Tibi egy régi, már-már vallás-szerű problémával keresett meg minket. Tényleg megöli a láncot a féktisztító és a Brigeciol?
Sziasztok Hegylakók!
Öreg Transalpomon már jó sokat futott a lánc és szokás szerint egyenetlenül nyúlott. Le is cseréltem, lánckerekekkel együtt. Most egy év után azonban már nagyon koszos lett. Tanácsokat kértem, hogy mivel mossam le. Azt mondták, csak lánctisztító spray-vel szabad, különben tönkremegy, míg mások a petróleumra meg a Brigeciolra esküsznek. Hol az igazság?
Széles utat,
Tibi
Kedves Tibi!
Olyan darázsfészekbe nyúlunk most, amiért biztosan kapunk hideget és meleget is, de azért megpróbáljuk:
- A lánctisztító spray biztosan jó, nem tudsz vele hibázni, tiszta sor.
- Azonban több olyan motor van, melyek gépkönyvében a petróleumot említik mint tisztításra alkalmas anyagot,
- Jómagam pedig a Brigeciol vizes alapú változatát szoktam használni. A 600-as motoromon nagyjából 43 000 kilométer után kellett láncszettet cserélni, a ZZR1400-on 38 ezer után, szóval aligha ártott neki, hogy évente kétszer átmostam vele…
- Egyébként mindennél egyszerűbb, ha befújod WD-40-nel. Nézd, kipróbáltuk: öt másodperc alatt tökéletesen leszedi a láncspray-t.
A lényeg, hogy olyan nagynyomású vízsugárnak vagy oldószernek (pl. féktisztító) ne tedd ki, mely hozzáférhet az O, X vagy W-gyűrű által zárt csapokhoz, s azok kenőanyagához. Kerüld az úgynevezett gőzborotvás tisztítást, helyette mosás, takarítás után egyszerűen bő vízzel öblítsd le a hajtást.
Mindezek azonban csak apróságok, a legfontosabb tanács a végére maradt, egy – sajnos – megtörtént, és nagyon vicces eset alapján…
Sárga is, büdös is, de valami gyanús…
“Egyszerűen nem hozza le a láncpreay-t… Ha megszakad, akkor sem, pedig annyira nem is makacs az a folt. Na jó, makacs, de a mindenkori megoldásnak, a Brigeciolnak akkor is le kell vinnie elsőre. Vagy másodikra, hiszen harminc éve ezzel tisztít mindenki. Mindent. Mivel jó anyag, nyugodtan vettem meg kiszerelésben, de az ötliteres kannában nem tudtam kezelni a tömény, sárga löttyöt, ezért üdítős flakonokba, fél literes üvegekbe porcióztam a nedűt. A kis flakonból vastagon meglocsoltam a fémtálcán aggódó felnit, majd saját kezemet-karomat-nyakamat is alaposan lemostam a sárgás löttyel, olajosan mégsem mutatkozunk, ugye.
Na, majd holnapra kiaggódja magát – gondoltam -, meglátjátok, reggelre úgy fénylik, mint a Salamon töke. (Mielőtt vulgaritással vádolnál: Salamon tömlöcét töklámpásokkal őriztette Szent László királyunk. Innen a mondás eredetije, vagyis szó nincs radioaktív urulógiai panaszról… – szerk.)
Másnap: ugye emlékszünk még a Markos-féle esti mesére? “Reggel levette fejéről a vödröt, anyóka csúnyább volt mint valaha!” Nos, valahogy így nézett ki addigra a bűzölgő elegy, a láncspré-dzsuva-brigeciol szimbiózisban összeállva. És mérhetetlenül gusztustalan szaga volt… Viszont valami nem stimmelt a szagával. A megszokott petróleum és savszármazékok helyett fullasztóan ammóniásnak tűnt, olyannyira, hogy már-már kifigyelt belőlem a reggeli.
– Béláim, gondolkodjunk! Öt liter Brigeciolt vettem Kutyától pár hete. Tíz darab fél literes, üdítős üvegbe öntöttem ki. És betettem a sarokba hogy fel ne rúgjam véletlenül….. Ó, hogy rohadna meg. Hogy szakadna rá, és vinné el… Hogy folytál volna le a térdén, hogy apád csinált volna hokedlit helyetted.
Kifejtem, most már úgy is mindegy, mindenki ezen fog visítani… Évekig. Emlékszem, hogy nem volt kedvem hazaszaladni a garázsból… De marhára kellett már vizelnem… És ott volt az a félliteres üveg… Üresen. Telecsurgattam, azután – hogy fel ne rúgjam -, én állat… betettem gondosan… Igen, a sarokba… A többi mellé.
Már értem miért nem akarta leszedni a láncspray-t meg az olajat… Se a felniről… Se a karomról. Se nyakamról, amikor kimosakodtam benne. A tömény, ammóniaszagú, sárga löttyben. Atyaég. Másnap meg hívott ez a szemét, hogy felmondták a szerződést a TVK-val, és új beszállítót keresnek Brigeciolra.
“Hogy tudnék-e havi 5-6000 litert produkálni? Rohadj meg Kutya, marha vicces vagy…”
Kapcsolódó anyag: Tényleg azonnal leszedi a láncspray-t a WD-40? Kipróbáltuk!