Tényleg lehetetlen jó használtmotort venni?! - I. rész

Tényleg lehetetlen jó használtmotort venni?! - I. rész

- Kategória: Kiemelt cikk

Igazi kanosszajárás volt, mire ráleltem erre a csodás gépre. Még nyáron indult a történet, amikor vagy tíz év kihagyás után eldöntöttem, újra motorozni fogok, és fülig beleszerettem a BMW G 310 GS-be.

Persze az utasszállítás miatt ezt végül elvetettem, sok lett volna a kis GS-nek két ember és megannyi csomag terhe. Így jött képbe egy vadonatúj CB500F, majd – még több futóművel és erővel – elcsábított egy 2010-es Triumph Street Triple. Ekkor már azt hittem, az út végén járok, de szembe jött az a bizonyos parádés állapotú, full extrás FZ8, majd egy patika MT-09 – biztos bolond vagyok, hogy mégsem ezeket vettem meg végül...

Nekem felnőttként volt újdonság a motorozás

Nem motoroztam gyerekkoromban, mint a többiek, nem a benzin bűvöletében nőttem fel, s talán ennek tudható be, hogy a teljesen kiakadt a család, mikor 2008-ban hazaállítottam egy Malaguti Madisonnal.

Az első szerelem: Malaguti Madison

Azóta rettentő sok idő eltelt, az élet dobott ilyet is olyat is, de az utóbbi hat évet saját motor nélkül töltöttem. Egészen tavaly májusig, mikor a szentendrei motoros baleset-megelőzési napon belefutottam egy szimpatikusan átalakított G 310 GS-be. Már az első újgenerációs R 1150 GS óta bejött a BMW aszimmetrikus, vagány formavilága, viszont most először találkoztam egy olyan GS-sel, amivel fizikailag (170 cm magas vagyok) passzolunk.

Jól néz ki, takarékos, meglepően olcsó - ez lenne a tökéletes nekem, már ha készülne G 500 GS változatban...

Egy időre ennyiben is maradt a történet, bár erősen elkezdtem nézegetni a Hegylakók tesztarchívumát, a Használtautót és a Képesmotort – már elindult a folyamat, tudtam, ebből motor lesz.

Milyen motort kapok másfél millából?

Félúton 30 és 40 között az embernek már meglehetősen rögzült az ízlésvilága. Nem csapong stílusok között, elkezdi értékelni a praktikumot, másként súlyozza az autók, motorok tulajdonságait. Ebből is adódott, hogy a bő másfél milliós keret jó sok használt gépet sodort elém, sőt néhány belépőszintű új motor is felsejlett a horizonton. Kellett némi önrevízió, hogy ne egy szép, de használhatatlan masinát vegyek. Feltettem hát a kérdést, amit oly sokan elfelejtenek vétel előtt: Mire is használnám?  Nézzük, 40% ötletszerű túrázás belföldön, elővárosiként 40% ingázás, ügyintézés, hiszen autóval gyakorlatilag megközelíthetetlen a főváros reggelente. A maradék 20%-ban pedig hosszabb 1500-3000 km-es külföldi túrákat tervezek, remélem, össze is jönnek.

triumph street triple r 675 6
Járt nálunk teszten a Street Triple, imádtuk, de nem arra találták ki, hogy utassal, csomagokkal átvágjak egész Európán

Az utolsó saját motorom egy 2004-es Sunbeam Red Kawasaki Z750 volt. Egy jóbarátomtól vettem, és azóta is hálás vagyok neki érte – ritka az ilyen megvigyázott, hibátlan motor. Teljesen gyári állapotban került hozzám, imádtam a kinézetét és persze használni is. Amint szabad voltam, és az idő is engedte, már úton is voltunk. Mivel nem túrázásra tervezték elsődlegesen, jöttek egymás után a kényelemfokozó átalakítások. Bagster zselés túraülés, évazonos Z1000 lábtartók az utas kényelméért, Givi V46 doboz, ZX-6R központi rugóstag és progresszív teleszkóprugók az úthibák ügyesebb kezeléséért.

Az a bizonyos Kawasaki Z750 - szerettem, de ez se volt egy kimondott túragép

Mivel ezeknek az átalakításoknak ára volt – nem is kevés – most valami hasonlót, de kevesebb kompromisszummal hadra foghatót szerettem volna, ne kelljen utólag költenem rá. Legyen elég erős két ember + csomagokra, 170 centis magasságommal is leérjen a lábam, és ne legyen túl nehéz. Szempont volt még, hogy amikor kissé fáradtan, 12 óra munka után nyeregbe ülök, akkor ne akarjon az életemre törni – cirkáljak, ne vaduljak hazafelé. Műszaki paraméterekre lefordítva:

2008 utáni, injektoros, 600 és 1000 köbcenti közötti, oldaltáskakompatibilis naked legfeljebb 80 centiméteres ülésmagasággal. Van ilyen másfél milláért, megkímélten, kevés kilométerrel? Aligha…

Régi vágyam volt egy 2009-2013 közötti Triumph Street Triple, leginkább a klasszikus, kereklámpás verzióban. Csodás motor, megbízható, de a fenntartása okozhat meglepetéseket, a hazai választék elég szűkös, az import pedig körülményes. A SZÜF gépjármű adat lekérdezés nem csodafegyver, ugyanakkor sokszor jó támpont, és az ingyenességének hála nem ment rá egy vagyon a nézelődésre.

Nem igazán a futásteljesítményre koncentráltam, hiszen egy 9-10 éves motorban 40-50 ezer kilométer az abszolút korrekt és még bőven marad élet a modern technológiával gyártott blokkokban.

A műszakin készült – többnyire közepes minőségű – fotók viszont többet árultak el, mint a hirdetések szövege. Például tudni lehetett mikor változott egy-egy motor színe, cserélődtek a gyári alkatrészek „extrákra” – csupa olyan vas bukkant fel, ami a tulajdonos szerint extrás és igényes, de a valóságban kényszerűen átfaragott és átfestett.

Ilyen jó (rossz) minőségű képek készülnek a műszakin, de azért a lényeg látszik rajtuk

A túlárazott, lepusztult használtak elvették a kedvemet a további nézelődéstől, így fellapoztam az új vasak kínálatát. Így történt, hogy komolyan elgondolkodtam az SH után Honda CB500F tartóstesztelésén. Nem erős, hátul nem is olyan kényelmes, de legalább nem fektették meg korábban mindkét oldalára, mint a vajas kenyeret… Nem is olyan régen, az ezredfordulón túl főszerkesztőnknek 400 köbcenti elég volt kétszeméllyel fél Európa bejárásra. Lehet, hogy nekem is vissza kéne fognom magam, és biztosra menni egy új géppel? Mellette szól, hogy nincsenek váratlan költségek, és a Hondák értéktartása kifejezetten jó – nem bukom nagyot, ha 2-3 év múlva ráunok, benzinre költhetem, amit egyébként javításokra kéne.

Nem a vágyaim netovábbja a Honda CB500F, de egy rakás érv szól mellette. Most melyik kezembe harapjak?

Korrekt felszereltséggel, megfelelő méretekkel, 47,6 lóerővel pont jó, azaz éppen hogy jó lett volna, ha nincsenek túl nagy elvárásaim. Egyedül a hosszabb, kétszemélyes túrák tűntek vele kompromisszumosnak, és ha valamiért autópályára tévedek, nos, az nagyon nem az ő terepe lett volna. Oké, lesz kétszemélyes túra és autópálya is, tehát folyton kényszerüljek kompromisszumra a túrákon? Oda pihenni megyek, nem bosszankodni! Lehet, hogy mégis Triple kellett volna… Ekkor átpártoltam a CB650R-re, amit úgy szerettünk a tavalyi menetpróbán, de az már jelentősen meghaladta a keretet – újra patthelyzetbe kerültem.

Sok zsákutca után megvan a kiszemelt: egy Yamaha MT-09

Persze folyamatosan erről ment a beszélgetés baráti körben, és sorra jöttek az új ajánlások – ezt vedd, ez a tuti, hallottam oly sokszor. Így került az utamba egy csodás Yamaha MT-09. Háromhengeres blokkját végletekig tökéletesítették, mi is rajongtunk érte a teszten, modern fejlesztés, kifogástalan futómű, japán megbízhatóság, korrekt fenntartási költségek, ismert előélet. Ugyanakkor több visszajelzést kaptam, hogy kifejezetten heves jószág – nem biztos, hogy ezt kéne vennem (újra)kezdőként -, és megint ott a hátsó ülés, ami nem éppen a Budapest-Korzika távra méretezett. TommoT-ék anno megmutatták, hogy még valódi szivacs sincs benne… Micsoda ötlettelen spórolás: a kényelmetlen motort úgy is megutálja a gazdája, nem? Akkor mi értelme egy tenyérnyi szivacson garasoskodni?

tommot-motor-ules-mt-09
Ez bizony kevés lesz, ha az utasunkat is magunkkal vinnénk egy hosszabb útra...  Így festett az a bizonyos MT-09 ülés

Nagyon nem szerettem volna „heves”, sem túl erős gépet - emiatt estek ki az időközben felbukkant ezredesek is. Az, hogy párszor voltam versenypályán motorral és balesetmentesen közlekedem 2001 óta, még nem azt jelenti, hogy jól motoroznék vagy valaha a kevés lenne a tudásomhoz egy 750-es gép. Jelzem, ez a motoros társadalom kb. egészére igaz… Így történt, hogy a jó áron kínált, de inkább heves, mintsem praktikus KTM-ek, MV Augusták, Ducati Monsterek is kiestek a listámról, csakúgy, mint egy parádésan szép Z1000, amiért majdnem sutba dobtam az elveimet. Elvégre a Z1000, az Z1000 – aligha kell magyaráznom annak, aki egyszer is ment már az első, 2004 körüli változattal.

Z, én vagyok az apád! Azt hiszem, ez volt minden idők legjobb ezres Z Kawája

Egyre fásultabban néztem szét a hirdetési oldalakon – hát soha nem lesz motorom?! A Kawasaki Z750 nehéz, az utasnak se kényelmes. A használtpiac kedvence, a hatkilós Honda Hornet még épp jó lenne, a Yamahának viszont ott a FZ8-as nakedje 2013 után – mégiscsak durván jobb felfüggesztés és frissebb fejlesztés. Anyagilag talán beleférne, papíron kicsit erősebb, mint elég, és a 212 kg menetkész tömeg ugyanúgy elfogadható, mint az ülésmagasság. Az FZ1 atombiztos, minden paraméterében állítható felfüggesztése dolgozik benne, minden tuti. Azaz majdnem minden, mert ott az ára: két milla felett van… Tavaly még 1,9-ért vettünk full extrás, alig húszezret futott FZ1-et, most meg többe kerül egy FZ8? Hát mi lett az árakkal?!

Miért hazudsz a vevőnek?! - a kereskedések buktatói

Két ünnep között bejártam pár hazai kereskedést, és kicsit eluralkodott rajtam a bánat. Folyton csak a sumákolás, kamuzás – mintha egy másik motorról szólna a hirdetés, mint amit el akarnak adni. A következő kifejezések magyar fordítását tanultam meg pár nap alatt:

Magyar okmányokkal – ha kifizeted a regadót és forgalomba helyezteted, akkor lesz neki. Most rendszáma sincs, ahogy műszakija se.

Jó állapotban – volt tíz éve, amikor a hirdetésben használt kép készült. Ma már inkább elhanyagolt, mert a korának megfelelő is erős túlzás lenne.

Karcmentes – Rommá tört, a szomszéd lefényezte jó narancsosra és/vagy rátettem egy Aliexpress idomszettet, és azóta karcmentes. A váz? Az nem karcmentes, de eltakarja a ferdén álló kínai idom.

Sok extrával – Konkrétan mindegyikért levenné a rendszámot a rendőr, élen a kínai, fos hangú kipufogóval.

Itt kicsit kezdtem elveszteni a reményt, mert ha a tél közepén, 20-30 megnézett motorból nem találtam egyet se, akkor mi lesz velem tavasszal? Szerencsére nem kellett márciusig várnom, mert egy eddig számításba sem vett gép elrabolta a szívemet – életemben először, mínusz három fokban indultam el motort venni… Tartsatok velem a folytatásban is - már csak pár nap, és jön a következő rész, amiben lehull a lepel az új gépről.

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz