Felhívást intéztünk Hozzátok, kedves olvasók, hogy mutassátok be kedvenc motoros történeteket, túrátokat, vagy meséljetek a gépetekről, Ti pedig igen jó írásokkal leptetek meg bennünket! Ne feledjétek, díjazzuk is a fáradozást: aki a legtöbb like-ot, illetve legnagyobb olvasottságot éri el a pályázaton Brembo ajándékkal gazdagodik! Lássuk a következő sztorit, ezúttal Norbitól:
.
Szöveg és képek: Baczoni Norbert
Én mindig a fenti mondatot hajtogattam, ha a motoromról kérdeztek. Rengeteget bütyköltem, és még többet mentem vele. De általánosságban a fenti arány volt jellemző a kis dögre. Ha jó volt, akkor jó volt… 2000 kilométeren át, aztán tuti hogy jött valami. NAGYON FONTOS INFORMÁCIÓ, HOGY LEGINKÁBB AZ ELŐZŐ TULAJDONOSOK KONTÁR/HENTES ELMEROHAMAIBÓL ADÓDTAK A HIBÁK!
Hogy mi is ez a paripa? Egy Honda NSR 125 R , a kétütemű, 124 köbcentis, 20 kW teljesítményű, vízhűtéses, kétszemélyes, 140 kilós masina. Hogy tökéletes lenne? Nem, és el is mondom, milyen bajaim voltak vele…
Például 3 naponta szedtem szét könyékig a motort az egyik nyáron, mert a kuplunggal folyamatos bajaim voltak. Csodálatos dolog ám, amikor az ember szerelés közben jön rá, illetve találja ki, hogy na itt mire gondolhatott az a barom állat, aki ezt-meg ezt csinálta a váltóban, és hogyan akart valami gányolással megoldani valami olyan jelenséget aminek csak a tünetét ismerte,és a hiba okát már hülye volt kideríteni. Na így történt, hogy emberünk reszelgetett, farigcsált a váltóban, ott ahol az alkatrészek 10 Ezer fölött is forognak néha. Aztán a drága mérnök( aki ugyan faipari mérnök létére mégis azt hitte hogy a fogaskerékhez is fog érteni) laza hanyagsággal hagyott ki egy hézagoló alátétet a kuplung kosár alól…ennek fél év szerelgetés lett a hozománya a garázsomban. Persze itt nincs vége a zárt osztály utóhatásainak, mert azért még a fokozat léptetőnél is muszáj volt alkatrészeket reszelgetnie, ahelyett, hogy rendesen megtanulta volna a kuplung holtjátékát beállítani…MERTHOGY KOPÁS AZ MÉG 20 ÉV MÚLVA SEM VOLT SEHOL A BLOKK BELSEJÉBEN ÉS EZ IGEN TISZTELETRE MÉLTÓ! persze sorra-rendre küzdöttem a megszakított menetekkel, mert ugye “jól meg kell húzni mindent”. A karburátor behangolásának a kálváriáját már nem írom le, elég az hogy itt is a vidéki módszer ment: “minél nagyobb fúvókát köll beléje tömni”, na ezért nem is akart menni a japán műszer, illetve torpant annak rendje-módja szerint általában pont előzésnél. Ez is volt egy év mire behangoltam…Közben olyanok estek meg, hogy fogta magát a gyújtótekercs, és elégett…Ez szokatlan, mert ez az egyetlen amit valóban a motorszámlájára írok.
Viszont csodálatos volt vele menni! Rengeteg csodás élményt adott, ez az első igazi motorom!Bátran ajánlom mindenkinek, aki lépcsőkben gondolkodik a sportmotorok világában! Exem négy alkalom alatt megtanult vele gurigálni! De ha kiismered, akkor utcai versenyre is jó! Igazi japán harcos, lehet dönteni, nyúzni, gangolni vele, igazi sportmotor, csak kicsiben! Havernak GS500 van, simán incselkedtem vele 80-100-ig. Engem ez a motor tanított meg úgy motorozni, hogy ezután egy 100 lóerős sornégyet vettem, és nincs technikai hoppá, hogy “ezt eddig nem így éreztem a Hondán, meg máshogy kell megtanulni motorozni”.
Egyedül a tömeg többlethez kell hozzászokni. Amikor az FZR-t nézegettem kipróbáltam négyszázasokat is, és úgy szálltam le pl egy VFR400-ról, hogy azt éreztem: “egy nyár és kinövöm azt is….na ennyire megy az NSR, ha kinyit a power… A fék majd tízpontos, nagyon lehet fékezni vele(persze a hátsót elfelejteni, mert ha megindul a segge, gyűjthetsz fényezőre 😀 ). Világítás éjszaka édes kevés volt, ezért én lecseréltem H4-re az izzókat(“NSR 125 H4 umbau” erre keress rá). Töltés mindig jó volt. Motorolaj csak szökőévben kell új bele, mivel 2T, de persze sűrűn cseréltem. Ülés sztem kényelmes, a leghosszabb napom 450 kilométer, VAGYIS MEG IS LEHETETT BÍZNI A MOTORBAN MIUTÁN RENDBE RAKTAM. Fogyasztási rekordom 3.66, és nem feltétlenül finomkodtam. Szélterelése is jó, persze fel kell hasalni a tankra. A nagy fájdalmam az a motorral kapcsolatban, hogy úgy láttam, semmilyen szabványnak nem akartak Hondáék kedveskedni. saját izzófoglalat, ritka kerékméret, ritka fékbetét, és mondhatja tőlem akármelyik hondab…., akkor sem olyan óriási durranás, ha már szerelni kell. Ahhoz hogy kicseréljem a villában az olajat, szét kellett szedni az elejét….az FZR-en van leeresztő csavar…a vízzel ugyanez…szóval egyre inkább csípem a Yamahát. Ezenkívül értelmetlen vétel igazából, ha nem akarod megtartani, mert drága, majdnem veszel egy négyszázasat ennyiért, eladni persze lehetetlen(a négyszázasat is). Hivatalosan 20 Kw, tehát A1-be már nem fér bele, de szerintem még A2-be is csak alig. Nekem mázlim volt, mert az enyém 10Kw papíron.
Összevetve:
Ahogy egy szervizes mondta: “a kétütemű az hisztis”…Hisztis! Egy hisztis tinipicsa! Ha nem kapja meg amit akar, ha nem olyat, és ha nem akkor amikor Ő akarja, nagyon tud hisztizni, és garantáltan pokollá teszi az életed! Itt gondolok a legjobb 2T olajra, a legdrágább csapágyakra/szimeringekre, és a legprecízebb szerelési munkákra… De ha minden megvan neki, akár egy rendes háziasszony, felejthetetlen élményekkel kedveskedik… Én azért mindenképpen ajánlom, mert aki nem ismeri a 2T világát, az nem ismeri a motorozás igazi feelingjét!
Hibái voltak:
– Gyújtástekercs kétszer is megsült…szép…igaz használt volt a második is, de akkor is! Sajnos mindkét blokkom elég öreg volt, ezért a főtengelycsapágy is bekopogott szervizigénnyel….mindkét blokkban…azóta áll a gép, mert elegem lett a kétütemű világból, szereztem egy FZR600-at. Ezeken kívül a kopó/használódó dolgok( ide kell érteni a csapágyakat is, mert az sem természetellenes)
– Kuplung bowden, fékbetétek, gumik, olaj, teló szimering,kuplung lamellák ilyenek.
– Sok hiba természetesen itt is a drága ezermester előző tulajok miatt volt.