Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal Frittmann Péter osztja meg velünk tapasztalatait a népszerű és elnyűhetetlenségéről híres SV650S-ről.
A Suzuki V2-ese először karburátoros verzióban készült – egészen 2002-ig –, majd új formavilággal jött az utód 2003-ban, immáron dupla pillangószelepes (SDTV) benzinbefecskendezővel. Kétféle, nevezetesen csupasz (N), és burkolt (S) változatban forgalmazták, s mindkettőt ugyanazért szerették a tulajdonosok: megfizethető, könnyen irányítható, mégis életteli, élvezetes masina. A puszta adatok alapján aligha tűnik fenevadnak a 645 köbcentis, 90 fokos hengerszögű V2, de a jó öreg nyolcszelepes sokkal dinamikusabb, mint azt a 72 lóerő sejtetné.
Láss csodát, akadnak olyan tulajdonosok, akik nem szajkózzák 40-50 ezer kilométer után azt, hogy „már kimotorozták” az éppen aktuális gépüket, ilyen Peti is, aki hét év alatt 102 ezret tekert a Suzukiba.
Interjú a tulajdonossal – Frittmann Péter– Suzuki SV650S (2004)
Aligha kell bemutatni Petit a motorosoknak, mert bizonyára sokan vásároltatok tőle alkatrészeket: ő a tulajdonosa a MotorAlkatresz.eu üzletnek. Annak idején – mint sokunknak – hamarabb lett jogsija motorra, mint autóra, utána pedig miként ő fogalmazott: „megindult lefelé a lejtőn”
– Mesélj a Suzukiról, kérlek! Hogyan indult a történet a SV-vel, mennyit mentél és milyen tapasztalataid vannak vele?
– 2003 év végére összegyűlt némi pénzem, és szerettem volna egy új gépet. Akkoriban nagyjából ez volt az egyetlen V2-es japán a géposztályban, így rögtön tudtam, hogy ezt kell keresnem. Pontosan nem is tudom, ez a V2-irány honnan jött, akkortájt talán több cikket olvastam a témában, az SV meg pont akkor jött ki az új külsővel, szóval kicsit sorsszerűen alakult. 2004-ben elég sok túránk volt az akkori SV Club szervezésében egy igen jó társasággal, majd 2005-től jómagam is belefogtam a túraszervezésbe, ebből kifolyólag 2009-ig rengeteget mentünk a barátokkal, márkatársakkal.
Évente átlagosan 1-2 nagyobb, 8-10 napos túrát ejtettünk meg, de használtam napi szinten munkába járáshoz is a gépet. Eleinte Szlovákiába és Horvátországba, majd néha Ausztriába, Németországba, Lengyelországba, Olaszországba, Romániába jártunk motorozni. Idővel rátértünk a kevésbé járt, egyszersmind kevésbé karbantartott utakra is, így kezdett kifogni a könnyű terep az SV-n… Nem volt mese, váltottam, de a lényeg maradt: V-Strom lett a következő motorom, miután megváltam a 102 ezret futott SV-től.
– Mennyire voltál elégedett a kényelmével?
– Akkoriban elfogadható volt, de most már nem vennék ilyet. Állandó utasom nem volt, ám számtalanszor akadt egy-egy ember, akit magammal vittem a hosszú túrákra. Egy biztos: a nyereg hátsó része nem a kényelem mintapéldánya, persze ha az illető szerette a motorozást, akkor ezt eltűrte…
– Szervizelést illetően mi a tapasztalatod, milyen tennivalók akadtak a Suzukival?
– Erről napestig tudnék mesélni, de szerencsére van egy táblázatom részletes összefoglalóval, ami bárki számára elérhető. Ebben összefoglaltam az összes cserélt alkatrészt, beleértve a különböző abroncsokat is. Eleinte szerelő végezte a karbantartást, aztán láttam, ez nem is annyira bonyolult, így hát elkezdtem szerszámokat venni és megtanulni a szerelést. A végére már egy fékbetét, fékfolyadék vagy olajcsere nem okozott gondot.
– Üzemanyag-fogyasztásod miként alakult egyedül, illetve utassal?
– Az SV igen stabil fogyasztást produkált, azaz öt litert száz kilométerenként. Persze nem papás tempóban mentem, ha kanyar jött, akkor gázt húztam a fékkar helyett. Autópályán és ha nagyon hajszoltam, akkor ment fel öt liter fölé, tehát 5,5 liter, illetve autópályán 140 felett extrémen elkezdett enni, ámbár én ott nem is nagyon mentem gyorsabban. Öreguras tempóban egyszer 3,8-as fogyasztást produkált, de akkor 125-ösök társaságában mentem, akik városban 50-nel, országúton pedig 70-80-nal mentek.
– Milyen negatív tulajdonságot vagy műszaki megoldást tudsz felsorolni, amit nem szerettél az SV-ben?
– Gyenge első futómű és fék, kényelmetlen üléspozíció. Ha megtanulsz ezekkel együtt élni vagy tuningolsz rajtuk, nagyon jókat lehet vele csapatni.
– Végül mi lett az SV utódja?
– Egy 2005-ös évjáratú DL1000 lett, ugyanis a könnyebb terepeken már nemigen boldogultam az SV-vel, illetve lett állandó utasom is.
– Kinek ajánlanád A Suzuki SV650S-t?
– Leginkább a fiataloknak, kezdőknek, vagy azoknak, akik bírják ezt az üléspozíciót.
Egyszerűsége révén ez egy nagyszerű masina, nem véletlen lett az egyik legnépszerűbb modell a távol-keleti gyártó kínálatában. Elvétve hallani gázpozíció-szenzor hibáról (angolul Throttle Position Sensor, röviden: TPS), szolgálatot felmondó feszültségszabályozóról, kuplungproblémáról, beleértve a kuplungkosár cseréjét is, a lehulló generátormágnes szintén nem ritka jelenség.
Talán az egyetlen komoly, sok SV650-nél előfordult malőr a főtengely meghibásodása. Öröm az ürömben, hogy népszerű típusként sok alkatrész fellelhető már a hazai bontókban. Miként Peti említette, részletes nyilvántartást vezetett a 100 ezer alatt cserélt alkatrészekről – beleértve a gumikat is –, így pontos képet kaptunk arról, milyen költségekre számíthatnak az SV-vásárlók. Az árakkal, linkekkel, dátumokkal kiegészített „bevásárlólistát” itt találod.
Amennyiben Suzuki SV650 vételén gondolkozol, ajánlom, kérj meg egy használtmotorok átnézésére szakosodott szerelőt. aki kiszűri neked a típushibákat, felfedi a közeljövőben várható javításokat, így sok pénzt takaríthatsz meg, egyben felkészülhetsz a következő karbantartásokra.
Kapcsolódó anyag: Az Élet 100 ezer felett-sorozat eddig megjelent részei