Ha valaki egy éve azt mondja, hogy hamarosan lesz egy vadonatúj motorom, akkor lehet, hogy ott helyben kinevetem. Most is nevetek, de már azon, hogy tényleg itt áll mellettem életem első új motorja… Régi barátság fűz a Honda már-már legendás robogójához, az SH300i-hez, ugyanis több héten át használtunk egyet anno a Korzika-túrán, s azóta sem hagy nyugodni, hogy miként lehet ilyen tökéletes és sokoldalú egy ránézésre teljesen átlagos robogó. Nem is kérettem magam, mikor kiderült, hogy hamarosan itthon is elérhető lesz a modell új, érintésre nyíló dobozzal és a Honda saját fejlesztésű kipörgésgátlójával megspékelt változata, így a szezonunk első tesztmotorja a Magyarországra éppen csak megérkezett, régi-új 300-as lett. Nem tudok betelni az SH300-zal… A lényegen nem változtattak, hiszen a Honda 25 lovas egyhengerese tökéletesen végzi a dolgát: csendben falja a kilométereket és beéri három literrel százanként. Érintetlen maradt a felfüggesztés is, elvégre hozza a kötelezően elvárt szintet, bár a csillapításon lehetne még finomítani kicsit, de ez már ízlés, stílus kérdése – egy olajcserével meg is oldható. A forma nem változott, az SH továbbra is a robogók szürke eminenciása, azaz éppen csak annyira hivalkodó, hogy ne vesszen el a városi forgatagban, de kicsit sem feltűnősködő jelenség. Felszálláskor nyomban feltűnik, hogy az ülőlap viszonylag magasan, 81 centin terül el, ezért a colos pilóták sem fészkelődnek majd a nyeregben, főként, hogy széles és kifejezetten hosszú a priccs, szóval előre-hátra mozoghatnak kedvükre. Nem kap nagy hangsúlyt az SH300i sajtóanyagában, de igenis fontos részlet, hogy a lábdeszka teljesen sík, így a Honda azoknak is ideális választás, akiknek egészségügyi okokból gondot okoz átemelni a lábukat a nyergen vagy akár a sportosabb robogók „kardánalagútján”. Az első igazán zsúfolt, belvárosi szakaszon rögtön kiütközik, hogy milyen elképesztő keskeny a motor – gyakorlatilag bárhol átjut, ahol bringával vagy egy ötvenes robesszal elférsz, szóval egy fokkal bátrabban lehet előregurulni a sorok között, mint egy hagyományos motorral. Ez viszont nem csak úgy ímmel-ámmal lő ki, mikor zöldre vált a lámpa, ugyanis gázadásra rögtön rendelkezésre áll a 25 Nm-es forgatónyomaték, nem kell kuplunggal, váltóval bajlódni. Így aztán a 0-50 km/h sprint alig három, míg a 0-80 nagyjából hat másodpercig tart, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy minden autónak fityiszt mutathatunk a lámpánál. Nagyon kényelmes így motorozni, hogy a legkisebb résen át is előregurulhatsz, de utána nem kell attól tartanod, hogy a tükrödet centizve előznek vissza a kocsik, amikor a robesz kifogy a szuszból… Mi lesz az autópályán? Mégis, mi lenne?! A legtöbb karcsú, ...
