A változás rossz?

A változás rossz?

Hajnalban, a témára nyitottan, ráérősen rágtam át Szabó Henrik kollégám (azóta sajnos már nem elérhető) cikkét. 

.

A folyamat illetve a jelenség, amit bemutat, nem újkeletű. Butulj, hülyülj, ha gondod van, akkor hívj fel valakit, aki megoldja pénzért – a mindennapokban gyakran tapasztaljuk, hogy apáink, nagyapáink sokkal életrevalóbbak és találékonyabbak voltak, mint mi. Hogy mi köze ennek a motorozáshoz? Nagyon is sok.

ABS, fűthető ülés, klimatizált motorosruha, teljesítményszabályzó kapcsoló, kipörgésgátló, egykerekezésgátló, ésatöbbi… A modern motorok sokkal kevésbé igényelnek egy FÉRFIT (elnézést hölgyeim), mint húsz-harminc évvel ezelőtti társaik. A nyolcvanasok elején száz lóerőt kellett az útra passzíroznod egy 13 centi széles hátsó gumi segítségével, olyan futóművel, amivel a hajtűkanyarban nagyjából három nyomon futott a motor. Nem ártott, ha meg tudtad javítani azt a vasat, és némi terepes előélet is szükségeltetett, hiszen gyakran okozott meglepetést az adott GPz, GS vagy CB felfüggesztése, és ilyenkor bizony szükség volt minden rutinodra.

Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megélhettem, lenyomhattam egy egyenlítőnyi távolságot egy ősöreg Unitrak nyergében vagy éppen beszippanthattam az odaégett motorolaj szagát a léghűtéses, sornégyes GS-en. Azóta persze eltelt jó néhány év, és éppen a legutóbbi túrán, Türnitz-ben kérdezték meg tőlem: Kutya, mi ez a sok kütyü a motorodon? Milyen extrák vannak rajta? “Interaktív navigáció, három doboz, abs, állítható lábtartó és túrakormány… és Peter Fonda meg forog a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg…” – tettem hozzá, érti, aki érti alapon.

Vallom, hogy egy motor nem lehet eléggé léghűtéses és karburátoros. Egyszerű és valódi dolgok ezek, ami nélkül nincs alapja a további pályádnak ebben a csodálatos világban. Ugyanakkor az ABS már megmentette a bundámat, amikor a teherautóból kifolyt a gázolaj, a navival pedig egy olyan útra jutottam el, ami csupán egy karnyújtásnyira volt a jól ismert környéktől, mégsem jártam rajta még soha, és nem is felejtem el, amíg élek. Az a fránya injektor, ami kilúgozza a gázadás élvezetét, pláne a tőled függetlenül vezérelt másodlagos pillangószeleppel? Nos, amikor a Glockneren, 2500 méter magasan kifogyott a levegőből – és az erőből is – az öregedő hatszázasom, én is egy üzemanyag-befecskendezős vasról kezdtem álmodozni – s lőn.

Ha egy chopperben (pardon: cruiserben) van 150 lovad, akkor macsó vagy. Ha egy sportmotoron, akkor divatmajom? Ennyire azért nem fekete/fehér a helyzet…

Valóban így van, hogy elpuhultunk, elgyengültünk a temérdek kiszolgáló segédlet mellett? Kevésbé volnánk férfiak, vagy épp Motorosok, mert van három visszajelzőlámpánk? Nos, hadd ne én mondjam ki az ítéletet. Hiteltelen is lenne, hiszen egy feleslegesen erős, 200 lóerős motoron ülök, amin blokkolásgátló segíti az életem végéig csiszolásra szoruló tudásomat. Mégis azt mondom, nyugi,  a változás nem rossz dolog, ha nem hagyod hülyíteni magad. Vedd el belőle, amitől boldogabb leszel, a többire meg tegyél magasról, használd és használd ki. Amíg mosolyogva szállok le a kütyükkel zsúfolt ZZR-ről és a veterán Laverdáról is, addig nincs semmi baj a fejlődéssel – hiszem, hogy ez ilyen egyszerű.

Az ABS nem az ördög műve…

Visszatérve a bevezető gondolatra: változás vagy fejlődés? A motorozás úttörői nem ismerték a gázkart, karburátor híján aligha használhattak volna ilyen “extrát”. Ők a deszkapályás és – mai szóval – “dirt track” versenyeken a kanyar előtt blokkoló hátsó kerékkel beestek az ívre, majd a kijáraton újra szikrát adva ordító motorokkal vágtattak kifele. Ha ők meglátták volna Drapált vagy Agostinit, ahogy fúvókákat válogatnak, biztosan csóválták volna a fejüket, valami olyasmit mormolva, hogy “lányos sport…”

Éppen száz éve készült ez a fotó. Vajon ők is lepuhányoznák a hetvenes évek (általunk ikonként tisztelt) menőit?

Szóval fejlődjünk csak, és ne hagyjuk hülyíteni magunkat. Ha valaki mégis értetlenkedik és rosszallóan kérdez vissza: “minek a kétszáz lóerő?”, csak mosolyogjunk… Mert kell a 200 lóerő. Kell, mint a második cukor a kávéba vagy mint az az ölelés, amitől rózsaszínnek látod a szürke panelt is. Annyira kell, mint az a reggeli flört a kávéd mellett, amiből tutira nem lesz semmi, mégis a megélt pillanat mosolygóssá teszi az egész napodat.

Kell, na. És a kétszáz lóhoz meg fejlődés, változás kell, vagyis a változás jó dolog. Éld meg, használd ki és élvezd!

10 Comments

  1. 😀 Én még mindig egy 23 éves GPX-el küzdök, néha hiányzik valóban egy injektoros gép, mikor sokadjára köpi be a gyertyát, de aztán rájövök, hogy azt a büdös életbe nem tudnám sufni-, járda-szerelni. Így megvan a sikeres karbantartás érzése is. Erőnek nekem elég az a 80 paci, most a fogyasztás is ajándék, pedig még szinkront sem látott, csak a hazai pálcást. 🙂

  2. Szabó Henrik,
    kösz, én is élvezettel olvastam a gondolatokat, és ahogy a sorok között látod, az alapvető elvben egyetértünk – ez a része inkább egyfajta különvélemény, az élet hedonista oldaláról nézve 😉

  3. Elolvastam mindkét cikket, inkább vagyok sok “kütyü” mellett, mint ellene. Ezek egyes hülyeségeket meg tudnak akadályozni, de nem igazán fognak korlátozni, ha nem akarnál direkt hülyeséget csinálni. Akarsz?

    Az se érdekel, hogy hány száz lovas gépeket lehet kapni: akinek tetszik, vegye! Remélem, hogy azért veszi, mert élvezet talál benne, és nem csak azért, mert beleültették a marketingesek a bogarat a fülébe, meg a megalomániát a fejébe.

    Akkor most finomítok az első bekezdésen, mert igényli… igen, terepen jó okkal akarhatja az ember kikapcsolni az ABS-t, mert ott nem csak a hülyeségben akadályozza meg. Nekem közúton kizárólag előnye van, így csak örülök neki, hogy van, nem érzem, hogy bármiben is csorbulna az élményem. Kipörgésgátlóm nincs, és az 50 lovas egyhengeresem mikor igen szépen riszálta a farát a vizes-csúszós úton (mert akármelyiken nem teszi azért csak úgy), hümmögtem egyet, és óvatosabbra vettem a figurát, de eleve se kezdtem olyan gázzal, hogy keresztbe álltam volna – szóval ezek után el tudom képzelni, hogy egy vadabb gépen jól jöhet az. És ott se hiszem, hogy csorbítana bármit az élményemen. Ezek szerintem kifejezetten a biztonságot szolgálják, ezek szólnak bele akkor, amikor esetleg nem tudnék megfelelően reagálni.

    Injektort se bánom, sőt: elméletileg pontosabban adagolhatja a naftát, mint a karburátor, amitől a motor hatékonyabb és tisztább lehet. Tehát üdvözlöm, ha nem cseszték el a programozását 😀 Igen, keresztülhúzza az otthoni javítást, de bevallom, a másik, karburátoros motorunkkal se tudnék mit kezdeni ezen a szinten. Nem lettem szerelő attól, hogy motorom van, mint ahogy nem lettek széles néptömegek programozóvá egy számítógép birtoklásától. Nem is kell annak lenniük. Nem értek a mosógépem vagy a láncfűrészem javításához, és a házat se a saját agyunkkal terveztük, se nem a saját kezünkkel raktuk. Ez már csak így működik.

    Tudom, az a bajom, hogy túl racionálisan ülök a motoron. Ez tény, nekem a motor nem igazán sport és játék (dehogynem, csak máshogy…), hanem közlekedési eszköz, és talán ennek is köszönhető, hogy semmiben nem érzem hátrányát ezeknek a segédelektronikáknak, de igyekszem is eleve elkerülni a helyzeteket, ahol az utamba kerülnének. Amikor pedig mégis dolguk van, hát tudom, hogy okkal, és csak örülök az eredménynek.

    Nagyobbra meg egyáltalán nem vágyom, pont ezért: egész mást keresek és találok a motorozásban, mint bárki, akinek az erő élményt jelent.

    Ja, nem akartam cikket írni 😀

  4. Én pont ma reggel szakadó esőben tettem féktávon keresztbe az XJ-t, akaratlanul. Amíg tartott a mutatvány, az járt a fejemben, hogy baazzzz………meg, kéne az a rohadt ABS. Aztán megoldottam a szituációt önerőből, és mérhetetlenül boldog voltam 😀 😀

    Ha lenne ABS-em, a mai nap is egy “kalanddal” lennék szegényebb..

    A szeretni való motorokat levegő hűti, és kifejezetten kevés alkatrészből állnak. Az új gépekből hiányzik az a plusz, amiért “rajongani” lehetne egy-egy típusért.

  5. Dipshit,
    az új motor mindig kompromisszum az élmény/élvezet és a használhatóság között. De látva a felhozatalt (főleg az európai vasakat), ez tényleg egyszerű kompromisszum, és nem megalkuvás.

    Az ABS nem rossz, sőt, de a TCS és a többi már erősen kérdéses. Úgy is, hogy a ZZR-t kb. kétnaposan hajszál híján lezúztam, amikor a poros aszfalton keresztbe állt a legkisebb gázadásra, kb. kétezres fordulaton.

    (Ha a mai jogsirendszert és a friss jogsis nebulók tudását nézzük, akkor pedig kötelezően, minden motorra az összes butítást… 🙁 )

  6. Dipshit, én direkt azért vettem F650CS-t, mert megfogott (mondhatni rajongásig, ez persze nem jelenti azt, h ne látnék benne hibát) 😀 Pedig vízhűtéses és injektoros.

    Persze a kevés(1) henger jót tesz az alkatrészek számának, ez tagadhatatlan 😀

  7. Naná, hogy emlegetem, de ettől Teresa csak harcostárs lesz 😀
    Egyébként tényleg ráz, hogy a viharba ne rázna? 😀

  8. Részemről nagyon egyszerű a képlet – ahány egyéniség, annyi féle motoros. Mindenki számára mást foglal magában a motorozás, így a változás is – mások az igények. A régi és az új közti átmenetnek is meg van a varázsa. Szerintem a fejlődés is viszonylagos! 🙂

  9. Fraki,
    egy emberként irigykedünk 🙂 melyik kiadás?

  10. Én voltam a Glokin karburátoros motorral is.Egy 89-es FZR 500 volt,bírta az rendesen. A magam részéről imádom a “kütyüket”,ha nincs a motoron,akkor még teszek is rá… 🙂 De,a 30+ év,és a fene se tudja hány km.után,csak egy dologban vagyok biztos.Mégpedig,ha a következő motorom még nem is,( még szeretnék lenyelezni egy újabb Busát) de az utána jövő,egy léghűtéses,lehetőleg megszakítós,talán még berúgós,és egyhengeres lesz. :)Amivel majd szépen el motorozgatok mindenfelé.Néha ki cserélem a gyertyát aztán annyi… Talán egy SRX,vagy valami hasonló… És nem fog zavarni ha körbe motoroznak az Alpokban,mert nekem kezem lábam lenn van hogy valahogyan fel döcögjek a hágóig. 🙂

    A mainál sokkal jobb időt kívánok mindenkinek a szezonra,és kellemes húsvétot.

Leave a Reply