Tényleg létezik filléres, de sokrétűen használható navigáció motorra? Nos, ha önmagában ez nem is elérhető, az alábbi kis trükkel tényleg pár forintból összedobhatsz egy jól használható eszközt.
A kimondottan motorosoknak szánt navigációs készülékek – rossz megfogalmazással: GPS-ek – meglehetősen drágák, a programokkal ellátott, belépőszintű eszközök is egy használt robogó árát súrolják. Egyszerű, használt, iGO-alapú autós navigációt viszont már 8-10 ezer forintért találni, ezen viszont elég nehéz menet közben, a speciális igényeket (kanyargós utak, sok köztes pont, keresés Google Earth alapján stb.) kiszolgálni vele.
Ezt a gondot hidalta át Byferko, aki szintén megerősítette, hogy iGO-ban túrát tervezni egyszerűen rémálom, mert vagy bepötyögöd a pontos címeket, vagy a térképen tötyörészel, jobb esetben a GPS-koordinátákat gépelve haladhatsz pontról-pontra. Viszont egy program, a GPS Visualizer segítségével mindezt elfelejtheted. Így működik:
Ez a kis videó segítséget nyújt abban, hogy a számítógépen megtervezett túratervet viszonylag kevés számítógépes ismerettel is könnyen áthelyezhesd a navigációdba – áll Byferko remek összeállításában. Köszönjük!
Aki pedig csak most gondolkodik a készülék beszerzésén, íme, egy kis támpont arról, hogy miként lehet tényleg olcsón megoldani az olcsó, de bárhol használható navigáció beépítését:
Nincs szükségünk egyébre, mint egy olcsó, lehetőleg iGO szoftverrel rendelkező navigációs készülékre, a hozzá passzoló USB-kábelre, valamint egy vízhatlan szivargyújtóra, amit ellátunk egy szivargyújtó bemenet-USB kimenet átalakítóval.
Használtan nagyjából 10-15 ezer forintba kerülnek az eszközök, jellemzően már térképet is tartalmaznak, melyek eredetét most inkább ne bolygassuk – az ártatlanság vélelme alapján mondjuk, hogy jogtisztán vette az előző tulaj…
Az USB kábel rendszerint a készlet szerves része, míg a vízhatlan szivargyújtó és az USB átalakító minőségtől függően 2-3 ezer forintba kerül.
A forrasztások és a bizonytalan csatlakozási pontok kizárva, ugyanis a szivargyújtó aljzatot ellátták egy műanyag csatlakozóval, amit összenyomva közvetlenül „csapolhatjuk” meg a vezetéket a motoron. Szerencsére már korábban kialakítottunk egy áramszálát, amin biztosíték is található (ez működtette a lézerblokkoló fejegységét), így erről vittem tovább a navigáció áramellátását is. További előny, hogy az áramforrás immár telefonokat és minikamerákat is tud tölteni, vagyis mindent, ami USB-ről megy.
A navigáció gyári tartója stabilan rögzül a plexi belső felére, nagy sebességnél sem rázkódik túlzottan, és a készüléket fogó körmök is erősek, ezért autópályatempónál sem kell azt lesnünk, hogy vajon elég erősen tartja-e a gépet. Persze vannak kompromisszumok, például a szerkezet nem jól viseli a nedves, vizes környezetet. Próbáltunk már többféle vízhatlan tokot, melyeket kimondottan motorokra terveztek, mind egyetlen hibán bukott el: a fólia/plexi tükröződése miatt gyakorlatilag semmit nem láttunk a képernyőből, így pont értelmét veszítette a dolog…
Egyszerűbb megoldást eszeltünk ki a problémára: azért, hogy esőben se legyen gond a navi használata, beszereztünk egy hozzá passzoló fülhallgatót is, ezért amikor az égi áldás elől a tanktáskába rejtjük a GPS-t, akkor is kapcsolatban maradunk vele, és az itiner alapján továbbra is segíti a haladásunkat.
Lám, alig húszezer forintot költöttünk, és a beszerelés sem tartott tovább fél óránál; a hasznos segédeszköz igazán megérte a csekély beruházást.
kaktusz
Az összenyomható műanyag csatlakozó valóban egyszerű, de az egyik leggyengébb kapcsolat két vezeték között. Ez összenyomáskor belevág a szigetelésbe, és azon belül érintkezik (vagy nem) a réz vezető érrel.
A hibalehetőség abban rejlik, hogy összenyomáskor nem látod, hogy a sodrott vezető érből mennyi maradt ép, és mennyit vágott el a csatlakozó. Ezeket a csatlakozókat egy méretben készítik. Ha vastagabb vezetékre nyomod rá, szinte biztos, hogy valamennyi réz szálat is el fog vágni. Azon a ponton pedig megnövekszik az átmeneti ellenállás, ami melegedéshez vezet.
A másik kritikus pontja ennek, hogy nem vízhatlan. Ha nem védett helyen használod, akkor hamarosan oxidálódik és szintén megnövekszik az átmeneti ellenállás, megint csak melegedni fog.
Ezeket tapasztalatból udom.
Ha nekem csatlakoztatnom kell valahova egy új vezetéket, akkor inkább forrasztom, és utána rámelegítem az előzőleg ráillesztett műanyag zsugorodó csövet. Kritikus helyeken akár több rétegben is úgy, hogy a belső cső mindig rövidebb, és kifelé haladva mindig hosszabbat melegítek rá.
Igaz, hogy sokkal több idő és munka, de ha így oldod meg a toldást vagy csatlakoztatást, soha nem fog beázni vagy melegedni.
Egyébként a cikk szerintem érdekes.