Motoros társaságban gyakran felmerül mint beszédtéma, hogy “mennyivel jobb” bizonyos országokban a motorosok helyzete, mennyivel lazább korlátok között motorozhatnak, mint itthon. Nem árt átgondolni: vajon tényleg elég érettek lennénk a lazább szabályokra?
– Sebességkorlátozás nélküli száguldás a német autópályákon:
Megbüntetni valakit, mert egy üres autópályán fényes nappal 150-nel ment, és nem 130-cal, az valóban blőd dolog – pénzgyűjtés, semmi más. Sokkal veszélyesebb, ha – akár szabályos tempóval – a követési távolság betartása ellen vét, nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra már ilyen indokkal is kiküldik az alkalmanként 2-300 eurós csekket, mert ez a vétség inkább balesetveszélyes, mint az effektív gyorshajtás.
Más kérdés, hogy látva az M7-esen 250-nel száguldó autókat és motorokat, miközben a jobb sávban százzal haladva spórolják az üzemanyagot az egykettes Fábiákban, felmerül a kérdés: tényleg nekünk találták ki a korlátlan szabadságot? Mondjuk az egyenes szakaszokon egy 160-as “engedményt” több mint reálisnak tartanánk… De az autópályáknak is vége szakad egyszer, s bizony, ha külföldön beérsz a városokba, hatalmas tockos – meg némi büntetés – vár rád, ha előrefurakodsz az autók között vagy simán lenyomod őket a buszsávban. Bizony, ezek a jogok nekünk, magyar motorosoknak itthon már régóta járnak, míg tőlünk nyugatra élő társaink még javában küzdenek ezekért.
– Egy személy, egy rendszám.
Ha csak egy fenekem van, miért fizetek 3-4 motor és autó után? Jogos a kérdés, hiszen bevett gyakorlat Európában, hogy névre szóló rendszámot kap az illető – nonszensz dolog, hogy itthon a járművekre szól pl. a kötelező biztosítás, így a 21 éves unoka is vezetheti a nagymama nevére olcsón biztosított Suzuki Swiftet, vagy akár Hayabusát is, mert nem kell jogosítvány (!) az üzembentartói bejegyzéshez.
Pont a quadok zöld rendszáma kapcsán derült ki, hogy éretlenek vagyunk erre a felelősségteljes magatartást igénylő megoldásra: a mezőgazdasági gépnek “vizsgáztatott”, névre szóló zöld rendszámmal ellátott ATV-k nem keltettek nagy feltűnést, azonban a plázák előtt parkoló hatezer köbcentis terepjárók és – jellemzően – amerikai sportkocsik már igen furán mutattak az “maximum 40 km/h tervezési sebességű önjáró kapálógép” feliratú forgalmival. Az mindenesetre érdekes párhuzam, hogy ha itthon van két egyforma motorom (mondjuk mindkettő közúti felszerelésekkel, de az egyik csak pályázásra) akkor a rendszámot egyikről a másikra áthelyezve bűncselekményt követek el, míg a szomszédos Ausztriában ez egy hétköznapi és jogszerű metódus.
(Az is megérne egy külön cikket, hogy miért esik azonos besorolás alá, amikor a felelősségemet vállalva, egy saját névre-címre szóló rendszámmal használok egy másik járművet, illetve ha ellopok egy rendszámot, és ezzel “inkognitóban” közlekedem – ugyanis jelenleg mindkettő bűncselekménynek minősül, és letöltendő börtönbüntetéssel sújtható.)
– Bukósisak nélkül a motoron, USA:
Tengerpart, napfény Szilikon-völgy és szilikon-hegyek… Feszítesz a Harley (ejtsd: harli, nem herli) nyergében, süt a nap, egy hamburgert kérek, görkoris Syndyvel… Az Electra Glide beépített audio-rendszeréből üvölt a Born to be wild, esetleg az YMCA – identitástól függően.
Itthon is komoly látvány lenne: kora esti Balaton part, sportmotorok és cruiserek lassan, méltóságteljesen vonulnak a négysávoson, fejkendő, napszemüveg, szupercukiság… ÉBRESZTŐ! A sportmotorok nem lassan, méltóságteljesen, hanem egykeréken, száznegyvennel vonulnának, ami bukósisakban is orosz-rulett faktor, nem hogy fejkendőben. Gyöngyöt a disznóknak minősített esete – nem gondolom, hogy megértünk volna a helyzetre. (Még ha a Szelidi-tó partján nyaralva el is felejthettük a sisakot, hála a helyi rendfenntartó erőknek, akikkel “no helmet – speed limit 40” barterüzletet kötöttünk az egyik italárusító kiskereskedelmi egység teraszán…)
– Új sportmotort tízezer dollárárért
Ezzel nem tudunk mit kezdeni: itthon – főleg a vám- és adószabályok, valamint az ezer felől gyengített forint miatt – mocsok drágák az új motorok, sajnos ebben Amerika továbbra is példakép marad. Vigasztalódjunk azzal, hogy ott mekkora dilemmát okozhat a folyamatosan fejük fölött lebegő kérdés: a kéthavi fizetésemből egy új sportmotort vagy egy új supermotót vegyek?
Végül álljunk meg egy percre, és gondoljunk mély együttérzéssel svájci motoros kollégáinkra: irigyelhetjük őket a félszáz gyönyörű hágó miatt, de ne felejtsük el, hogy náluk a magyar motorok harmada (fele?) simán elbukna a műszaki vizsgán vagy akár egy egyszerű közúti ellenőrzésnél. Mert bármilyen csodálatos a Stelvio, a bőrruhában igen furán mutatnánk a turistabusz műbőr székein ülve, míg motorunk a garázsban csendesen várja a TÜV minősített kipufogót, lábtartót, kormányt, lámpákat, rendszámtartót, és a többi, és a többi.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK 👇
Hivatalos: január elsején változik a KRESZ
A kisebb rollerekre alapvetően a kerékpárosok előírásai vonatkoznak, de van több fontos kivétel.
smice
Jó a cikk… Magyarországon sok dolog jobb, mint Európa más országaiban, csak úgy érzem, divat lett hazánkat szidni, és sokan akik sosem éltek kint, azok valami Kánaánként képzelik el a külföldöt.
Kedvenc legendám a német autópálya, amit kb. úgy képzelnek el, hogy átlépi az illető a határt, aztán majd 300-zal jól végigmegy az országon… A gyakorlat abszolút nem ez, én nem egyszer mentem Passau-tól Aachen-ig, a tényleges sebességkorlátozás nélküli rész töredéke volt a teljes hossznak. Egyrészt nagyon sok helyen kint a 130-as, ritkábban 100-as tábla, mert valami ok mindig van rá: város közelsége, “éles” hegyi kanyarok, csomópont, oldalszélveszélyes völgyhíd stb. stb. Másrészt meg folyamatosan újítják fel, lehetetlen úgy végigmenni, hogy ne találkozzon az ember útépítéssel, számos szakaszon… Olyankor max. 80-nal mehetsz, de ha sűrűbb a forgalom, akkor persze leginkább csak egy helyben állsz (autóval persze :)).
Magyarországon a motorosok sok szabadságot kapnak a közlekedésben, tényleg nem mindenhol lehet sávok közt haladni vagy buszsávot használni, ahol lehet, ott is sokszor jobban van szabályozva, pl. Belgiumban sem mehetsz a kocsisorok mellett akárhol, csak a legbelső sávtól jobbra – ez sokszor szülne ésszerűtlen helyzeteket, ha betartanák. Ugyanígy azt is szabályozzák, hogy ha a sávod szembeforgalmú sávval érintkezik, akkor csak a sávod jobb felét használhatod motorral. Nyilván ezt sem tartják be, már eleve a “cipzár alakzat”-ot is lehetetlenné tenné; de pl. balesetkor érdekes kérdés lehet: ha szerpentinezéskor egy autó elüt, mert levágta a kanyart és félig átlógott a sávodba, akkor te is hibás vagy, mert nem is mehettél volna a sávod azon részén…
Meglepő lehet, de az útminőségre sem nagyon panaszkodhat a magyar, legalábbis ahol én jártam, azok átlagosan jobb minőségűek voltak, mint amiken Belgiumban megyek. Itt ugyan ingyenes az autópálya, de néhol olyan minőségű, hogy egy magyar másodrendű főút mellett is elszégyellhetné magát. Az egyéb utakon meg tényleg úgy érzed néha, mintha leaszfaltoztak volna egy krosszpályát. És egyből értelmet is nyer, miért vesznek errefelé annyi túraendurót… 🙂
Végezetül a magyar bürökrácia is engedékeny, legyen szó a gombokért köthető biztosításról, vagy éppen a segédmotorokról, amikhez szinte annyi papír kell, mint egy biciklihez. Vagy a max. 300 W-os “biciklikről”, amikhez tényleg nem kell semmi. Belgiumban ez utóbbiakat is rendszámozzák. Tekintsünk el attól, hogy hányan és hogy élnek vissza ezzel a törvényi lazasággal, és nézzük azt, hogy az állam jótékonyan megteremti az olcsó motorizált közlekedés lehetőségét mindenkinek – ez egyáltalán nem általános.
Belgiummal összevetve (ugyanis most itt élek) egy dologban kedvezőbb a belga rendszer: a motorokra nem kell műszaki. Meg persze a fizetéshez képest nem olyan magasak az árak, de ez mondjuk nem csak a motorozásra igaz.
De összességében szerintem jó Magyarországon motorosnak lenni.
allveer
Svájchoz. Ízlés kérdése, hogy kinek mi fontosabb: az engedékeny(ebb) szabályozás, vagy a garancia arra, hogy mások nem idegesítenek. Én például kifejezetten örülnék, ha nálunk is engedélyhez kötnék az ilyen alkatrészek cseréjét – sajnos itthon kisebbségben vannak, akik ésszel használják ezeket.