Michelin Anakee Wild teszt – utolsó rész

Újabb egész szezont felölelő gumitesztet zárunk le, ezúttal Balázs mond ítéletet a Michelin Anakee Wildról. Elnézést, hogy előre lelövöm a poént, de muszáj már az elején megdicsérnem az Anakee-t: bár a teszt vége felé egyre kisebbek voltak a barázdák, ez szinte semmilyen hatással nem volt a viselkedésére, a motor irányíthatóságára. Jöhetett egyszerű aszfalt a hétköznapi munkába járások során, esetleg laza hétvégi terepezés, ugyanúgy viselkedett, mint ősszel, amikor még vaskos mintázattal vonult téli pihenőjére. Michelin Anakee Wild, az utas kedvence… Beigazolódott a mérnökök állítása, ez durva mintázata ellenére tényleg egy mindenféle talajtípuson univerzálisan használható köpeny, leszámítva persze a fényes, vizes aszfaltot, ahol – felépítéséből fakadóan – nem veheti fel a versenyt a hagyományos túraabroncsokkal. Persze itt se azonnal megszűnő tapadásra gondoljatok, kiszámíthatóan, uralhatóan, de észrevehetően hamarabb éri el a határait, mint a korábbi gumijaim, melyek viszont terepen nem brillíroztak így. Különben is, ha ráérzel baromi jó móka, hogy gázadásra driftelve gyorsulhatsz – ez olyannyira vicces volt, hogy bár jobbára aszfalton használom a gépet, de biztos vagyok benne, hogy lesz még a GS-emen ilyen abroncs. Nem mellesleg állandó utasom rámpirított a teszt írása közben: Ki ne felejtsd, hogy az utóbbi évek sok-sok különböző gumija közül ez volt messze a legkényelmesebb – nekem igencsak bejött! Hát ennyi volt, most megválok az Anakeetől, no nem azért, mert elkopott – elöl és hátul egyaránt 4,21-4,98 között mozog a tolómérő. A csere oka, hogy egy hosszabb, legalább kétezer kilométert felölelő túrára indulok, és nem szeretném, ha az autópályákat is érintő, sok szerpentinnel tarkított kör végén számolgatnom kellene, hogy mennyire van a kopásjelző, belefér-e még egy-egy hosszabb kitérő. Most viszont, hogy lekerült, jöhet az újabb kihívás: hamarosan ismét egyéves tesztbe kezdünk a GS-sel – tartsatok velem, ezúttal is egy érdekes abroncsot faggatok majd! ...