Nekünk, motorosoknak – karosszéria hiányában – folyamatosan, minden érzékszervünkkel muszáj figyelni a forgalomra, a többi közlekedőre. Különösen igaz ez városban, hiszen a hazai motorbalesetek kétharmada lakott területen történik. Tanácsadó rovatunk áprilisi epizódjában segítünk megelőzni az ilyen baleseteket.
Hihetetlenül népszerű a motorozás Magyarországon, sőt egyre többen ülnek át autóból kétkerékre, legalábbis erre utal, hogy a rendszámos robogók toronymagasan vezetik a motoreladási listákat: napjainkban minden harmadik-negyedik új rendszámos motor ezt a géposztályt erősíti. A nagy vásárlási kedv eredményeként megduplázódott a rendszámos gépek száma,
így idén már közel 220 ezer nagymotor szeli hazánk és városaink útjait.
Korábbi cikkemben arról írtam, hogy miként segíti a mindennapi motorozást, ha elsajátítod az egy íven megfordulás technikáját, ami kapóra jön a legszebb alpesi hágókon, amikor éppen a Stelvio vagy a Grossglockner meghódítására készülsz. Talán nem is gondolnád, de az egy íven megfordulás gyakorlásával a városi manőverezési technikákat is fejleszted, hiszen minél lendületesebben tudod megcsinálni a fordulót, annál jobban bízol majd a motorodban – és persze magadban –, így szlalomozáskor vagy kikerülő mozdulatoknál bátrabban mozgatod a gépet magad alatt.
Mire figyelj a városi motorozás során?
Mindannyiunknak a könyökén jön már ki az „akkor van elsőbbséged, ha meg is adják” frázis, ám ez sajnos továbbra is igaz. Tegyük hozzá, az ilyen közhelyek puffogtatásának semmi haszna nincs, így az ezerszer elsütött, elkoptatott mondások helyett a leggyakoribb városi veszélyhelyzeteket mutatom be, illetve azt, hogy miként készülhetsz fel ezekre.
A téma hazai irodalmát átlapozva arra jutottam, hogy ugyan sokan foglalkoztak ezzel, de rendre kimaradt pár apróság, például az, hogy a motor felkészítése, rendszeres karbantartása milyen fontos a baleset-megelőzésben. Elvégre az elhanyagolt felfüggesztés ugyanúgy méterekkel növelheti a fékutat, mint a hibásan működő fékrendszer vagy a rosszul beállított kezelőszervek. Remélem, tudok újat mutatni a kezdő és újrakezdő motorosoknak, sőt azoknak is, akik végigmotoroztak már néhány tucat nyarat és pár telet is a városban.
Útkereszteződések veszélyei
Felsőbbrendű úton haladva, ahol elsőbbséget élvezünk, elmélázhatnánk azon, milyen szép az idő, milyen jó volt az ebéd vagy éppen a tegnap esti randi, és ezt autóban gyakran meg is tesszük. A motorkerékpár azonban más tészta, hiszen a becsatlakozó utakról érkező járművek vezetői nem mindig veszik észre az autókhoz viszonyítva apró motort, mert kitakarja azt egy tereptárgy vagy a kocsi A oszlopa.
Ráadásul ha látja is a sofőr a gépet, a kis kiterjedés miatt általában alábecsüli a sebességét, és túl optimistán ítéli meg a távolságát.
Ezért aztán szó szerint életbevágó, hogy légy készenlétben, és mindig keresd a másik jármű vezetőjének tekintetét, ugyanis ha ő nem néz rád, akkor feltételezheted, hogy nem is látta, hogy közeledsz.
Motorozás a kocsisorok között
Tudom, nagy buli centikre elsuhanni az autók mellett, miközben arra gondolsz, ők még akkor is a dugóban ücsörögnek majd, mikor te már régen a kávédat szürcsölöd a munkahelyeden. A KRESZ szerint csak az álló kocsisor között gurulhatunk előre a piroslámpánál, de ez teljesen életszerűtlen szabály, ugyanis
óhatatlan, hogy a sorban valamelyik autós előreguruljon pár centit, és ha ragaszkodnál az előírásokhoz, akkor minden esetben meg kéne állnod mögötte, hiszen ha gurul egy centit is, akkor már nem áll a kocsi. Lássuk be, ez aligha kivitelezhető.
Tudjuk, más országokban csak maximális sebességkülönbséget írnak elő a sorok között motorozóknak – nagyon helyesen –, így itthon a szabályosság és az életszerűség határán egyensúlyozva tudsz egyszerre haladni és biztonságosan közlekedni.
A sorok között motorozás leggyakoribb veszélyei közé tartozik, hogy a türelmetlen utas kiszáll, meg sem nézve, hogy pont előtted nyitja ki az ajtót, és ugyanígy előfordulhat, hogy a sofőr sávot vált (mert mindig a másik sáv a gyorsabb, ugye, mint amiben állsz…), akár bele sem nézve a tükörbe. Talán meglepően hangzik, de legalább ekkora veszélyt jelentenek a gyalogosok, akik nem a zebrán, hanem a veszteglő kocsik között baktatnak át az úton.
Ez mára olyan elterjedt baleseti forma lett, hogy tavaly már jóval több, összesen 677 balesetet okoztak a gyalogosok (!), míg a gyakran renitensnek kikiáltott motorosok csak 549-et.
Vagyis ne csak a sofőrök, hanem a gyalogosok váratlan reakcióira is készülj fel, sőt a többi motorosra is. Úgy láttam, utóbbit rendre kihagyják a felsorolásokból, pedig a nagyvárosban közlekedve kimondottan gyakran látom, hogy a girbegurbán sorakozó autók miatt sávot kell váltania a sorok között araszoló motornak, ám könnyen lehet, hogy a sávváltáskor éppen egy másik, mögötte érkező motoros elé sorol be.
Ökölszabályként annyit érdemes megjegyezned, hogy mindig olyan sebességgel haladj, hogy legyen ideje észlelnie téged a sofőröknek és a többi közlekedőnek. Az előregurulással így is értékes perceket, órákat nyersz – nem érdemes kockáztatni néhány plusz másodpercnyi előnyért.
Megállás kereszteződésben és piros lámpánál
Mielőtt megállsz, mindig pillants a tükörbe, hogy van-e valaki mögötted és milyen távolságra követ téged! Jómagam mindig úgy lassítok, hogy először villantok a féklámpával egyet-kettőt, ezzel felkeltve a mögöttem érkező figyelmét, így megadva az esélyét, hogy ne vasaljon ki. Emlékszem, Montenegróban voltunk, mikor le kellett fordulnom tankolni, de mikor belenéztem a tükörbe, láttam, cimborám éppen a hegyeket nézte az út bal oldalán, és fel se tűnt neki az irányjelzőm, így nem mertem lassítani, mert tuti nem vett volna észre a kis követési távolság miatt.
Erre remek megoldás, ha lassítás közben irányt váltasz, a sávon belül elmozdulsz egy-két métert, mert a hirtelen manőver már felkelti annak a figyelmét is, aki csak a szeme sarkából, a perifériás látásnak köszönhetően észleli a motort.
Sajnos ez egyfajta mumus nekem is, mert a túrán kívül is volt ebből necces helyzet: egyszer a lehúzódásnak köszönhettem, hogy mellettem suhant el a pirosra váltó lámpát későn észlelő autós, egy alkalommal pedig hiába tettem meg mindent, sikerült „utolérnie” az elmélázó sofőrnek…
Kihajtás mellékútról a főútra
Mikor tanulóvezető voltam, úgy tanították, mindkét irányba szét kell néznem, így meggyőződhetek róla, érkezik-e jármű, és csak azután hajthatok be a kereszteződésbe. Ezzel nincs is semmi problémám, ám a gyakorlatban úgy tapasztaltam, nem elég egyszer elnézni jobbra majd balra. Amennyiben balra fordulok, legalább négyszer körbenézek, ugyanis nem biztos, hogy jól beazonosítottam, amit láttam, így lehet közelít valami, amit elsőre álló lassan haladó járműnek néztem, másrészt amíg átfordítom a fejemet egyik irányból a másikba, addig egy gyorsan érkező autó vagy motor simán odaérhet, nem beszélve az úgynevezett utcabútorokról, melyek eltakarhatják az érkező, kisebb járműveket.
Hogy mennyire nem felesleges aggódás a városi vészhelyzetek felmérése, arra remek példa a Hungária Rendőregylet beszédes fotója. Elsőre átlagos helyzetnek tűnik, mégis féltucat veszély leselkedik a motorosra, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki:
Miként készítsd fel a motorodat a városi közlekedésre?
Első és legfontosabb a tökéletes állapotú fékrendszer, de ebbe nem megyek bele részletesen, hiszen korábban már alaposan kiveséztük a témát. Miként említettem, a karbantartott futómű ugyanígy életmentő lehet, hiszen az irányváltás és a fékezés hatékonysága is attól függ, hogy a teleszkóppár és a központi rugóstag milyen pontosan végzi a munkáját. Ritkábban említett, ám szintén fontos rész a tengelykapcsoló, leánykori nevén kuplung, hiszen egy egésznapos, városi motorozás során akár többezerszer is szükség van a pontos működésére.
Többféle tengelykapcsoló-konstrukciót találunk napjaink motorjaiban, de a legáltalánosabb a többlamellás, olajfürdős megoldás, melynek felépítése leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a főtengely mozgásba hozza a kuplungkosarat, mely a sebességváltó tengelyén szabadon elforog, míg a belső kosár kizárólag a váltó tengelyével van kapcsolatban.
Csekély angoltudással is jól kivehető, miként működik a motorkerékpár kuplungszerkezete
A kosáron belül található lamellákat a rájuk merőlegesen beépített kuplungrugók nyomják össze, létrehozva kapcsolatot a két rész között, amiből kialakul a hajtáslánc a főtengelytől egészen a hátsó kerékig. Erre utal az alkatrész eredeti neve, a tengelykapcsoló elnevezés is. Amennyiben rossz minőségű vagy elöregedett a motorolaj, kopott a lamella vagy megfáradt a kuplungrugó, akkor előbb-utóbb gázadásra felpörög az erőforrás, mert megcsúszik a kuplung, miközben a motor nem vagy csak alig gyorsul. Fontos, hogy amennyiben a kuplunglamellaszettet kicseréled a motorban,
azt mindig a feszítőrugókkal együtt tedd, különben úgy jársz, mint jómagam a GSX-R-el, aminek az egyébként új kuplungja akkor csúszott meg, mikor a Kakucs Ringen a hátsó egyenesben gyorsítottam ki – a lehető legjobbkor, hogy garantáltan kidobott pénz legyen a pályanap ára…
Mindenképpen érdemes a kuplungkartól átnézni a rendszert, hiszen ha bowden vezérli a tengelykapcsolót, akkor az elöregedett sodrony szakadása meggátolhatja, hogy továbbmenj a motorral. A hidraulikus tengelykapcsolónál nincs bowden, de attól ez még nem „karbantartásmentes”, hiszen akárcsak a fékfolyadékot, a kuplungot működtető folyadékot is érdemes legkésőbb kétévente cserélni. Szintén ritkán említik, pedig legalább ilyen fontos, hogy a kuplungrudazatot mozgató munkahenger tömítése, karmantyúja sérülhet a kosztól, szennyeződéstől, ami előbb szivárgáshoz vezet, majd ahogy fogy a kuplungfolyadék, egyre kevésbé emel ki a szerkezet, és a váltás hangos, darabos lesz.
A sorozat következő részében a nyári túrákkal foglalkozunk, ahol többek között a kisebb, nyereg alatt elférő lopásgátló eszközöket is górcső alá vesszük majd – tartsatok velünk akkor is!