• Tízezer kilométer felett zárult a Continental ContiRoadAttack 3 tesztje

    Kivételesen nem duplatesztet, hanem dupla-dupla tesztet végeztünk: azonos motor és abroncs, de eltérő vezetési szokások. Vajon a kínzást is bírja a németek túragumija? Ritka alkalom, hogy ilyen közvetlen összehasonlításban faggathatjuk az abroncsokat. Két ZZR-rel, jórészt hasonló útvonalon, hazánk kedvelt szerpentinjein, valamint az Alpok és a Dolomitok útjai tettük próbára a korábbi tesztgyőztes ContiRoadAttack 3-at, hogy kiderüljön: miként alkalmazkodik az eltérő vezetési szokásokhoz? Barbi túravezetőként tempósan, de korántsem agresszíven járta be az Alpok és a Dolomitok hágóit, míg Tamás jórészt egyedül motorozva úgy húzta neki, ahogy éppen kedve tartotta. ContiRoadAttack 3 teszt – itt a vége! Hogy ez mennyire volt erős? Nos, miként a velünk tartó ex-rendőrmotoros fogalmazott: Tamásnak „extra nehéz” feladatot kell kitalálni, hogy kicsit megizzadjon… Nos, miként számíthattunk rá, ilyen tempó mellett köszönte szépen, a ZZR fel is falta a Conti teljes mintamélységét, miként arra számítottunk a korábbi kopáskép alapján. Mivel – más gumikra jellemzően – nem gyorsult fel a kopás mértéke a futásteljesítmény végén, így bevált a jóslatunk, és valóban tíz felett, egészen pontosan 10 403 kilométernél cseréltük a ContiRoadAttack 3-at. Most Tamás mesél róla, hogy miként viselkedett a gumi tízezer kilométer után: Kimondottan figyeltem rá, de a korábbi tesztpapucsokkal ellentétben nem változott drasztikusan a tapadás az utolsó egy-kétezer kilométeren. Tagadhatatlan, hogy nem úgy fogott, mint újkorában – és ez nem is elvárható -, de tény, hogy mindvégig kiszámítható viselkedéssel, a forszírozott kanyarokban pedig magabiztos tapadással tette élvezetessé a motorozást. Részemről egyértelműen 10/10 az értékelés, esetleg 10/9, ha azt nézzük, hogy ár/érték arányban hogy szerepelt. A ContiRoadAttack 3 ugyanis elődeivel ellentétben nem „diszkontáras” cucc, anno kiló felett (!) állt meg párban, plusz a szerelés – azt hiszem, még soha nem vettem munkadíjjal együtt 115-ért gumikat… Az más kérdés, hogy megérte, mert a régebbi fejlesztésű, hasonló stílusú papucsok 7-8 ezernél feladták a küzdelmet és nem is tapadtak így szárazon, s vízen, szóval ár/érték arányban messze jobban megérte, mintha olcsóbban vettem volna valamit nem kevés kompromisszummal. Ráadásul idén már szelídült a ContiRoadAttack 3 ára, sőt pont most akciós az R17-nél – ennyiért már simán megéri szerintem. Azonos motor, de teljesen más vezetési stílus – igazi nyúzópróba a RoadAttacknek az egész napos, finoman szólva is dinamikus kanyarvadászat Ennek dacára idén nyáron nem ilyet veszek rá. Sőt, semmilyet, mert újabb vízválasztóhoz értem – szeretnék más stílusú motort is kipróbálni, lehetőleg mielőbb. Ezért úgy döntöttem, megválok a ZZR-től, már ha akad vevő a sajátos helyzetben. Ha nem, az sem a világ vége, mert ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – IX. rész – Zoltán és a CBR1100XX

    Sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen az élet százezer felett? Mai részünkben a Honda CBR1100XX-ről lesz szó, mely az ezredforduló egyik végsebesség-rekordere volt, és az SR-71 Super Blackbirdről kapta a nevét. Gyakorlatilag újonnan került a vas Milkához és már közel 120 ezer kilométer van benne… Bizonyára most sokan feltették a kérdést, hogy mi is az SR-71. Talán az idősebb generáció motorosai sebtiben rávágják a választ, hiszen emlékeznek még az XX beharangozó videójára. Leegyszerűsítve a történetet, az Egyesült Államok egyik kémrepülő típusa volt, mely sebességrekordot állított fel a 3529 km/h-s repülési sebességével. Felettébb érdekes, hogy egy japán motorkerékpár-gyártó használta fel ikonként a Blackbirdöt a motor tervezésekor. Sebességrekord közúton – az XX volt az egyik rekorder 1996-ban jelent meg a CBR1100XX, mely a CBR1000F leszármazottja volt, egyúttal a konkurens Kawasaki ZZR1100 ellenfele a leggyorsabb utcai motor címért folytatott viadalban és/vagy cicaharcban – az idősebbek még emlékeznek, milyen hajcihő volt ebből a kilencvenes évek végén a gyárak között… 1137 köbcentiméterből 164 lóerőt volt képes felszabadítani, bár eleinte az a pletyka járta, hogy ez inkább elméleti adat, és padon valahol 150-155 ló közötti értéket lehet mérni. Akármelyik is az igaz, a 254 kg-os öszvért 287 km/h-s sebességgel tudta repíteni a hosszú egyenesben, ezzel megfosztva a ZZR-t az első helytől. Gyorsulása a mai napig megállja a helyét, ugyanis 0-100-ra 2,8 másodperc alatt képes gyorsulni, a 0-140 is megvan öt másodperc alatt, és a 0-200 km/h is impozáns – csak 8,7 másodperc. Természetesen megállásról is gondoskodni kellett, így kombinált fékrendszer dolgozik a CBR-en, mely elöl 310 mm-es dupla tárcsa háromdugattyús fékmunkahengerekkel, míg hátul egy darab 256 mm-es tárcsa található, szintén háromdugattyús fékmunkahengerrel – elvétve találni csak olyan motort a piacon, amin hátul is háromdugattyús fék dolgozik. A Hayabusa fellépését követően ellencsapás nem érkezett a Hondától. Noha a fejlesztést nem hagyták abba, sőt egészen 2006 év végéig gyártották a Blackbird-ot, és az egyik legismertebb, elnyűhetetlen sporttúrázóvá nőtte ki magát az évek során, már nem az övé volt a kékszalag. Értelemszerűen a fejlesztések célja az volt, hogy finomítsanak a modellen, így az évek folyamán elektromos benzinbefecskendezéssel látták el, módosítottak a vezérműlánc feszítőpatronján, folyadékkristályos kijelzőket kapott és az emissziós normáknak is igyekeztek megfelelni. Hogy miként vélekedik egy igazán tapasztalt tulajdonos a sporttúrázóról? Hallgassuk meg Wáhr Zoltánt, azaz Milkát, akinél immáron több mint 100 ezer kilométeres futásteljesítménnyel büszkélkedhet a „feketerigó”. Interjú a tulajdonossal: Wáhr Zoltán – Honda CBR1100XX Milka 35 éve vizsgázott le nagymotorra, és ...

  • Kipróbált motoros felszerelések – I. rész – Büse Open Road II kabát

    A „Kipróbált motoros felszerelések" sorozatunk első részében a BÜSE Open Road II túrakabátról mesélek. Kényelmes, vízálló és jól szellőző ruhadarab, amely egész szezonban megbízható társ a motorozáshoz. ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – III. rész – Péter és a Simson S51

    Peti nem hagyta ki Európa egyik leghíresebb hágóját, a Grossglocknert sem. Aki járt már ott, pontosan tudja, milyen kihívás az utolsó emelkedő a háromlovas Simsonnak... ...

  • Michelin Anakee Wild teszt – 3. rész

    A remek tapadás és a sokoldalúság már korábban bebizonyosodott, és most végre azt is megtudtuk, milyen elképesztően tartós az Anakee Wild... ...