Mi az a formaleválasztó réteg, és miért kell vigyázni vele? A német gyártó bemutatja, miért csúsznak az első kilométereken az új abroncsok, és azt is, hogy ezt miként kerülheted el.
Éppen Norbi, a GumiGuru rovat írója mesélte, hogy néhány motoros milyen elképesztő módszerekkel esik neki az új papucsnak, miután felszerelte. Az egyik találékony csiszolópapírral gyötörte a zsír új abroncsot, míg más a Tiszai Vegyi Kombinát teljes kémiai arzenálját bevetette, csak hogy lemossa az új gumik fényes, csúszós külső rétegét. Tegyük hozzá: ahelyett, hogy egyszerűen motorozott volna vele. Ugyanis sokkal több súrlódás éri az abroncsot, ha szépen elkezdünk vele közlekedni, és hagyjuk lekopni az öntőformából visszamaradt, olajos leválasztóréteget. Ha mentél már vele egy fél órát, és szép mattá válik a felülete, akkor készen áll rá, hogy elkezd keményebben vallatni az abroncsot.
Eleinte valóban érdemes kerülni a hirtelen nagy dőlésszöggel járó manővereket, a forszírozott kanyarokat, gázadásokat és fékezéseket, de 30-50 kilométer alatt óvatosan döntögetve és kihasználva a teljes futófelületet szépen be lehet járatni az abroncsot, nem kell tartani attól, hogy közben elcsúszol vele.
A Continental megoldása a formaleválasztó rétegre
Tisztában voltak a német mérnökök is vele, hogy sok motorost zavar az eleinte kifejezetten csúszós abroncs, ezért minden tudásukat latba vetve kifejlesztették a TractionSkin technológiát. A megoldás lényege, hogy a vulkanizálás után felkerült, vízlepergető és UV-védelmet nyújtó réteget nemes egyszerűséggel lecsiszolják, így aztán az új Conti abroncsok – a vetélytársaktól eltérően – matt felületűek, nem fényesek.
A módszer vitathatatlan előnye, hogy akkor sem kell óvatoskodnod, ha vizes, fehér aszfalton mész haza a műhelyből az új papucsokkal, hiszen azok már az első métertől munkára foghatóak, nincs szükség bekoptatásra, sem túlzott óvatoskodásra az első fél órában.