• Teszt: BMW C 400 X – Miért vennél mást?

    Egy szó mint száz, a C 400 X „megéri a pénzét” a szó eredeti ás átvitt értelmében is. Praktikus és élvezetes ingázómotor, és az már csak hab a tortán, hogy olcsóbb, könnyebb, egyben erősebb a kihívóknál.  ...

  • Tízezer kilométer felett zárult a Continental ContiRoadAttack 3 tesztje

    Kivételesen nem duplatesztet, hanem dupla-dupla tesztet végeztünk: azonos motor és abroncs, de eltérő vezetési szokások. Vajon a kínzást is bírja a németek túragumija? Ritka alkalom, hogy ilyen közvetlen összehasonlításban faggathatjuk az abroncsokat. Két ZZR-rel, jórészt hasonló útvonalon, hazánk kedvelt szerpentinjein, valamint az Alpok és a Dolomitok útjai tettük próbára a korábbi tesztgyőztes ContiRoadAttack 3-at, hogy kiderüljön: miként alkalmazkodik az eltérő vezetési szokásokhoz? Barbi túravezetőként tempósan, de korántsem agresszíven járta be az Alpok és a Dolomitok hágóit, míg Tamás jórészt egyedül motorozva úgy húzta neki, ahogy éppen kedve tartotta. ContiRoadAttack 3 teszt – itt a vége! Hogy ez mennyire volt erős? Nos, miként a velünk tartó ex-rendőrmotoros fogalmazott: Tamásnak „extra nehéz” feladatot kell kitalálni, hogy kicsit megizzadjon… Nos, miként számíthattunk rá, ilyen tempó mellett köszönte szépen, a ZZR fel is falta a Conti teljes mintamélységét, miként arra számítottunk a korábbi kopáskép alapján. Mivel – más gumikra jellemzően – nem gyorsult fel a kopás mértéke a futásteljesítmény végén, így bevált a jóslatunk, és valóban tíz felett, egészen pontosan 10 403 kilométernél cseréltük a ContiRoadAttack 3-at. Most Tamás mesél róla, hogy miként viselkedett a gumi tízezer kilométer után: Kimondottan figyeltem rá, de a korábbi tesztpapucsokkal ellentétben nem változott drasztikusan a tapadás az utolsó egy-kétezer kilométeren. Tagadhatatlan, hogy nem úgy fogott, mint újkorában – és ez nem is elvárható -, de tény, hogy mindvégig kiszámítható viselkedéssel, a forszírozott kanyarokban pedig magabiztos tapadással tette élvezetessé a motorozást. Részemről egyértelműen 10/10 az értékelés, esetleg 10/9, ha azt nézzük, hogy ár/érték arányban hogy szerepelt. A ContiRoadAttack 3 ugyanis elődeivel ellentétben nem „diszkontáras” cucc, anno kiló felett (!) állt meg párban, plusz a szerelés – azt hiszem, még soha nem vettem munkadíjjal együtt 115-ért gumikat… Az más kérdés, hogy megérte, mert a régebbi fejlesztésű, hasonló stílusú papucsok 7-8 ezernél feladták a küzdelmet és nem is tapadtak így szárazon, s vízen, szóval ár/érték arányban messze jobban megérte, mintha olcsóbban vettem volna valamit nem kevés kompromisszummal. Ráadásul idén már szelídült a ContiRoadAttack 3 ára, sőt pont most akciós az R17-nél – ennyiért már simán megéri szerintem. Azonos motor, de teljesen más vezetési stílus – igazi nyúzópróba a RoadAttacknek az egész napos, finoman szólva is dinamikus kanyarvadászat Ennek dacára idén nyáron nem ilyet veszek rá. Sőt, semmilyet, mert újabb vízválasztóhoz értem – szeretnék más stílusú motort is kipróbálni, lehetőleg mielőbb. Ezért úgy döntöttem, megválok a ZZR-től, már ha akad vevő a sajátos helyzetben. Ha nem, az sem a világ vége, mert ...

  • Teszt: Fantic Caballero 500 Rally – Három az egyben

    „Egy tökéletes világban minden A2-es motor ilyen lenne!” – hangzott el a Fantic-teszt végén, és mit tagadjam, nem volt alaptalan a dicséret. ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – X. rész – István és a 260 ezret futott Suzuki DL650 V-Strom

    Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2004-es Suzuki DL650 V-stromról lesz szó, melyről gazdája, Halász István mesél nekünk. Mielőtt a közepébe vágnánk, röviden bemutatjuk a japán V2-est azoknak, akik hasonló igásló vásárlásán gondolkodnak vagy esetleg nem ismerik a típust. Suzuki DL650 – a közkedvelt mindenes A Suzuki DL650 2004-ben jelent meg az ezres rokonának mintájára, ám népszerűsége túlszárnyalta a DL1000-ét, olyannyira, hogy az AlpenMasters összehasonlító teszteken fölényesen utasította maga mögé a vetélytársakat, és vált az Alpok királyává. A Suzuki a sikeren felbuzdulva tovább csiszolgatta a V2-es túraenduróját, és modellfrissítéseket adott ki 2012, 2015 és 2017 végén is, és idén már tizenhatodik éve oszlopos tagja a modellpalettának. Azt rögvest ki lehet jelenteni, hogy nem a szépsége miatt vált népszerűvé a kis DL, sokkal inkább menettulajdonságainak és sokrétű felhasználhatóságának köszönhető hírneve. Ha vezetője úgy kívánja, akkor a 64 lóerőt kellően felbőszítve bármikor átlépi a hazai autópályán is megengedett sebességhatárt akár kétszeméllyel, csomagokkal megpakolva, ugyanakkor jódarabig  lépést tud tartani a nála erősebb motorokkal is, ha elég kanyargós az út és pláne, ha nem tökéletes simaságú az aszfalt. Mindamellett terepre is letévedhetsz a Suzukival, ugyanis a 43 mm-es csúszószár átmérőjű, állítható rugó-előfeszítésű teleszkópok 150 mm hosszú úton járnak, míg hátul húzó- és nyomófokozatban állítható központi rugóstag simítja ki az úthibákat – írnánk a kevésbé alapos tesztelőkhöz hasonlatosan. Ezzel szemben az az igazság, hogy a 15 centis rugóút nem éppen Erzberg-kompatibilis, és egyébként sem simítja ki az úthibákat a kiváló felfüggesztés sem, legfeljebb kevésbé viseli meg a pilótát, ha áthajt rajtuk. Akárhogy is, az extrém helyezeteket leszámítva (pályanap, kemény terep, a megengedettnél nagyobb terhelés stb.) a futómű megfelel az átlagos motorosok elvárásainak, a többség elégedett lesz vele. A kemény tempózást elöl 320 mm-es duplatárcsák kétdugattyús féknyergekkel, míg hátul egy 260 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel regulázza meg. Nem éppen naprakész technika, de szólóban motorozva elég, az utassal, csomaggal sokat hágózók pedig a gyárinál puhább betéttel, fémhálós fékcsővel, esetleg radiális felső főhengerrel javíthatnak a fékteljesítményen (utóbbi kettő átalakítási engedélyköteles). 820 mm-es ülésmagasságához a kormány és lábtartó elhelyezése már-már tökéletesnek mondható üléspozíciót nyújt testalkattól függetlenül, ráadásul 207 kg-os menetkész tömegének remek eloszlása fesztelen manőverezhetőséget nyújt úgy a városi közlekedésben, mint hosszú túrákon. Hogy e tulajdonságok tartós használat során mennyire győzik meg a tulajdonost? Nos, István már 265 ezer kilométernél jár – ha ő mesél a motorról, az több mint hiteles forrás… Interjú a tulajdonossal: Halász ...

  • Teszt: Motron X-Nord 125 – Kipróbáltuk a világjáró 125-öst

    Mit tud egy ilyen kedvező árú, de teljes értékű kalandmotor? Tulajdonképpen mindent, amire csak egy kezdő vagy tapasztaltabb motoros vágyhat... ...