről, hátrányairól – mindkettőből akad bőven…
A radiál- és diagonálszerkezetű abroncsok évtizedek óta elérhetőek a piacon, árusításuk párhuzamosan zajlik, de merőben eltérő célközönséget szólítanak meg. Jóllehet, az utóbbi 20-30 évben készült nagymotorok szinte mindegyikéhez a radiálgumit ajánlják, a diagonálfelépítés így is megkerülhetetlen bizonyos felhasználási területeken, főként a könnyű, klasszikus modelleknél és a terepmotoroknál.
Mi a különbség a diagonál- és a radiálgumi között?
A radiálgumik az 1980-as években jelentek meg, és alapjaiban változtatták meg a nagy teljesítményű motorkerékpárok kezelhetőségét. Napjainkban a világ teljes motorgumi-eladásának mintegy 46 százalékát teszik ki, miközben a diagonálszerkezetű abroncsok továbbra is széles körben használtak, de csak bizonyos géposztályokban.
A német gyár motorgumi-fejlesztői, Rafael Kascha és Sergio Pannain
Rafael Kascha, a német Continental termékfejlesztője szerint a két abroncstípus közötti legfontosabb eltérés a karkasz szövetrétegeinek elrendezésében rejlik.
- A diagonálgumik esetében a szövetrétegek a haladási irányra ferdén, egymást keresztezve futnak. Ez a megoldás merevebb oldalfalat és tartósabb, ellenállóbb felépítést biztosít, ugyanakkor dinamikusan gyorsítva a köpeny alakváltozása jelentős lehet, ezért nem ajánlott erős, magas végsebességű típusokra.
- A radiálgumiknál ezzel szemben a karkasz szálai sugárirányban futnak, és közvetlenül a futófelület alatt acélból készült övrétegek helyezkednek el. Ezek az övek megakadályozzák, hogy nagy sebességnél a gumi kerülete megnövekedjen, ami diagonálabroncsoknál jelentős, akár több centiméteres változás is lehet.
Nem véletlen, hogy a kis tömegű, munkacélú, gyakran mostoha körülmények között használt motorokon ma is diagonálgumit találunk, hiszen Sergio Pannain Continental-mérnök szerint a diagonálok jól viselik a nagy terhelést és roppant ellenállóak a sérülésekkel, vágásokkal szemben. Így aztán hiába régies technológia, jobb választás a kátyús, rossz minőségű úton, jellemzően 100 km/óránál lassabban közlekedő gépekre. Magától értetődik, hogy a strapabíró kialakítás terepen is előny, ezért a klasszikus endurókon is alkalmazzák, hogy extrém alacsony nyomás mellett se okozzanak defektet a kövek és más tereptárgyak.
Értelemszerűen a radiálabroncsok sérülékenyebbek, viszont nagy sebességnél is alaktartóak, pontosabb visszajelzés és irányítás, valamint nagyobb tapadás jellemzi az ilyen szerkezetű köpenyeket.
Hogyan különböztetheted meg a radiál- és a diagonálgumit?
Első ránézésre semmi nem utal rá, hogy melyikkel van dolgod, hiszen az eltérések csak az övszerkezetben láthatóak. Így aztán az egyetlen, viszont annál hatékonyabb támpont az oldalfalon található jelölés – radiálabroncsokon „R” betű (például: 180/55 ZR 17 vagy 110/80 R 18) utal rá, míg a diagonál jelzése nemes egyszerűséggel 140/80-17, illetve régebbi, colos méreteknél 4,00-18.
Három radfiál, három diagonál
Röviden tehát a diagonálszerkezet előnye a tartósság és a kedvező ár, de a műszaki korlátok miatt csak kis teljesítményű motorokra, robogókra ajánlott. A bonyolultabb felépítésű és ezért drágábban előállítható radiál ideális választás az erősebb modellekre, különösen, hogy ezek hőelvezetése is lényegesen hatékonyabb, mint a diagonálabroncsoké.
Ezt olvastad már? Amikor a motorod szabályos gumival is megbukik a műszakin…