Géza tavaly nyáron vette új 125-ösét, hogy legyen egy gépe – elsősorban – városi közlekedésre, ügyintézésre. Most elmeséli, milyen volt az elmúlt egy esztendő és a két tengerparti (!) túra a motorral.
Egyszerre volt könnyű és nehéz dolga a Rayburn kiválasztásakor, hiszen pontosan tudta, milyen kétkerekűre van szüksége, de azt nem, hogy melyik gyártó melyik modellje felel meg ezeknek. Fontos szempontként leszögezte, hogy legfeljebb 125 köbcentis lehet, az egyszerű, kiforrott technika és a különleges megjelenés is alapvető igénynek bizonyult, a megbízhatóságról nem is beszélve. Elmondása szerint több gyártó vagy húszféle (!) nyolcadliterese sorakozott az ADVESmotónál, maga a bőség zavara, de az impozáns felhozatalon végigpillantva egyből a retrómotoros formanyelvű Rayburn 125-ön akadt meg a tekintete.
Tengerparti túra egy 125-össel? Élet a Brixton Rayburn nyergében
Elszántságára jellemző, hogy amikor megérkezett az új Brixton, úgy döntött, hogy nem összeszerelve hozza el a kereskedésből, hanem abban a dobozban, amiben a gyárból érkezett, és saját nappalijában rakta össze új gépét.
A bejáratás eseménytelenül telt, városon belül és rövidebb gurulásokon tette bele az első ezer kilométert, majd rögtön egy kétezer kilométer feletti montenegrói túrával „avatta fel a motort”, amiről anno mi is írtunk – itt találod a beszámolóját a nem mindennapi útról. Persze itt álljunk is meg egy pillanatra, mert tényleg nem mindennapi, hogy valaki egy ekkora motorral napi ezer kilométernél hosszabb etapokat bevállaljon…
Egy év telt el azóta, és ezúttal is festői környezetben, a tengerparton állt meg, hogy összegezze tapasztalatait, és megossza veletek, hogy milyen is az élet a Brixton nyergében:
Géza friss videójában elmeséli, hogy mit módosított a Rayburn kinézetén és felszereltségén, illetve azt is, hogy miért hasznos az utólag feltett kormányszalag
Galéria – Brixton Rayburn 125
