A leghosszabb szerelem is véget ér egyszer, Emese és a patika FZR történetében most jött el ez a pillanat… Az ő története következik most – fogadjátok szeretettel!
Sokáig keresgéltem a túrasportmotorok tengerében, mire ráakadtam erre a tényleg lenyűgöző gépre. De mi is ez valójában? Egy 1992-es Yamaha FZR1000, melyről tudni érdemes, hogy 1987 és 1995 között gyártották, s ez a kivitel már a második modellfrissítés után látott napvilágot.
Ennek köszönhetően már fordított első teleszkóp simítja ki az utak egyenetlenségeit, és új, morcosabb lámpatest világít, ha éjszaka érnék haza a túráról. Elsőre beleszerettem ebbe a jó értelemben vett robusztus, hatalmas dögbe, ám ahogy gyűltek a kilométerek, úgy fejlesztgettem, mindig egy kicsit jobbá téve a vasat.
Yamaha R1 első féknyergek és fékcsövek kerültek fel a hátsó fémfékcső társaságában, elöl egy foggal kisebb, hátul eggyel nagyobb fogaskerék érkezett az erősített D.i.D láncszettben, hogy még rugalmasabbá váljon a gyorsulás, a végtelen kényelemről pedig egy teljesen átalakított, penge nyereg gondoskodik, mely magasabb, mint a gyári, így a nagyra nőtt pilóták is bőséges helyet találnak az eredetileg kissé sportos FZR-en. Wilbers futóműszett teszi még kezesebbé a koros macskát, a literes sornégyest pedig vadonatúj akksi kelti életre. A láncszettben alig ötezer kilométer van, szóval jó pár szezonon át bírja még – egy tényleg költségmentes gép lett.
Akárhogy is, szinte tökéletes lett, de mivel második motorként alig használom, jó, ha évi egy-kétezer kilométert fut, inkább úgy döntöttem, túladok rajta, hogy más tényleg élvezhesse, amit ez a finomra csiszolt gyémánt tud. Mivel ezzel a felszereltséggel és műszaki állapottal aligha van párja, az 549 ezer forintos ár csak óvatosan alkuképes, de ezt úgy is megérted, ha élőben meglátod a vasat.
Hogy milyen hosszú és rögös út vezetett a korábbi hatszázasomtól az Ezredesig, és mi mindent kellett átfésülnöm rajta, arról részletesen a Sportmotor.hu használtmotor tesztjében olvashatsz. Ha rákívántál a gépre, a +36/20-222-84-81-en, illetve a drosophila@freemail.hu-n bármikor elérsz.
akos696
Nagyon szép a gép, szeretem a kilencvenes évek formavilágát. Viszont túra-sportnak nevezni egy a felső villahíd alatt levő kormánycsutkájú gépet szerintem kicsit erős túlzás, a maga idejében ez egy kőkemény sportgép volt és azért ráülve ezt a csukló és a vállak hamar megérzik. 🙂
MSE
Mecseknádasd-Szilvásvárad-Aggtelek-Szilvásvárad-Mecseknádasd túra, kisebb kitérőkkel (4 nap ~1000km) komolyabb fájdalmak nélkül letudva 2012-ben. 🙂
Viffer
Suzuki GSX-F, Honda VFR800-1200 stb. Ezek is csutkakormányosak, mégis a túrasportot erősítik. Nem ezen múlik, inkább a kialakításon, meg főleg a tömegen.
VStryker
Egy GSXF-el ennek a több, mint a felét tolom le egy jobb napon. 🙂
MSE
Mondom, hogy nincs kihasználva. 🙂
akos696
A hangsúly nem a csutkakormányosság léte, hanem, hogy az, hogy villahíd alatt! Ez a sport kategória jellemzője. A túrasport kategória is többnyire mind csutkakormányos, csak azok a villahíd felett helyezkednek el. Valakinek a sportmotor kényelmes és azzal túrázik, de ettől még nem túramotor. 🙂 Amúgy nekem is Vifferem van, de már csőkormányosra alakítva. 🙂
akos696
Látom, a tömegről is írtál. Abból mi számít túra-sportnak? Ha minél könnyebb vagy ha minél nehezebb?