• Teszt: Honda Forza 125 – Városi vagánykodás

    A japán gyártó gondolt egy nagyot, s átszabta stílusos maxirobogóit, melyek sportosabbak, mégis elegánsabbak lettek, és gazdagabb felszereltséggel szállnak harcba az öltönyös úriemberek vagy épp a hölgyek szívéért. Bármennyire is megszerettem őket, pár percre így is elszakadtam tőlük, ugyanis a Forzák mellett egy meglepetés, az új Monkey is jelen volt a nizzai menetpróbán… Csak úgy repül az idő, mi sem bizonyítja ezt ékesebben, minthogy a Honda Forza idén ünnepli nagykorúságát. Anno, az ezredfordulón előbb a negyedliteres változat érkezett, 2015-ben csatlakozott hozzá 125-ös kistestvére, s bizony mindkettő hamar az eladási listák élére ugrott. Az elmúlt 18 évben nem vetették alá mélyreható módosításnak a modelleket – igazából nem is volt rá szükség –, ám ami késik, az egyszer csak elérkezik, így történt ez a Forzákkal is, amiket az idei évre alaposan átdolgoztak a japán mérnökök. Az újdonságokat volt szerencsénk elsők között tesztelni, mégpedig Dél-Franciaországban, a káprázatos Azúr-parton, vagyis olyan nyüzsgő városi forgatagban, ahol igazán elemükben érzik magukat a masinák. A tesztnap fülledt, tengerillatú reggelén katonás rendben felsorakozva vártak minket a szálloda előtt a járművek, elsőként a kis Forzák. Fontos tudni, hogy kizárólag össz-lökettérfogatát tekintve beszélhetünk kis gépről, ugyanis a modellfrissítés során azonos megjelenésűre formálták az új 125-öst és 300-ast, azaz külsejüket tekintve jóformán teljesen egyformák lettek, mindössze 20 milliméter tengelytávkülönbség különbözteti meg őket. Fürge és eszményien fordulékony a Forza 125 Egyből feltűnt, hogy a típus minden részlete prémium minőséget sugároz, kifinomult, nívós alkatrészeket használtak a mérnökök, ugyanakkor minden letisztult hatást kelt. Ez jól is van így, ilyen célszerszám esetében nincs szükség bonyolult megoldásokra. A praktikumot növeli az óriási – 53,5 literes -, két zárt bukósisak befogadására alkalmas, ülés alatti tárolórekesz, amely az extraként rendelhető, csinos túradobozzal akár egy hétvégi utazásra telepakolt bőrönd vagy egy bevásárlókocsi tartalmát is simán elnyeli. Ezek kezelése egyébként ún. Smart Key-jel történik, akárcsak a motorkerékpár indítása. Ez annyit tesz, hogy csak el kell tekernünk a gyújtáskapcsolót, megnyomni az önindító gombját, s már be is röffen az erőforrás, olyan megnyugtatóan muzsikálva, akár egy relaxációs lemez az éjszaka derekán. A digitális és analóg részeket felvonultató folyadékkristályos műszeregységen egyszerűen, átláthatóan felsorolva jelennek meg a legfontosabb adatok, s a kezelőszervek is könnyen elérhetők. Először picit dundinak tűnt az alapáras start-stop rendszerrel kínált hátas, de hamar a kiderült, a látszat csal – mint kés a vajon, úgy vágtunk át kettecskén a feltorlódott kocsisorok között. A 14,75 lóerős, 8250-es fordulatszámon 12 Nm-es csúcsnyomatékú, széles tartományban kihasználható egyhengeres kellő lendülettel mozgatta a 162 kilós menetkész tömegű ...

  • Teszt: BMW F 900 R ötezer kilométer után

    Most közel ötezer kilométernél járok, szépen gyűlnek a tapasztalatok, de szerintem az igazán hiteles képet majd tízezer kilométer után kapok a motorról. ...

  • Kipróbáltuk: a Continental TrailAttack 3 az ideális túraenduró-gumi?

    Köztudott, hogy a nagy túraendurót vásárlók többsége általában aszfalton motorozik, de nem akar lemondani egy kis terepezésről sem, ha úgy adódik. ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – X. rész – István és a 260 ezret futott Suzuki DL650 V-Strom

    Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2004-es Suzuki DL650 V-stromról lesz szó, melyről gazdája, Halász István mesél nekünk. Mielőtt a közepébe vágnánk, röviden bemutatjuk a japán V2-est azoknak, akik hasonló igásló vásárlásán gondolkodnak vagy esetleg nem ismerik a típust. Suzuki DL650 – a közkedvelt mindenes A Suzuki DL650 2004-ben jelent meg az ezres rokonának mintájára, ám népszerűsége túlszárnyalta a DL1000-ét, olyannyira, hogy az AlpenMasters összehasonlító teszteken fölényesen utasította maga mögé a vetélytársakat, és vált az Alpok királyává. A Suzuki a sikeren felbuzdulva tovább csiszolgatta a V2-es túraenduróját, és modellfrissítéseket adott ki 2012, 2015 és 2017 végén is, és idén már tizenhatodik éve oszlopos tagja a modellpalettának. Azt rögvest ki lehet jelenteni, hogy nem a szépsége miatt vált népszerűvé a kis DL, sokkal inkább menettulajdonságainak és sokrétű felhasználhatóságának köszönhető hírneve. Ha vezetője úgy kívánja, akkor a 64 lóerőt kellően felbőszítve bármikor átlépi a hazai autópályán is megengedett sebességhatárt akár kétszeméllyel, csomagokkal megpakolva, ugyanakkor jódarabig  lépést tud tartani a nála erősebb motorokkal is, ha elég kanyargós az út és pláne, ha nem tökéletes simaságú az aszfalt. Mindamellett terepre is letévedhetsz a Suzukival, ugyanis a 43 mm-es csúszószár átmérőjű, állítható rugó-előfeszítésű teleszkópok 150 mm hosszú úton járnak, míg hátul húzó- és nyomófokozatban állítható központi rugóstag simítja ki az úthibákat – írnánk a kevésbé alapos tesztelőkhöz hasonlatosan. Ezzel szemben az az igazság, hogy a 15 centis rugóút nem éppen Erzberg-kompatibilis, és egyébként sem simítja ki az úthibákat a kiváló felfüggesztés sem, legfeljebb kevésbé viseli meg a pilótát, ha áthajt rajtuk. Akárhogy is, az extrém helyezeteket leszámítva (pályanap, kemény terep, a megengedettnél nagyobb terhelés stb.) a futómű megfelel az átlagos motorosok elvárásainak, a többség elégedett lesz vele. A kemény tempózást elöl 320 mm-es duplatárcsák kétdugattyús féknyergekkel, míg hátul egy 260 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel regulázza meg. Nem éppen naprakész technika, de szólóban motorozva elég, az utassal, csomaggal sokat hágózók pedig a gyárinál puhább betéttel, fémhálós fékcsővel, esetleg radiális felső főhengerrel javíthatnak a fékteljesítményen (utóbbi kettő átalakítási engedélyköteles). 820 mm-es ülésmagasságához a kormány és lábtartó elhelyezése már-már tökéletesnek mondható üléspozíciót nyújt testalkattól függetlenül, ráadásul 207 kg-os menetkész tömegének remek eloszlása fesztelen manőverezhetőséget nyújt úgy a városi közlekedésben, mint hosszú túrákon. Hogy e tulajdonságok tartós használat során mennyire győzik meg a tulajdonost? Nos, István már 265 ezer kilométernél jár – ha ő mesél a motorról, az több mint hiteles forrás… Interjú a tulajdonossal: Halász ...

  • Lexxon 500 quad teszt: mindent a maga helyén

    Kényelmes, erős, jól boldogul valódi terepen, ráadásul olcsó is? Hol lehet a hiba? ...