Motoros társaságban gyakran felmerül mint beszédtéma, hogy “mennyivel jobb” bizonyos országokban a motorosok helyzete, mennyivel lazább korlátok között motorozhatnak, mint itthon. Nem árt átgondolni: vajon tényleg elég érettek lennénk a lazább szabályokra?
– Sebességkorlátozás nélküli száguldás a német autópályákon:
Megbüntetni valakit, mert egy üres autópályán fényes nappal 150-nel ment, és nem 130-cal, az valóban blőd dolog – pénzgyűjtés, semmi más. Sokkal veszélyesebb, ha – akár szabályos tempóval – a követési távolság betartása ellen vét, nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra már ilyen indokkal is kiküldik az alkalmanként 2-300 eurós csekket, mert ez a vétség inkább balesetveszélyes, mint az effektív gyorshajtás.
Más kérdés, hogy látva az M7-esen 250-nel száguldó autókat és motorokat, miközben a jobb sávban százzal haladva spórolják az üzemanyagot az egykettes Fábiákban, felmerül a kérdés: tényleg nekünk találták ki a korlátlan szabadságot? Mondjuk az egyenes szakaszokon egy 160-as “engedményt” több mint reálisnak tartanánk… De az autópályáknak is vége szakad egyszer, s bizony, ha külföldön beérsz a városokba, hatalmas tockos – meg némi büntetés – vár rád, ha előrefurakodsz az autók között vagy simán lenyomod őket a buszsávban. Bizony, ezek a jogok nekünk, magyar motorosoknak itthon már régóta járnak, míg tőlünk nyugatra élő társaink még javában küzdenek ezekért.
– Egy személy, egy rendszám.
Ha csak egy fenekem van, miért fizetek 3-4 motor és autó után? Jogos a kérdés, hiszen bevett gyakorlat Európában, hogy névre szóló rendszámot kap az illető – nonszensz dolog, hogy itthon a járművekre szól pl. a kötelező biztosítás, így a 21 éves unoka is vezetheti a nagymama nevére olcsón biztosított Suzuki Swiftet, vagy akár Hayabusát is, mert nem kell jogosítvány (!) az üzembentartói bejegyzéshez.
Pont a quadok zöld rendszáma kapcsán derült ki, hogy éretlenek vagyunk erre a felelősségteljes magatartást igénylő megoldásra: a mezőgazdasági gépnek “vizsgáztatott”, névre szóló zöld rendszámmal ellátott ATV-k nem keltettek nagy feltűnést, azonban a plázák előtt parkoló hatezer köbcentis terepjárók és – jellemzően – amerikai sportkocsik már igen furán mutattak az “maximum 40 km/h tervezési sebességű önjáró kapálógép” feliratú forgalmival. Az mindenesetre érdekes párhuzam, hogy ha itthon van két egyforma motorom (mondjuk mindkettő közúti felszerelésekkel, de az egyik csak pályázásra) akkor a rendszámot egyikről a másikra áthelyezve bűncselekményt követek el, míg a szomszédos Ausztriában ez egy hétköznapi és jogszerű metódus.
(Az is megérne egy külön cikket, hogy miért esik azonos besorolás alá, amikor a felelősségemet vállalva, egy saját névre-címre szóló rendszámmal használok egy másik járművet, illetve ha ellopok egy rendszámot, és ezzel “inkognitóban” közlekedem – ugyanis jelenleg mindkettő bűncselekménynek minősül, és letöltendő börtönbüntetéssel sújtható.)
– Bukósisak nélkül a motoron, USA:
Tengerpart, napfény Szilikon-völgy és szilikon-hegyek… Feszítesz a Harley (ejtsd: harli, nem herli) nyergében, süt a nap, egy hamburgert kérek, görkoris Syndyvel… Az Electra Glide beépített audio-rendszeréből üvölt a Born to be wild, esetleg az YMCA – identitástól függően.
Itthon is komoly látvány lenne: kora esti Balaton part, sportmotorok és cruiserek lassan, méltóságteljesen vonulnak a négysávoson, fejkendő, napszemüveg, szupercukiság… ÉBRESZTŐ! A sportmotorok nem lassan, méltóságteljesen, hanem egykeréken, száznegyvennel vonulnának, ami bukósisakban is orosz-rulett faktor, nem hogy fejkendőben. Gyöngyöt a disznóknak minősített esete – nem gondolom, hogy megértünk volna a helyzetre. (Még ha a Szelidi-tó partján nyaralva el is felejthettük a sisakot, hála a helyi rendfenntartó erőknek, akikkel “no helmet – speed limit 40” barterüzletet kötöttünk az egyik italárusító kiskereskedelmi egység teraszán…)
– Új sportmotort tízezer dollárárért
Ezzel nem tudunk mit kezdeni: itthon – főleg a vám- és adószabályok, valamint az ezer felől gyengített forint miatt – mocsok drágák az új motorok, sajnos ebben Amerika továbbra is példakép marad. Vigasztalódjunk azzal, hogy ott mekkora dilemmát okozhat a folyamatosan fejük fölött lebegő kérdés: a kéthavi fizetésemből egy új sportmotort vagy egy új supermotót vegyek?
Végül álljunk meg egy percre, és gondoljunk mély együttérzéssel svájci motoros kollégáinkra: irigyelhetjük őket a félszáz gyönyörű hágó miatt, de ne felejtsük el, hogy náluk a magyar motorok harmada (fele?) simán elbukna a műszaki vizsgán vagy akár egy egyszerű közúti ellenőrzésnél. Mert bármilyen csodálatos a Stelvio, a bőrruhában igen furán mutatnánk a turistabusz műbőr székein ülve, míg motorunk a garázsban csendesen várja a TÜV minősített kipufogót, lábtartót, kormányt, lámpákat, rendszámtartót, és a többi, és a többi.