Talán az 1996-os, újszilvási Devils találkozó volt az egyik leghúzósabb buli, amikor péntek reggel ébredtünk, és alig egy-egy óra alvással nyomtuk egészen vasárnap estig…
Így aztán nem meglepő, hogy hazafelé az unalmasan hosszú alföldi egyenesekben egyszer csak elaludt a mellettem motorozó kolléga, és barátnője ébresztette, aki a hátsó ülésről meglepve tapasztalta, hogy kedves párja nemhogy a műszerfalat, de stabilan a tanksapkát nézte vezetés közben, enyhe kígyózó mozgást leírva a motorral – a gyorsan érkező “tockos” sikeresen felébresztette a békésen szendergő motorost.
A fenti képek jól mutatják, hogy a véletlen elbóbiskolás mellett – főleg a hosszú túrákon – bármikor megoldható, hogy a motor nyergében próbáljunk aludni néhány percet – még ha nem is motorozás közben. Természetesen a méretes cruiserek tulajai most előnyben vannak a sportmotorosokkal és endurósokkal szemben…
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK 👇
Amikor a mátrai motorosok azt mondják: „Te inkább ne gyere ide!”
Mi a baj a Mátrában? Attila R1-gyel motorozik Mátraháza környékén, és keményen megmondta, hogy mi a baj a motorosokkal… és a többi közlekedővel
Nem mindegy, hogy kézzel vagy lábbal váltasz?
Heves vita alakult ki a Végsebesség csatorna friss videója alatt, amiben arról kérdezték a motorosokat: szívesen használnának-e olyan motort, amiben részben vagy teljesen automatizált a váltás?
alvaro
Éjszakás műszak után szerviz nyitására várva próbáltam aludni egy adagot, igen. És egyszer előfordult, hogy – szintén éjszakás után – hazafele kiszédültem a budaörsi M7 bevezetőn a leállósávra. A rövidebb útjaimon nem volt még ilyen problémám. Ténylegesen aludni még sose sikerült menet közben, de nagyon nem is lenne célszerű. Szerencsére a motor elég hosszan képes ébren tartani. Azért negyedik éjszaka után nappal 400km az már nagyon fájdalmas volt.
Ezek a fránya éjszakás műszakok… mikor én alapvetően nappali típus vagyok, korán kelek, korán fexem…
shiNIN
Aludni nem, de volt már olyan unalmas terep vagy tempó s indiszponált állapot, hogy kimaradtak másodpercek. Az egyiknél hegyesre vettem egy kanyart és a motorral mindketten (mármint a motor meg én) elszálltunk, mint a viadukt. Ezt nem kívánom megismételni.
A másik 40 fokban autópályán volt, akkor energiaitalt vételeztem. Soha többé olyat, az pokoli.
Határozottan élénkít a motor, főleg reggel jön jól, amikor gyalog ön- és közveszélyesebb vagyok (nem vagyok reggeli típus, na). De nagyon, nagyon megnyugtat és ez bizonyos szituációkban árt az élénkségemnek. Még jó, hogy élvezetmotorosként túrázni szoktam s nem is az Alföldön lakunk…
Utasként aludtam már motoron sokszor, de az nem ér, az nagyon könnyű. Igyekszem olyankor eszembe juttatni, hogy kapaszkodjak, mert az ördög nem alszik (alapból nem szoktam, max mert nem tudom hova tenni a kezem).
Jani55
Nem vagyok rá büszke, igen, én is elkumtam már motoron… pedig azt hittem, ez nem fordulhat elő!
1996, november végi hideg késő délután már sötétben, fáradtan, M7 hazafelé Budapestről. A motor (XT600E) finom, egyenletes járása, duruzsolása, a gyér, szinte semmi forgalom, tehát abszolut ingerszegény menet, a nagy hideg (-14), akkoriban még nem voltak korszerű motorosruhák, picit (nagyon) fáztam… Fogalmam sincs, mennyi idő esett ki és mit csináltam, az Érdi lejtőn a mögöttem jövő kocsi dudált mint az állat, arra ébredtem! Gyakorlatilag megmentette az életem (innen is köszönet).
alvaro
Nekem ma sincs olyan ruhám, hogy -14 fokot bevállaljak… -7 volt ezen a télen a leghidegebb, amikor motorra ültem, de akkor is csak 22 kilométerre. Hétfőn a 100+km alatt még ilyen +2-4 fokban is fáztam úgy, hogy előre örüljek a lakott területeknek, ahol végre lassabban mehetek. De egyébként tényleg ahogy a 7-esen végigduruzsolt az egy henger, próbált elringatni 😀
Erre direkt jó, ha történik valami, vagy nekiállok pulse&glide-olni, amikor az M7-esen jártam haza, nem véletlenül csináltam annyit.
alvaro
Haha, erről az jut eszembe, amikor a hátsó szíjtárcsán kezdtek letöredezni a fogak, annyira el volt kopva (hosszú történet, főszerepben a Magyar kir. Posta), és még volt 500km hazáig 😀 Aztán már a negyede hiányzott egy csokorban, és volt még 300
Na, akkor se aludtam, pedig olyan gyorsításokat végeztem, mintha egy 1-es swiftből kiszednénk a hátsó ülést, a helyét megtöltenénk pár mázsa csapágygolyóval, előre meg beültetnénk egy igazi kalapos tatát 
kutya
Ismerős… Egyszer 125-össel vágtam neki 300 kilométernek. Félúton olyan volt már az első lánckerék, hogy kb. három lóerőt tudott üzembiztosan átvinni 😀 Szerviz rokonoknál: kézzel reszeltünk (!!!) fogakat a lánckerékbe, így kibírta az utat 😀
alvaro
Az szép 😀