Legutóbb ott hagytuk abba, hogy szerettük volna a gyakorlatban is kipróbálni, mit tud a francia és a japán gyár a túrasport gumik terén. Felkerekedtünk hát, hogy beszerezzük a két egyforma vasra az eltérő anyagkeverékű, de azonos méretű abroncsokat…
.
Nem mondhatnám, hogy nagyon megizzadtunk a kutatásban, ugyanis szinte azonnal egy új szolgáltatásra bukkantunk, ami nem a motorost „rángatja” el a kereskedésig, hanem éppen fordítva: megszervezi, hogy tíz percet se kelljen gurulni a profi kiszolgálásért és a kedvező árért. Aki kötözött már vaskos külsőket a motor hátuljára, és zsonglőrködött már át így, rakománnyal a zsúfolt városon a gumisig, az pontosan tudja, milyen kényelmes is, ha valahol teljes kiszolgálást kap az ember…
A számos előnyt látva a választott partner az R17.hu lett, mely egy nemrégiben útjára indított, teljesen új szemléletű forgalmazó- és szervizhálózat. Mivel meglehetősen komplex a rendszer, megpróbálom pár mondatban bemutatni, miről is van szó. A honlapon szinte bármilyen gyártmányú és méretű köpeny között válogathatsz – gondolom, eddig nem lepődtél meg -, a kunszt azonban, hogy folyamatosan futó liciteken is lecsaphatsz az általad választott darabra. Bejelölöd, hogy például 17-es hátsó gumit keresel, és a lapon máris megjelennek az aktuális ajánlatok, sőt, e-mailben is tájékoztatnak, ha számodra érdekes típus kerül fel.
És itt nincs vége a sztorinak, ugyanis ha „leütötted”, nem kell a postával bajlódnod, ugyanis ezt átvállalják, s ha igényled, a lakcímedhez legközelebbi gumisműhelybe szállítják a terméket – neked csak oda kell gurulni, majd az új papucsokon távozni. Jól hangzik, ugye? Ki is próbáltuk, hogy működik a valóságban…
Hozzánk a Budakeszin működő Hofmann Kft. volt a legközelebb – kb. tíz perc motorral -, a táblázatban őket megjelölve már készülhettünk is, hogy másnap munka után elugorjunk a szerelésre. Láthatóan friss építésű és még modernebb berendezésű műhely fogadott minket, a nyolcvanas évekre jellemző kicsit koszos, kicsit rendetlen és nem éppen vevőbarát kialakításnak itt nyoma sincs – jó volt látni, hogy a szakértelem mellett a vendégvárásra is nagy hangsúlyt fektettek a kialakításkor. Ahogy ígérték, az abroncsok már katonás rendben sorakoztak, s a le- és felpattintás közben is gyorsan teltek a percek, mert a tulajdonos maga is motorozik: rögtönzött túrabeszámolókkal tartottuk szóval egymást, míg a vasak megkapták a 120-17/190-17 párosokat.
Bármennyire is jól szórakoztunk, fél szemmel azért oda-oda pillantottam a munkafolyamatra, s nem volt hasztalan a figyelem. A Bridgestone sajtóanyagában olvasott „merevebb oldalfal”, mely főleg a 250 kiló feletti vasak miatt indokolt, már a műhelyben bizonyítást nyert. Míg a Michelin egy mozdulattal ugrott a felnire, a T30-at csak négy kézzel és némi gépi segítséggel sikerült ráigazítani a vaskos, hat col széles ráfra.
Centrírozást követően – nem elírás, csak a köznyelv használja centírozásként – még adott egy kis fejtörést a srácoknak a ZZR nem éppen egyszerű hátsó távtartója és emelőpontja, de összességében gyorsan felkerült a négy új lábbeli, s roboghattunk is haza. Pontosabban roboghattunk volna, ha nem szorított volna az idő: a többiek már tűkön ülve vártak minket, hiszen nem sokkal később útnak indultunk, hogy egy több mint ezer kilométeres túrán, no meg jó pár szerpentinen keresztül vallassuk a frissen felszerelt gumikat…
Folytatjuk.