Régóta szemezel az olyan ikonokkal, mint a Hayabusa, a Gold Wing vagy a KTM egyhengeresei? Ma már egy új nagyrobogó áráért megvehetőek az egykor vagyonokba került csodák, de kérdés: mennyire bajos a fenntartásuk? Utánajárunk, hogy neked ne kelljen: szerelőkkel, alkatrész-forgalmazókkal és persze a tulajdonosokkal beszélgetünk, hogy kiderüljön – érdemes lecsapni a bámulatos gépekre? Tagadhatatlan, hogy a Honda Gold Wing már a 999 cm3-is ősmodell 1974-es bemutatkozásakor ikonná vált, s azóta is az utazómotorok legjobbjaként tekinthetünk rá. Több évtizedes pályafutása során mérete és összlökettérfogata is folyamatosan nőtt, egyúttal luxus, minőség és kényelem terén is évről évre egyre magasabbra tette a lécet, így jutottunk el az utolsó, ma is futó szériához, melyben már 1883 köbcentis (!) hathengeres dohog. Mit kell tudnod a Honda Gold Wingről? Szinte hihetetlen, hogy lassan ötven éve velünk van a Honda aranyszárnyú túragépe, ugyanis 1974-ben, a Kölni Motorkiállításon láthatta először a nagyközönség a GL1000 névre keresztelt modellt. Az egykori csupaszmotorból 1980-ban lett luxustúrázó, amikor megjelent a GL1100 Interstate, ami arról lett híres, hogy a világrekorder Emilio Scotto is ilyen vassal indult el világkörüli útjára. Miként a vele készült interjúban elmondta: imádta a motort, melyet Black Princess, azaz Fekete Hercegnő névre keresztelt. A burkolt változat olyan népszerűvé vált, hogy öt évvel később nyugdíjazták is a csupasz változatokat, majd 1989-ben megkapta a modell a mára védjegyévé vált hathengeres erőforrást. Ez már 1520 köbcentis, 150 Nm-es csúcsnyomatékú luxustúrázó volt GL1500 típusjelzéssel, egyben a mai 1,8-as közvetlen elődje. A kétezres évek elején ismét rátettek egy lapáttal a mérnökök, és bemutatták az 1832 köbcentis, immáron alumínium hídvázra épülő átiratot, majd 2013-ban jött a bagger stílusú Gold Wing F6B, 2018-ban pedig a legújabb, rendhagyó első futóművel felszerelt kiadás, melyről itt olvashattok tesztet. Márpedig a 2018-as GW legalább akkora durranás volt, mint az első, 1974-es modell, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs eladó belőle, aki vett egyet, az meg is tartotta, viszont annál több kétezres években gyártott 1,8-ast hirdetnek itthon. Egyébként is jellemző a Gold Wing-tulajdonosokra, hogy ragaszkodnak a márkához és a típushoz, legutóbbi interjúalanyunk, Janecska Zoltán – aki a Legends Hungaryből lehet ismerős – szintén egy fiatalabb GW-re ült át, amikor megvált 2010-es, 168 ezer kilométert futott Hondájától. Elmondható, hogy a tulajdonosok nem csak napsütötte hétvégéken, a Mátráig és vissza használják Gold Wingjüket: elég csak megnézni az európai hirdetési oldalakat, ahol megannyi példány sorakozik 5-10 évesen, 120-150 ezer kilométerrel az órájában. Most felidézzük a korábbi beszélgetést, hogy a sokat látott tulajdonos, Zoltán szemszögéből ismerhessétek ...
