Fontos gondolatokat osztott meg velünk Áron a vasárnapi baleset kapcsán. Levelét változtatás nélkül adjuk közre.
Sziasztok! Sokáig morfondíroztam, de a tegnap délelőtti ütközés után úgy döntöttem, mégiscsak tollat ragadok. Nem tudom tétlenül nézni, hogy minden nap „rólunk szólnak a hírek, velünk van tele a sajtó”, hetente veszítjük el 4-5 társunkat. Ezúttal hiába kántálnánk: bunkó, figyelmetlen autós – szó sincs róla. Most azért következett be a tragédia, mert volt egy gyenge láncszem. Egy gyenge láncszem, aki még csak nem is ment gyorsan.
Igen, a relatív gyorshajtás…
Sokszor ekézik a zsarukat, hogy minek traffipaxoznak, mikor a balesetek többségét nem a valós, hanem a relatív gyorshajtás okozza. Rendben, akkor ne bújjanak a kamera mögé, de mégis ki véd meg minket saját magunktól, ha ők nem? A relatív gyorshajtás magyarul annyit tesz: az úton többel is lehetne menni, de mégis a túlzott tempó okozta a vesztét – neki a megengedett maximum is sok volt.
Lehet egy olajfolt, pár kavics az úton, a kánikulában pillanatnyi figyelemkiesés vagy rosszullét, azaz bármi, ami miatt egy másodpercre megremeg a kezed, és máris megtörténik a baj.
„Többen elmondták, hogy a motoros nem ment gyorsan…”
Szörnyű volt látni a balesetet, az összeroncsolódott motort, hogy megint kevesebben lettünk. Valakinek az apja, a testvére, a fia eltávozott, ezért – így ismeretlenül is – őszinte részvétemet szeretném kifejezni a családnak. Tanulság? Csupán annyi, amit már Gergő is megfogalmazott korábban: Te vagy a gyenge láncszem! Éppen ezért a Naszály-Ringen (ugye így becézik?) nem az a mérvadó, hogy kilencvenet enged a tábla, nem is az, hogy a haverod tényleg elfordul kilencvennel a jobbos visszafordítóban.
Csak Te vagy, a gép és a tudásod. Ha bármelyik a háromból hibádzik, akkor abból helyszínelés lesz…
Könnyen beszélek, másfélmillió kilométerrel a fenekem alatt már csak néha-néha őrülök meg, de emlékszem, a kezdet kezdetén miket műveltünk, főleg csapatban. Csoda hogy itt vagyok. Lám, én sem vagyok szent, de igyekeztem is tudatosan képezni magam: sokat olvastam róla, kipróbáltam többféle vezetéstechnikai tréninget, és bátran mondhatom, hogy mindegyikkel csak több, gazdagabb lettem.
Éppen ezért nem azt mondom, hogy adja el mindenki a motorját, és azt se, hogy járjon hetvennel. Egyszerűen úgy motorozzon, hogy tudja és tiszteli a korlátait, no meg a gépét, mert bármilyen elcsépelt is: mindenkit hazavárnak!
Széles utat!
K. Áron
LaciK
Az elhunyt társunk nyugodjon békében! A hozzátartozók leljenek békét fájdalmukban!
Cikkel egyetértek.
Ennél a balesetnél nem a sebesség volt a gond, hanem a tudás hiánya, és vélhetően nem vette számításban, hogy ő nem tudja bevenni azt a kanyart amit az előtte menő haverja igen.
Azt kell mondanom tipikus kezdő hiba, amit akár egy régebbi motoros is el tud követni ha nem fejleszti magát.
Én is elkövettem annak idején.
Csapatban motoroztunk, a Pilisszentlászló előtti visszafordítót is számtalanszor megjártam már…Simsonnal. Igen ám, de én éppen a viszonylag friss 350-es Jawaval követtem a csapatot, és nem számoltam vele hogy ezzel lényegesen nagyobb tempót lehet menni felfelé is, miközben a többieknek ugyan ez a tempó nem okozott gondot hogy kényelmesen bevegyék a kanyart, én szépen kisodródtam.
Nem, nem a gumitapadása volt a korlát, vagy a motor képessége.
Egész egyszerűen azon a sebességen kevés volt az addig jól bevált súlypont áthelyezéses kanyarodási módszer a gyorsabb és nagyobb tömegű motorhoz. Egész egyszerűen nem tudtam elég mélyre dönteni a kanyarodáshoz, csak pipiskedtem kihajolva hogy “ugyan kanyarodj már” és közben próbáltam óvatosan lassítani, hogy ne csússzak el.
Nekem szerencsém volt. Nem jött senki szembe, és bár a szembejövő sávba átsodródva, de bevettem végül a kanyart.
Nem sokkal utána tanultam meg az ellenkormányzásos technikát, ami elsőre természet ellenesnek hat, és erősen tiltakoznak a reflexeink, de 1-2hét gyakorlást után teljesen természetessé válik, és gyakorlatilag bármilyen tömegű motort, bármilyen sebességen, tetszőleges mélységig lehet dönteni az igényeink szerint, pontosan és gyorsan. Ennek csak a gumi tapadása és a leérő alkatrészek szabnak határt.
Öreg motorosok egyébként maguktól is meg szokták tanulni ezt a technikát úgy hogy nem is tudnak róla, de mindenképpen hasznos a tudatos alkalmazása.
Viszont a tudás felelősséggel is jár.
Nem velem, hanem egy közeli barátommal történt. Jawa350-el volt, tapasztalt, sok km-el a háta mögött, valamint tudatosan fejlesztette is magát egy ideje. Egy másik sráccal mentek motorozni aki pár éve motorozott, és új modern motorja volt. Mondta hogy menjen előre a Jawa, mert egy Jawat tuti tud követni. A Jawa miatt a tempó elég alacsony volt, a megengedettet garantáltan nem lépték át, de az egyik kanyart ő sem tudta bevenni….lényegesen jobb motorral, a Jawat követve. Ugyan ezt a hibát követte el, mint én. Neki csak az új motorja bánta.
Robi
Nem 2 forintos motor volt, az árba már nem fért bele 1-2 tréning !?
De szerintem 1 pályamtorozás is megoldotta volna ezt a gondot (hogy kell kanyarodni).
Egyébként azt is mérlegelni kellene, hogy bármelyik kanyarban lehet koszos az út. Ne érje váratlanul. Ha kell, meg tudja fékezni a motort.
A barátokról meg annyit, hogy nem arcoskodni kéne, hanem segíteni egymást.
LaciK
Mondjuk én a cikkre reagáltam, de a képen, a hegyesre kopott gumit elnézve, lehet hogy mégsem a kanyarodási tudás hiányzott…
N. Richárd
“Hogy kell kanyarodni?” Nem fért bele 1-2 vezetéstechnikai tréning?” “Lehet végig csinált 5 vezetéstechnikai tréninget” nem tuudja senki csak az ismerősei ,de egyszerűbb minden motorbalesetben rutintalan kezdőnek nevezni valakit. A gumit nézve elég jól vehette a kanyarokat.
Atibácsi
De bakker azzal a gumival egyenesen sem szabad menni, nemhogy kanyarodni….
Sajnálom.
Gábor
Együttérzünk az elhunyt hozzátartozóival, részvétünk!
Én annyit tennék hozzá, ami egyébként messze nem az én ötletem, hanem a honda vezetéstechnikáján hallottam, hogy tessék kimenni az út mellé, a terepre motorozni. Ott nincs szalagkorlát, a tempó is igen behatárolt, ha elesünk nem aszfalton csúszunk. Ott megérezzük hogyan csúszik a motor és mit lehet elleni tenni. Jobb terepen 20-as tempó is okoz olyan adrenalin szintet, mint 200 az úton. És azért nem mindegy, hogy 20-al esünk vagy 200-al.
Szabics
Ez a dolog mindíg nagyon rossz, mindegy kivel történik, mindegy az is, hogy nem ismertük, de akkor is egy motoros volt 😔
Ha úgy közlekedik mindenki, hogy vele ne történjen baj, akkor sem biztos, hogy nem fog történni, akkor csak megteszed a maximumot, hogy hazaérj. Ezt kell megtenni a maximumot hogy ne legyen bajod! És tipikusan chopper tempóban motoroztam mindíg(váraon kívűl, ha nem jött mögöttem senki akkor 80-al), megvolt a jó védőcuccos, igaz csak felsőtesten, de akkor is átköszöntem a másik oldalra. Ha nem vettem volna jó sisakot annak idején, akkor most tuti nem írnék, úgy jártam volna, mint ez a szegény motoros, mert ha összeadjuk kettőnk sebességét(aki szabálytalanul előzött, és az enyémet) akkor 170-180km/h jön ki. Ezt rosszabb sisakban nem lehet túlélni. Így is csoda történt velem, hálás vagyok nagyon, hogy túléltem, és haladhatok tovább.
Őszinte részvétem! 😥
Gergő Velekey
Ez különben nem egy rossz gondolat. Idegenkedek a krosszozástól, de ez a gondolat már nem egyszer felmerült bennem is.
Revi
Ez nagyon jól és szépen köről írtad !!!! Így gondolom helyes minden hasonló intelem a motorosók részére,,,,,,😎
Bocskai László
A gumikon rengeteg múlik.
Orosz József
Igy igaz,az a gumi már kaphatott rendesen, a sok hőhatás az állandó felhevülés – lehülés többet vesz ki belőle mint az évek.
Viktor Heritesz
Ez olyannyira örök téma, hogy pl a legtöbb baleset a háztartásban éri az embereket, nem a közlekedésben. Dehát mégsem állhat minden spájzban rendőr traffipaxszal, hogy senki ne álljon sámlira, míg leveszi a lekvárt a polcról. A szabályokat mindig a leggyengébbekhez igazitjak, de rajtuk az sem segít. Tehát valóban nem a sebesség öl, hanem a figyelmetlenség és a tehetségtelenség. Tehát nem a sebességet kellene mérni, hanem a képességet.
László Damsits
100-as IQ alatt ne ülj 5 lóerőnél erősebb motorra.
László Damsits
Dehogy a tudás hiánya! Az intellektus hiánya! 🙁