Rendhagyó időpontban, a legnagyobb nyári kánikula beköszöntével vágtunk neki legújabb gumitesztünknek, melynek főszerelője az új Dunlop SportSmart 2…
Ugyan még az elején járunk a próbának, de az abroncs két igazán kiemelkedő tulajdonságát már az első néhány száz kilométeren megismerhettem… No de ne szaladjuk ennyire előre, mert az egyikhez muszáj elmesélnem, merre is zajlott a teszt első hétszáz kilométere. Miután a Cribmotónál felszerelték az új papucsokat, jószerivel csak képről láttam a jó öreg Hondát, így aztán most, hetekkel később kapva kaptam az alkalmon, hogy kerüljünk egy nagyobbat a sógoroknál. Egyébként is kedvesem emlékeztetett, hogy tartsam be az ígéretemet – kísérjem el Ausztriába egy koncertre, így hamar felmálháztam, s másnap reggel már úton is voltunk az Alpok felé.
Nem várt kalandok a teszten…
Mivel egy ötfős társasággal indultunk el, melynek az élén egy endurós kolléga állt, sajnos sikerült az abroncs tereptulajdonságait is letesztelnem, mert ahogy mondani szokták, tökön-paszulyon keresztül vezetett az utunk… Ám ahogy visszatértünk a príma aszfaltra, újra bizonyíthatott a Dunlop – gyakorlatilag az indulás utáni pillanatokban már lenyűgözően tapadt, és ez nem afféle költői túlzás, tényleg meglepő az alkalmazkodóképessége. Ide kapcsolódik hát az egyik észrevétel, amire az elején utaltam, mégpedig az elképesztően rövid bemelegítési fázis.
Túlzás nélkül állíthatom, szinte nincs is melegedési idő, elindulás után egyből munkára fogható a SportSmart! Biztosra veszem, hogy ilyet eddig még egy abroncsnál sem tapasztaltam, egészen lenyűgöző, amit a Dunlop boszorkánykonyhájában kotyvasztottak.
Jóllehet, már reggel 20-22 fok volt, de ez mit sem von le a mérnökök érdemeiből, nem üres szóbeszéd, amit a beharangozóban ígértek, sőt szó szerint igaz – a szépen megfogalmazott sajtóanyag még soha nem állt ilyen közel a valósághoz.
Kőszeg után Gerhaus-t megcélozva végre jöttek az első komolyabb szerpentinek, nem is féltettem a gumikat, sokszor szándékosan kerestem a gyenge pontokat, de mindhiába. A leghirtelenebb, legagresszívebb kormánymozdulatra, irányváltásokra is azonnal, jóindulatúan reagált, tényleg ember – és motor – legyen a talpán, aki ezt kihozza a sodrából. Viszont ha már ilyen bőszen dicsérem, nem mehetek el szó nélkül az első hiányosság mellett sem, még ha ezért – elsősorban – nem is a Dunlop szakembereit illeti megrovás.
Dunlop SportSmart 2 – Nincsen tövis nélkül?
Muszáj hát megemlítenem, hogy amíg tökéletes minőségű aszfalton szinte páratlan az új SportSmart 2, addig a nyomvályúk és a hosszirányú barázdák – vélhetően az új, csúcsosabb profil miatt – az átlagosnál jobban megvezetik a gumit, rendesen befolyásolva a kormányzást, mégpedig olyan mértékben, amit szintén nem tapasztaltam más típussal.
A barázdált szakaszt elhagyva azonban újra helyreállt a rend, folytatódott az utánozhatatlanul magabiztos futás, szóval a fenti hibát leszámítva tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetek a SportSmartról, beleértve a vészfékezés közben nyújtott teljesítményét is, amit egy bamba osztrák sofőr segítségével tesztelhettem…
Akárhogy is, végül egyben odaértünk Gerhausba, majd másnap, az idő rövidsége miatt egyenesen haza a leggyorsabb úton. Túl vagyunk hát az első hétszáz kilométeren, eddig parádésan szerepel az idei tesztalany, de nem hagyom ennyiben: a közeljövőben még durvább szerpentineken kell teljesítenie, ahol tényleg a tudása legjavára lesz szüksége, hogy magabiztosan vezesse a velem együtt jó hárommázsás, 150 lovas 1100XX-et…
